A foglalkoztatási törvény módosítása január elsejétől előírja: aki szociális segélyben részesül, annak havonta 32 órányi közmunkát kell elvégeznie. Aki nem végzi el, júliustól nem kapja meg a szociális segélyt, ha havonta 61,60 euró segélyben részesül. Ha viszont magasabb segélyt kap, 61,60 eurót levonnak a segélyéből. Az egész ország területén 96 ezer embert érint a módosítás, munkájukat 860 állami alkalmazott, munkakoordinátor irányítja és felügyeli. 2014 első félévében az újszerű közmunkavállalás önkéntes volt, azonban július 1-től kötelezővé vált.
Mivel a közmunkák döntő többsége a helyi önkormányzati hivatalok hatáskörében szerveződik, a polgármesterek az elmúlt fél évben a munkakorrdinátorokkal fenntartott hiányzó vagy igencsak laza kapcsolatokra panaszkodtak. A koordinátorok állami alklamazottak, feladatuk az önkormányzati hivatalokkal és a polgármesterekkel történő kapcsolatfelvétel és tartós értekezés a közmunkák alakulását illetően. A kapcsolatfenntartást a jövőben a legtöbb esetben még csiszolni kell.
A szociális rászorultság térképe jól szemlélteti, hogy Dél-Szlovákia járásaiban élnek legtöbben szociális segélyből, emiatt potenciálisan itt lepik el közmunkára jelentkezve legtöbben a községi hivatalokat. Ám a foglalkoztatási törvény nagyon szűk körű lehetőséget biztosít a közmunkaprogram elvégzésére, emiatt eddig a legtöbb közmunkás takarított, sepert és lombvágással, fűnyírással foglalkozott.
És itt a bökkenő! Az egyik oldalon a foglalkoztatási törvény módosítása potenciálisan újabb 90 ezer közmunkást szült, a másik oldalon meg főhet a polgármester feje, az eddigi 60 takarítómunkás mellett az újabb kétszáz közmunkásnak vajon milyen munkát biztosítson? Háromszáz ember mégsem takaríthat és nyírhat naponta füvet a községben. Két megoldás kínálkozik. Az első és egyszerűbb a kanadai és Egyesült Állmok-beli gyakorlat, ahol a falu közmunkása szolgáltatás formájában végzi a falu lakossága számára a fűnyírást és a lombvágást kertjeikben, térítés ellenében. A bevétel a falu kasszáját gyarapítja. Ennek nincs meg a hagyománya és a kultúrája, ezért volna célszerűbb a közmunkaprogram kiszélesítése, mondjuk a kis léptékű kézműves mezőgazdaság, kis állattenyésztés, szolgáltatások irányába. Ez lenne az aktív közmunkaprogram, amely az MKP legutóbbi választási programjaiban is szerepelt. A Szlovákiával szomszédos országokban ez működik, nem ütközött uniós ellenállásba. Miért ne működhetne nálunk is?
Mi, a Magyar Közösség Pártja szakpolitikusai időben foglalkoztunk a kérdéssel, kidolgoztuk az ilyen irányú törvénymódosítás keretét. Tanácskoztunk parlamenti képviselőkkel, akik hajlandóságot mutattak a téma iránt és tisztségükből eredően képesek lehetnek a törvénymódosítás átültetésére. Ám nemcsak a törvényes keret fontos, hanem a rá épülö gyakorlati lehetőség is. Ilyen gyakorlati lehetőség végett léptünk kapcsolatba egy speciális kisállattenyésztési program gazdáival, akik a közmunkaprogram lehetőségeinek törvényes kiszélesítését követeőn hajlandók bekapcsolódni a programba, segítő kezet nyújtani, konkrét termelési programot, munkahelyeket felkínálni a polgármestereknek. Mindennek akkor lesz értelme, ha sikerül a közmunkaprogramot újabb munkafeladatottal kiszélesíteni.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
