A kormány 2011-ben elfogadott közútfejlesztési terve 2020-ig határozta meg az R2-es déli gyorsforgalmi út Gombaszög és Méhész közötti szakasza kivitelzésének elkezdését, amely megkerüli a veszélyes és a gyakori balestesetek nyomát viselő szoroskői szerpentineket. Az eredeti ütemterv alapján az útszakasz tervezési fázisa már mögöttünk van, a tervdokumentáció egy része elkészült. A megvalósítást most jelentősen elhalasztották. Mégis, hol és miért történt a hiba?
Nyilván a hiba a mai kormány szőrösszívűségében keresendő az ország déli régiója iránt. Induljunk ki abból a feltevésből, hogy a korszerű utak a gazdaság ütőerei, amerre haladnak, arra élénkül a gazdaság, ott telepszenek meg a munkáltatók, ott csökken jelentősen a munkanélküliség. Viszont annak ellenére szőrös szívű a kormány térségünk, Dél-Szlovákia középső része iránt, hogy Gömör munkanélkülisége hosszabb távon, évtizedek óta az országban a legmagasabb, ma is alulról nyaldossa a 30 százalékos határt. Volt amikor jelentősen túlszárnyalta. Nógrád helyzete sem sokkal jobb. Amikor a mai kormány második kihelyezett ülését 2012-ben a Poltári járásban tartotta, a helyieknek (vagyis Nógrádnak) megígért fűt-fát. Többek között az R2-es gyorsforgalmi út mihamarabbi megépítését. Elég lett volna a 2011-ben elfogadott cselekvési tervet fokozatosan megvalósítani.
Ehelyett most mi történt? A közlekedési tárcánál az illetékesek az eredeti tervek megvalósítását 20 évvel elhalasztották. Döntésük értelmében 2040 előtt semmiképpen sem épülnek meg az R2-es gyorsforgalmi út meglevő szakaszait összekötő elemek Gömörben, sem az R2-es Gombaszög és Méhész közötti szakasza. Hallatlan közömbösség az ország legerőteljesebben leszakadó régiójával szemeben! Felér ez az ott élők arculcsapásával. Ehelyett ma építik az R2-es Zólyom környéki szakaszait valamint Trencsén és Privigye közötti szakaszát.
Felhívnám a figyelmet arra, hogy a Magyar Közösség Pártja kilencedik éve nem kormányzó párt, ötödik éve parlamenten kívüli párt. A Nógrádban és Gömörben élők ítéljék meg, hogy ennek milyen következménye lett. Amikor kormányzó párt volt, az MKP javaslatára 2006-2007 között megépítették az R2-es Osgyánt, Fügét és Tornalját elkerülő szakaszait. Ha azóta nem politikai döntések születtek volna – mint a legutóbbi – hanem szakmai szempontok alapján fejlesztenék a közutakat, nyilván már összekötötték volna a meglevő szakaszokat s a jövőben tovább folytatnák a sort Rozsnyón át, egészen Méhészig, majd később Kassáig, nyugati irányban pedig Losoncig.
Mit tehetünk ebben a helyzetben? A petíció ugyan kezdetét vette, figyelmefelkeltő hatása bizonyára meglesz. Annak éle azonban a döntéshozókat nem fogja döntésükben befolyásolni. Tíz hónapon belül viszont parlamenti választásra kerül sor. Régióink, térségünk érdekképviseletét alaposan meg lehetne és meg kellene erősíteni. Gondoljanak csak bele, az R2-es, az R7-es, az észak-déli kapcsolat, az Ipoly-hidak, a kerékpárutak végett nem érné meg, hogy 2016. március 5-én rászánjuk azt a fránya fél órát? A választási sikert követően, egy jobboldali tömörülésben újraértelmezhetnénk a célkitűzéseket és a határidőket. Itt csupán a közlekedési infrastruktúrát és azon belül a közútfejlesztést említettem meg. Az ilyen és ehhez hasonló prioritások, amelyek szülőföldünk fejlődését eredményezhetnék, meghatározhatók és meghatározandók az élet számos más területén is. Ne becsüljük le a sorsdöntő lehetőséget! Régióink és közösségünk jövője a tét.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
