A kormányfő politikai pályafutásának huszadik évében, kormányfői pályafutásának ötödik évében interjút kért a magyar nyelvű napilaptól. Valami nagyon fontosat akart velünk közölni. Amit Mártonban elmondott, annak ellenkezőjét nyilván nem mondhatta el, így hát üzenetei számunkra semmilyen hírértékkel sem szolgáltak. Nem volt meggyőző, rendre kitért a fiatal újságírók kérdéseinek érdemleges megválaszolása elől. Érthetetlenül olvastuk üres szavait és talány marad számunkra, politikai tapasztalatának tarsolyában vajon mit is akart velünk közölni, miért kérte az interjút?
Érvényes tehát az, amit Mártonban elmondott. Amikor először hallottam mártoni beszédének részleteit, rögtön eszembe jutott, amit nem mi találtunk ki, szlovák képviselőtársaink mondták a pozsonyi törvényhozásban: míg Slota érdekből játszotta a figurát (valljuk be, busásan megtérült neki), addig Fico zsigerből nacionalista. Mártonban elmondott szavaival ezt teljes mértékben bebizonyította.
Szerinte mi csak a tenyerünket nyújtjuk, velünk kapcsolatban ők csak a követelőzést tapasztalják. Mindenekelőtt a szlováktól eltérő más közösségek tagjai is ugyanolyan adófizető polgárai Szlovákiának, mint a többségi nemzet tagjai. A bűnözés tekintetében sem rosszabb a statisztikánk (legalábbis a fajtánké). A polgári erényeinkkel sincs tehát baj. Viszont ellenkező irányban nem érzékeljük a kormány figyelmét, érdeklődését, nem értékeli közösségünk tagjainak fegyelmezettségét, polgári kötelességeinek betartását. A gazdaság ütőerei a korszerű utak és vasutak. Ugyanúgy adózunk, mint mások, ám az autópályafejlesztés szinte kizárólag a Vág-mentén és északon zajlik, a vasúti európai folyosók közül csupán a Vág-mentén és az északon haladót fejlesztik, százmilliókat áldoznak biztonságának és pályasebességének megnövelésébe. A másik, déli vasúti európai folyosó korszerűsítésére (Pozsony-Galánta-Újvár-Párkány) eddig egy centet sem költöttek el. Sorra szüntetik meg a vasúti szárnyvonalakon és esetenként a fővonalakon (!) történő személyszállítást. Ebből adódik a munkahelyteremtés fő csapásiránya, amely úgyszintén a Vág-mentére és északra öszpontosul. Tessék, nézze meg a munkanélküliség arányának szemléltetését az ország térképén. Nos, ki fizet rá kire?
Tisztelt kormányfő! Állításának pontosan az ellenkezője igaz, gondolatmenete sántít, valahol nagyon kilóg a lóláb. Itt, délen és keleten is méltó életminőséget szeretnének az emberek, nemcsak északon és a Vág-mentén. A rendszerváltozás idején az ország egyik legfejlettebb régiója volt a Duna-mente és egyáltalán az egész Dél-Szlovákia. Történelmi távlatokban röpke húsz év kellett ahhoz, hogy egy összefüggő, hátrányos helyzetű térséggé váljon. Önnek sem lehet e tekintetben tiszta a lelkiismerete!
Tegnap óta folyik a találgatás, miért volt annyira titokzatos, miféle konkrét projektre gondolt, amely miatt Mártonban olyannyira kifakadt. Nos kérem. Nyilván a szlováktól eltérő, más (szerintünk államalkotó, ő olvasatában nem államalkotó) nemzeti közösségek asszimilációját, beolvasztását, elszlovákosítását célzó projektről van szó. Titkolózik, nem akarja ezt részletezni, mert fű alatt, alattomosan zajlik az egész projekt megvalósítása. Ezt bizonyítják a népszámlálási adatok, a gazdaságfejlesztési és a regionális fejlesztési irányvonalak, mutatók. Mert ezt diktálja a národnoštátny záujem. Ezt diktálta 1920 után, 1946-47 között és ezt diktálja ma is.
Elhitte egyáltalán valaki, hogy az utóbbi egy év folyamán a kormányfő megszelídült? A tavalyi parlamenti választáson a Smer Dél-Szlovákiában százezerrel több voksot kapott, mint 2010-ben. Ennek ellenére úgy „jutalmazta meg“ a kormánypárt a déli magyar választóit, hogy a megvalósításra váró listáról törölte az R7 déli gyorsforgalmi utat, tavalyi poltári ígéretét sem tartja be, nem folytatja az R2-es délkeleti gyorsforgalmi út építését, nem köti össze az MKP kezdeményezésére felépült elkerülő szakaszokat. Ébredjenek már fel az emberek, vegyék már észre, hogy Mártonban azt közölte velünk a kormányfő, hogy másodrendű polgárok vagyunk, Szlovákia a szlovákoké. Ezután még valaki elhiszi egyetlenegy ígéretét is a jövőben? Magunkra maradtunk, össze kell hát fognunk!
