Mindjárt a legelején leszögezhetjük: a novemberi előjelzésekkel és várakozásokkal szemben mégiscsak komoly siker koronázta a Kohézió Barátai uniós csoport törekvéseit. Összértékben az Európai Unió 2014-2020 közötti költségvetése jelentősen lecsökkent, azonban a Közép-kelet európai országok általában jól jártak. Nem mondhatja el ezt magáról Csehország, de Szlovákia és Magyarország uniós támogatása a következő ciklusban megnövekszik, az utóbbi esetében forintban kifejezve. Azonban a kétségtelen sikert a kormányok másként, a laikusok számára esetenként követhetetlenül értelmezik. Olyan szemszögből tálalják az elért eredményt, olyan részleteket ragadnak ki, amelyek nem összehasonlíthatók, amelyek érdekeiknek leginkább megfelelnek.
Így történhetett meg, hogy a szlovák kormányfő azt domborította ki, hogy az EU követekező 7 éves költségvetési ciklusában Szlovákia a mainál közel 2 milliárd euróval magasabb uniós támogatással számolhat. Egy főre kiszámítva ez évente 344 eurót fog eredményezni a mai 290 euróval szemben. Észtország után fejenként a második legmagasabb uniós támogatással számolhat. A magyar kormányfő ezzel szemben azt tálalta, ha az uniós támogatásból levonjuk Magyarország befizetési kötelezettségét a brüsszeli büdzsébe és a különbséget átszámítjuk forintra, akkor nettó összegben a mainál jóval magasabb uniós támogatásra számíthat, az eddigi 660 ezer forint helyett 712 ezer forintra fejenként. Ez pedig Litvánia után a második legmagasabb összeg az uniós 27-ek tekintetében. Ugye mennyire nem ugyanarról beszéltek? Nem beszélve arról, ha figyelembe vesszük a forint árfolyama közötti különbséget 2006-ban és 2013-ban. Rendkívül fontos és egyben jelzésértékű volt a magyar kormányfő bejelentése, mely szerint a kiharcolt összegből a mainál sokkal magasabb hányad juthat gazdaságfejlesztésre és munkahely-teremtésre. Lehet, hogy a végösszeg nagyobbik fele. Na ezt a szemléletet kellene itt is meghonosítani.
Azonban mindez csupán lehetőség, egyfajta keretösszeg, nem végeredmény. Nagyon hosszú utat kell még bejárnia a támogatsásoknak, hogy konkrét beruházásban öltsenek testet, mondjuk éppen Dél-Szlovákiában.
Elsősorban a 2009-ben jóváhagyott Lisszaboni Egyezmény értelmében az unió költségvetését első ízben jóvá kell hagynia az Európai Parlamentnek is. Az EP elnöke és a frakcióvezetők máris jelezték, hogy gond lehet az Európai Bizottság által elfogadott és számukra beterjesztett költségvetés elfogadásával. Deficites költségvetést nem tudnak elfogadni és több ország EP képviselete jelzte, nem támogatja meg a költségvetés javaslatát. Korántsem lesz tehát sétagalopp az uniós költségvetés megvitatása az Európai Parlamentben.
Másodsorban a keretösszeg felhasználásának hatékonyságán bukhat meg az egész úgy, mint az aktuális 2007-2013 közötti időszakban. Egyrészt a mennyiségi hatékonyságon, hiszen Szlovákia 2012 végén, vagyis a hét éves időszak 86 százaékának elmúlását követően a számára megítélt 11,4 milliárd eurós keret csupán 38 százalékát volt képes felhasználni. Mivel a megítélt keret durván felét kell befizetnie a brüsszeli büdzsébe részletek formájában harmonikus időközökben leírhatjuk, hogy Szlovákia ebben a ciklusban sajnos nettó befizető országgá vált. Vagyis valójában többet fizetett be a brüsszeli büdzsébe, mint amennyit viszakapott onnan. Másrészt a minőségi hatékonyságon bukhat meg, mert rengeteg felesleges célkitűzés, pályázat nyerte el az unió támogatását, amelyek haszna, hozadéka igencsak megkérdőjeleheztő. Mindezekből tanulni kell a jövőben.
Harmadsorban pedig a közbeszerzés jogi keretének a napokban megtörténő megváltoztatása lesz befolyással a felhasználásra, mert szorosan összefügg az előző bekezdésben leírtakkal. A kormány ugyanis a harmatgyenge hatékonyságért az elhúzódó, nehézkes közbeszerzéseket okolja, amikor a közbeszerzésben sikertelen pályázó jogi útra terelve igazának érvényesítését, lefékezi a folyamatot. A polgármesterek, pályázó vállalkozók sokat tudnának erről mesélni. Ágazatonként megvan az az egy-egy társaság, amely jogi felkészültségének köszönhetően tud rendre felülkerekedni, érvényesülni. Nem szakmai felkészültségéből adódóan. Hosszú időre így lebéníthatja a közbeszerzést, ezzel az uniós támogatás felhasználását. Kétségkívül ez hátráltató körülmény, azonban a törvénymódosítás következménye lehet az eddigieknél is mélyebb, látványosabb politikai klientelizmus, korrupció. A közbeszerzés folyamata felgyorsulhat, hatékonyabb lehet ezzel az uniós támogatási keret felhasználása, ám az esélyegyenlőség csorbulásának árán. Az kaphat majd a jövőben uniós támogatást, aki közel lesz az egyetlen kormánypárthoz. Ez pedig helytelen, nagymértékben rontja az esélyegyenlőséget, ezen múlhat teljes régiók gazdasági teljesítménye. Mert pl. a párkányi bérház hőszigetelését „csakis” zsolnai cég végezheti el.
A Magyar Közösság Pártja nevében összegzésként leírható, üdvözöljük a Kohézió Barátainak látványos sikerét. Azonban a folyamat még nem ért véget. Reméljük, hogy az Európai Parlament is áldását adja az unió következő ciklusának költségvetés-tervezetére. A továbbiak pedig itt dőlnek majd el. Milyen lesz a közbeszerzés törvénye, milyen lesz a 2013-2020 közötti ciklus szlovákiai stratégiai referenciakerete, milyen prioritások lesznek megfogalmazva, milyen tartalmú és keretösszegű operációs programok lesznek elfogadva. Az MKP elvárja, hogy a kormány a tervezés folyamán, amely már elkezdődött elsősorban a gazdaségfejlesztésre és a munkahelyteremtésre helyezze a hangsúlyt, miközben a leszakadó, hátrányos helyzetű régiók felkarolása, a súlyos regionális különbségek enyhítése lesz az elsőrendű feladata. Az égtájak irányaitól függetlenül.
