Tekintettel az Európai Unió alapjaira, a közbeszédben és a politikai diskurzusban a fő téma, hogy az alapok felhasználást illetően Szlovákiának Romániával együtt halasztást sikerült elérnie Brüsszelben. Emellett nyilvánosságra került, hogy Szlovákia a számára megítélt 11,4 milliárdos hétéves keretből 350 milliót nem fog tudni felhasználni. Hadd tegyem rögtön hozzá, nagyon szerény becslés alapján, szerintem sokkal többet, esetleg milliárdo(ka)t lesz képtelen az ország felhasználni. Az eddigi katasztrofálisan gyenge felhasználás erre enged következtetni. Az alapok felhasználásának koordinálására létrehozták a kormányhivatalon belüli fejlesztési hivatalt Lubomír Vážny kormányfőhelyettes vezetésével, amelyet hihetetlenül erős hatáskörökkel ruháztak fel az uniós alapok és a beruházások terén. Ennek ellenére az alapok felhasználásának hatékonysága mit sem változott, ugyanolyan pocsék, mint azelőtt volt. Sőt, a közlekedési infrastruktúra esetében mintha behúzták volna a kéziféket.
Az EU-s támogatás nem ingyenes
Szlovákiában a közbeszédben szinte mindenki készpénznek veszi, hogy az európai uniós alapok egyfajta ingyenes adomány Brüsszelből, amely uniós tagságunkból kifolyólag az országnak jár, mindenféle ellenszolgáltatás nélkül. Ezt a meggyőződést a szlovák kormányfő érvelése is megerősíti, amikor arról beszél, hogy az utóbbi években az országban megvalósult beruházásokat 70 százalékban az uniós alapokból finanszírozták. Magyarországon a megvalósult beruházásokat 96 százalékban az uniós alapokból pénzelték, köszönhetően a túlzottdeficit-eljárásnak.
Ezzel szemben mi az igazság? Az aktuális, 2007-2013 közötti uniós költségvetési időszakban az elmúlt év végén eltelt az időszak 83 százaléka, Szlovákia felhasználta a számára megítélt 11,4 milliárdos keret 38 százalékát, ami 4,3 milliárd euró. Az ország nem ellentételezés nélkül jut az uniós támogatáshoz, a hétéves ciklusban a számára megítélt összeg felét fizeti be a brüsszeli közös büdzsébe, harmonikus időközönként átutalt részletek formájában. Egyszerű matematika: a tavalyi év végéig 4,73 milliárdot kellett befizetnie a brüsszeli közösbe, vagyis többet, mint amennyit az uniós alapokból tavalyig képes volt felhasználni. Köszönhetően a pályázás és a felhasználás gyenge szakmai hátterének, a politikai klientelizmusnak, a bonyolult pályázati adminisztrációnak (több esetben Szlovákia bonyolította fölöslegesen a központi elvárásokat) és a parlamenti választások gyakoriságának, mivel a kormányváltásokat követően sajnos nem beszélhetünk folytonosságról. Az uniós alapoknál alkalmazott hátrányos megkülönböztetés egyik legkirívóbb este az volt, amikor január végén eldőlt, hogy a Tudomány és Kutatás Operatív Program keretében az összes szlovákiai egyetem és főiskola pályázata sikeres volt, egyetlen kivétel csupán a Komáromi Selye János Egyetem pályázata volt, amit elutasítottak.
A közbeszédben és a politikai diskurzusban a felszínről vitatkoznak, elkerülik tehát a lényeget, azt, hogy Szlovákia tehetetlensége folytán nettó befizető országgá vált. Felsorakozott tehát a leggazdagabbak, Németország, Nagy-Britannia, a Benelux és a skandináv országok mellé, többet fizet a közösbe, mint amennyit onnan visszakap.
Letelik a költségvetési időszak
Mára, 2013 derekára sem érte el az ország effektív felhasználása az 5 milliárd eurót. Pedig mögöttünk az uniós költségvetési időszak 93 százaléka. Világos, hogy 2015 végéig, de még a kiharcolt halasztás idejében sem lesz képes felhasználni a fennálló keretet. A kérdés inkább az, hogy mekkora lesz a százmilliókban, esetleg milliárdban mérhető veszteség.
Szlovákiából a Lajtán túlra vándorló anyagi javak tekintetében nemcsak a brüsszeli közös költségvetésbe irányuló befizetés figyelemre méltó. Emellett nagyságrendben azt jóval túlszárnyaló összeg a Szlovákiában megtelepedett multinacionális vállalatok és a pénzügyi szolgáltatók profitjának kivándorlása a Lajtán túlra. Az a pénzszivattyú, amely a duális gazdaság következménye. Annak a duális gazdaságnak, amelyben a multinacionális befektető, vállalat vagy szolgáltató ugyan a munkahelyek tízezreit szolgáltatja, tevékenységének hozadéka azonban kivándorol az országból. Tisztelet annak a kivételnek, amikor a profitot újra itt fektetik be korszerűbb technológia telepítésének formájában, amely magasabb hozzáadott értéket eredményez, ezzel még több minőségi munkahelyet teremt.
A duális gazdaság másik szereplői a hazai kis- és közepes vállalkozók, akik másodlagos szerepükből kifolyólag az esetek többségében képtelenek úgy megerősödni, hogy ágazatukban meghatározó szerephez jussanak. Tevékenységük arányaiban jóval kevésbé profitábilis, mint a multinacionális gazdasági szereplőké, a két térfél között pedig egyre inkább szétnyílik az olló. Nemcsak a gazdasági válság következtében. El kell gondolkodni az összefüggéseken, más térségbeli országok mintájára olyan feltételeket, legiszlatív környezetet kell kialakítani, amely a hazai kis- és közepes vállalkozóknak is kedvez, mondjuk a közbeszerzések terén. Olyan környezet kialakítására érett meg a helyezet (Szlovákia államháztartásának állapota, az államadósság növekedésének riasztó üteme), amikor a duális gazdaság első csoportjának is erőteljesebben kell kivennie részét a közteherviselésből. Az Európai Unió alapjainak felhasználása terén pedig szinte mindent másképpen, sokkal hatékonyabban és eredményesebben kell csinálni. Félő, hogy most, a következő hétéves ciklus tervezési folyamatában sem okultak a felelősök, a jövő évtől semmi sem fog megváltozni. Az pedig Szlovákia további lecsúszását fogja eredményezni.
