2006 őszén, amikor az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének ülésén Strasbourgban voltunk, részt vettünk egy kedves ünnepségen. Ünnepélyes keretek között adták át rendeltetésének a TGV gyorsvasút Párizs és Strasbourg közötti szakaszát, az Európai Unió egyik fővárosa tehát a gyorsvasút hálózatának újdonsült célállomásává vált. Ezzel egyidejűleg megjelent egy új logó: a TGV-Est Européen. Ennek égisze alatt megtudtuk, hogy a francia vasúttársaság és az Európai Unió rövidtávú célja az éppen átadott szakasz továbbfejlesztése Stuttgart, München érintésével egészen Bécsig. Majd középtávú célkitűzésként a fejlesztésben tovább haladni Bécstől Pozsonyig, később pedig Pozsonytól Érsekújvár és Párkány érintésével egészen Budapestig. A Bécs és Pozsony közötti szakasz építésének kezdetét akkor 2016-os céldátummal határozták meg.
2006 óta a francia, német és osztrák pályaszakaszokon gőzerővel folyt az építkezés, a gyorsvasút hamarosan eljut egészen Bécsig. Szlovákia számára azonban az ország területén áthaladó két európai vasúti folyosó közül csupán az egyik, a Pozsony és Zsolna közötti képez prioritást, a másik európai vasúti folyosó Pozsony és Párkány között, amely perspektivikusan az európai gyorsvasút-hálozat részét képezné, nem. Mégcsak a fejlesztés terveinek elkészítéséhez sem láttak hozzá az illetékesek.
Hét év elteltével, amikor tavaly novemberre Brüsszelben, az Európai Bizottság újraértékelte a TEN-T hálózatba sorol közlekedési folyosók hálózatát és a módosított koncepciót benyújtotta jóváhagyásra az Európai Parlament elé, abban a kelet-európai gyorsvasút nyomvonala megváltozott. Az Európai Parlament által jóváhagyott, új közlekésfejlesztési rendszerben a kelet-európai gyorsvasút nyomvonala immár Bécstől Győr és Tatbánya érintésével halad Budapest irányában. Siim Kallas, az Európai Bizottság közlekedési biztosa kifejtette, hogy a módosított nyomvonallal az Európai Tanács tagjai egyhangúlag egyetértettek, vagyis a szlovák kormány képviselője is jóváhagyta ezt a módosítást.
Amikor tavaly őszi írásomban arról értekeztem, hogy Pozsonytól Budapest irányában az EuroCity gyorsvonatok hamarosan az eddigi Érsekújvárt és Párkányt érintő szakasz helyett Győr és Tatabánya érintésével fognak közlekedni, többen kétkedve fogadták a várható fejleményt, elképzelhetetlennek tartották a változást sőt, a pozsonyi közlekedési tárca szóvivője megcáfolta az írásomba foglaltakat. Íme, a fenti tények mégiscsak ezt támasztják alá. Lehet, hogy időben picit később valósul meg a számunkra döbbenetes változás.
Egyáltalán nem örülhetünk ennek a fejleménynek, ám ez is a mai kormány és a szaktárca érdektelenségét, tehetetlenségét bizonyítja. Egyszerűen visszautasították azt, hogy a korszerű, európai gyorsvasút-hálózat Szlovákia területére érjen. Mégiscsak lemondtak térségünkről, a vasúti teherszállítás fő irányvonalának mintegy tizenöt-húsz évvel ezelőtti módosítását követően újból cserben hagyták Dél-Szlovákiát. Lehet, hogy kőkemény politikai megfontolásból.
Nem mellékes körülmény, hogy Magyarországon a csillag-szerű autópálya-hálózat szinte minden eleme praktikusan elérte az országhatárt. Éppen ezért a most kezdődő 7 éves uniós ciklusban a vasútfejlesztésre öszpontosítanak. Merész, de vállalható célkitűzés (látva az autópályaépítés eddigi ütemét), hogy a ciklus folyamán ezer kilométernyi vasúti szakasz pályasebességét növelik meg 160 km/órára. Mi a helyzet Szlovákiában? Nem számolhatunk be itt sem befejezett autópályáról, sem a gyorsvasút kirajzolódó kontúrjairól. Ami ettől még rosszabb, hogy hosszú ideig ez így is marad. Szomorú és döbbenetes.
