Megközelítőleg egyidőben, hasonló térfélről, a fiatal magyar értelmiség részéről kaptunk meleget és hideget egyaránt, már ami az MKP sajtóját, megejelenítését illeti.
Először a Közbeszéd hírportálon Laczkó Sándor eképpen jellemezte az ellenzéki pártok választások utáni stratégiáját a sajtóban: „Az ellenzéki pártoknál áll a bál, és a kormány első száz napjáig elég valószínűtlen, hogy saját agendával álljanak elő és frekventált interakcióba kezdjenek az olvasókkal. Az SDKÚ-t csak elnökválasztása, az SaS-t pedig csak a marihuána dekriminalizáció tartja fenn a víz felszínén. A Híd továbbra is csak látszólagosan létezik a kibertérben, a KDH egyáltalán, az MKP pedig folytatja a Farkas Iván-féle populista elégedetlenkedést.“
Majd néhány napja az Új Szó hasábjain Keszegh Béla írta le a következőt az MKP és a Híd kapcsán: „A választási kampányban (és azt megelőzően) mindkét párt gondoskodott arról, hogy ne valós, az embereket érintő témákról legyen szó. Maradtak a címszavak, a nagyotmondások, ami mögött ritkán volt tényleges tartalom.“
Nos, az MKP-t illetően szögesen ellentétes megállapításokról beszélhetünk, vajon melyik áll közelebb a valósághoz? Ami az MKP Beszéljük meg a programot c. kampány előtti rendezvényein tapasztalt visszajelzéseket illeti, az emberek úgy gondolták, hogy régen volt az MKP-nak ennyire konkrét, az emberek valós problémáira reflektáló, problámamegoldó választási programja. Tény, hogy különböző szakmai intézmények és a tudományos akadémia egyik intézete felettébb kedvezően értékelték a választási programunkat a munkahelyteremtés, a szociális felzárkózás és a vállalkozási környezetre való hatása szemszögéből. Az is tény, hogy valóban megbeszéltük választási programunk tartalmát a széles nyilvánossággal. Az érdeklődők a kérdőíveken 9 kérdéskörben fejthették ki véleményüket. Az így összegyűlt jelentős számú kérdőív kiértékelése megszabta a választási programunk irányát és a választási kampányban kidomborított témaköröket. Az MKP gazdaságpolitikai és régiófejlesztési alelnökeként nem tettem egyebet, mint hogy innovatív eszközökkel, ábrákon és grafikonokon szemléltetve mutattam be azt a programot, amelyet a polgárok is formáltak. Vajon miért kellett volna az MKP-nak a polgárok érdekei ellen irányuló programot megfogalmazni, mint ahogyan azt az egyik elemzés sugallja? Hiszen 2002 óta fokozatosan elvékonyodott az MKP szavazóbázisa. Többek között azért, mert egyre többen voltak képtelenek elfogadni azt a tényt, hogy kormányzó pártként az MKP részese volt a neoliberális szociális és gazdaságpolitika elmélyítésének Szlovákiában. Amely ugye, akkor ésszerűnek bizonyult, mára azonban sokak számára kiderült, hogy inkább az elit érdekérvényesítéséről szól, mint a széles tömegek, a nép életminőségének javításáról. Változtatni kellett, a legutóbbi választási programunkban csupán azt fogalmaztuk meg, amit az emberek tőlünk joggal elvártak. Talán érthető, hogy azután és azóta a kormány itézkedéseit a polgárok mindennapjaira gyakorolt hatásuk szemszögéből elemeztük és elemezzük. Egy populista kormány intézkedéseit, ne feledjük el. És végül, de nem utolsó sorban: a szociális piacgazdaság nem a baloldali vagy a balliberális pártok találmánya. A konzervatív, jobboldali pártok vívmánya, annak alapelveit elsőként a német CDU/CSU fogalmazta meg. A Lajtától nyugatra tevékenykedő konzervatív pártok a második világháborútól egészen a gazdasági válság kitöréséig sikeresen alkalmazták a gyakorlatban, az emberek legszélesebb rétegeinek megelégedésére.
Mivel a választási siker vagy a sikertelenség több összetevőből áll, nem volna helyénvaló azt állítani, hogy az MKP a választási programjának tartalma és tálalása végett nem tudta megnövelni választóinak számát. Sajnos a választók egy része nem a választási programok tartalma, célkitűzései alapján dönti el, kinek adja a voksát. Az esetek többségében nem racionális, hanem emocionális tényezők döntenek.