Áll a bál az északi D1-es autópálya építésénél, mivel a fő kivitelező hosszabb ideje nem fizette ki az alvállakozók egy része által elvégzett munkát. Emiatt az érintett alvállalkozók néhány hónapja nem fizették ki dolgozóiknak az elvégzett munka után járó bért. A dolgozók egy része megunta az ingyenmunkát, közülük ma kétszázan nem léptek munkába, így tiltakoznak a tarthatatlan állapotok ellen.
Sajnos ez a gyakorlat más esetekben is fennáll, a kivitelező gyakran annak ellenére téríti meg hónapokkal később az alvállalkozók által elvégzett munkát (ha egyáltalán megtéríti!), hogy számára a megrendelő időben átutalta az elvégzett telesítés után járó összeget. Már-már tömeges méreteket ölt a visszaélések ilyen formája az építőiparban vagy a szolgáltatások területén. Ennek következtében számos kis- és közepes vállalkozás fejezte be tevékenységét, tönkrement, a családok ezrei kerültek kilátástalan helyzetbe.
Mivel az MKP ma nem tagja a törvényhozásnak, közvetlenül nem nyújthatunk be törvénymódosítási javaslatokat. Ám az MKP gazdasági és régiófejlesztési tanácsában gyakran foglalkoztunk ezzel a jelensésggel, számos megoldó javaslatot tettünk az illetékeseknek. Legutoljára két hete, amikor üdvözöltük az Európai Parlament által elfogadott irányelvet a közbeszerzések gyakorlatának alapvető módosításáról. Akkor az EP irányelvét három másik javaslattal egészítettük ki, amelyek időszerűsége a fentiek tükrében sem tűr halasztást és amelyek közül az egyik a következő: a fővállalkozó-alvállalkozó kapcsolat legyen pontosan meghatározva. Ezen belül legyenek meghatározva a szigorú, kötelező érvényű, kemény szankciókkal sújtható fizetési feltételek. Miután a közbeszrező teljes összegben vagy részletekben megtérítette a fővállakozó által elvégzett munkát vagy szolgáltatást, a közbeszerzésről szóló törvény kötelezze a fővállalkozót 7 napon belül arra, hogy ugyanúgy, teljes összegben vagy részletekben (a fenti térítés arányában) térítse meg az alvállalkozóknak az általuk elvégzett munkát vagy szolgáltatást.
A közbeszerzési törvény mellett ilyen szellemben kellene módosítani a kereskedelmi törvén
ykönyvet is, megahtározni bennük a szankciókat valamint az európai uniós, állami és önkormányzati támogatásokról szóló jogszabályokat. Az a kivitelező, aki a fenti módon jár el, ne folyamodhasson állami vagy önkormányzati megrendelésekhez, ne pályázhasson. Vagyis a mai gyakorlaton túlmenően nemcsak akkor korlátoznánk a pályázás jogát, ha tartozása van az állami költségvetés vagy a biztosítási alapok felé, hanem akkor is, ha határidőn túli tartozása van az alvállalkozók felé (amennyiben bizonyítást nyer, hogy számára a megrendelő megtérítette a szerződésben vállalt teljesítését). Ugyanis az alvállalkozók által elvégzett munkát is hús-vér emberek végezték el, akik bérből, fizetésből élnek. Sőt, az eddigi pozíción jogilag változtatni kellene, az alvállalkozó követelésének megtérítése legyen elsőrendű, a maradékből gazdálkodjon a kivitelező, vagyis a fő vállalkozó, aki az alvállalkozói szerződés megkötéskor a feltételeket megszabta.
Amíg ebben nem lesz rend, amíg az erkölcstelen gazdasági magatartás, a visszaélések lesznek napirenden, addig nem kerülhet figyelemre méltó és tartós növekedési pályára a szlovák gazdaság.
