Az új francia köztársasági elnök, Francois Hollande egyfajta igazolás lehet a szlovák kormányfő számára. Nemcsak amiatt, hogy ideológiai harcostársa lett az egyik európai nagyhatalom elnöke, főleg amiatt, hogy az egyik legbefolyásosabb hatalmi pozícióba került politikus bejelentette: összeurópai kontextusban enyhíteni kívánja az eddigi szigorú költségvetési és pénzügyi szigort. Nem rejtett célja, hogy a költségvetési fegyelem mellett legalább akkora mértékben létjogosultságot kapjon a gazdasági növekedés.
Több sem kellett Robert Ficonak. Ott folytathatja, ahol 2010 nyarán abbahagyta. Előző kormányzása idején kirobbant gazdasági válság leple alatt a nadrágszíj meghúzása, a takarékoskodó pénzügyi politika helyett indokolatlanul költekező, az állami javakat elherdáló pénzügyi politikába fogott. Gondoljunk csak az elhíresült „faliújság pályázatra“ vagy az emissziós kvótákkal való üzletelésre. Pedig ezek csak a jéghegy csúcsai voltak. Kormányzásának végeredménye az lett, hogy regnálása négy éve alatt az államadósság a másfélszeresére nőtt, az államháztartás hiánya pedig 3 százalékról 8 százalékra emelkedett. Eközben azzal érvelt, hogy 2010-ben és 2011-ben Szlovákia az euróövezet államai közül a legmagasabb gazdasági növekedést érte el. Mit ért azonban a gazdasági növekedés, ha közben jelentősen megnőtt a munkanélküliség mértéke és lecsökkent a dolgozók reáljövedelme? Mennyire érzékelte a lakosság és a vállalkozók a gazdasági növekedés hatását? Semennyire, épp ellenkezőleg. A lehetőségek tárháza nem bővült, mindinkább tovább szűkült.
Félreértés ne essék. Van némi ráció abban, ha a szigorú megszorítások mellett gazdasági növekedést ösztönző eszközöket is alkalmazunk. Elvégre nem lehet hosszabb távú célunk az, hogy a kis- és közepes vállalkozók tömegesen csődöt jelentsenek, a leszakadó régiók végérvényesen a kilátástalanság helyzetében maradjanak. Ne legyen azonban illúziónk! A költségvetési szigort enyhítő, gazdasági növekedést ösztönző, magyarul indokolatlanul költekező politikai kurzusnak lesznek haszonélvezői. A kormánypárthoz közeli vállalkozók és önkormányzatok minden bizonnyal megtalálják majd a számításukat. Eközben azonban nem fog lecsökkenni a munkanélküliség aránya, nem enyhülnek majd az adó- és járulékterhek, nem emelkednek majd a reálbérek. Azonban az eddiginél erőteljesebben megemelkedik az államadósság és a költségvetés hiánya. A hitelezőinket, a pénzpiacokat vajon mivel fogja tudni az eddiginél jobb belátásra bírni az új kormányzat? Ne feledjük, az állami költségvetés összegének mintegy felét teszi ki az éves adósságszolgálat. Másodszor nem ajánlatos ugyanabba a folyómederbe lépni! Végzetes lehet az ismétlés.
Megtalálja hát a zsák a foltját? Minden bizonnyal. Az új francia köztársasági elnök létjogosultságot adhat Fico pénzügyi politikájának. Mentőövet is egyben, mert a szlovák kormányfő eddig nem talált kézzel fogható érveket, indokot arra, hogyan tálalja mindannak folytatását, amit 2010-ben félben hagyott. Csakhogy az államháztartást, a képzeletbeli zsákot valóban be kellene foltozni, a lyukakat betömni, amíg nem késő. Félő, hogy a foltot megtalálta, de a lyukak befoltozását nem vállalja. Mert ez a folt nem az a folt. Ez a folt másról szól.
