Dvakrát sa tesne nedostali do parlamentu. Prieskumy verejnej mienky ani pred marcovými voľbami nedávajú jasnú odpoveď na otázku, či budú tentoraz úspešní. Na otázky v predvolebnom seriáli TRENDU odpovedal predseda Strany maďarskej komunity (SMK) József Berényi a ekonomický expert, podpredseda strany Iván Farkas.

13.12.2015 | Zuzana Petková | Filip Obradovič | www.trend.sk

Nie je národnostne orientovaná strana prežitkom v čase, keď je Slovensko členom EÚ a Schengenu?

1. B.: Ak berieme do úvahy asimiláciu Maďarov na Slovensku, tak táto otázka nie je relevantná. Od roku 1961 nikdy nebolo na Slovensku tak málo Maďarov, ako je v súčasnosti. Je nás o 110-tisíc menej ako pred dvadsiatimi rokmi. Na južnom Slovensku je silný asimilačný trend a ľudia odchádzajú za prácou. Preto má opodstatnenie, aby sme fungovali naďalej. Národnostné strany sú aj v iných štátoch EÚ, napríklad svoju stranu má švédska menšina vo Fínsku.

Tým, že sa vymedzujete a orientujete len na Maďarov, nevzdávate sa istej časti voličov? Prečo by vás mali voliť občania slovenskej národnosti?

1. B.: Náš program nie je orientovaný len národnostne a na menšinovú politiku, ale aj na hospodárske a ekonomické záležitosti. Keď sme boli vo vláde, mali sme pre celú republiku riešenia v oblasti životného prostredia, regionálneho rozvoja, teda tam, kde sme mali ministrov alebo štátnych tajomníkov. Náš program sa intenzívne zaoberá južným Slovenskom, kde žijú nielen Maďari, ale aj Slováci a Rómovia. Ľudia, ktorí tam žijú, majú rovnako pocit ako Maďari, že vláda zanedbala tento región.

Na vašej webovej stránke program nie je, na základe čoho sa má volič rozhodnúť?

1. B.: Len nedávno sme schválili volebný program, ku ktorému ešte prišli pripomienky, takže v súčasnosti ho doťahujeme. V najbližšom čase už bude na internete v maďarskej a slovenskej verzii.

Mohli by ste teda povedať, čo sú vaše programové priority?

1. F.: Obhajujeme záujem ľudí žijúcich v južných okresoch, lebo si myslíme, že tam treba akútne zasiahnuť. Z desiatich okresov s najvyššou nezamestnanosťou je totiž osem na južnom a juhovýchodnom Slovensku. Sme za sociálno-trhové hospodárstvo a chcem podotknúť, že toto nie je výdobytkom ľavicových, ale pravicových strán. Po druhej svetovej vojne to boli v Nemecku práve CDU a CSU, ktoré presadzovali tento politický koncept.

Čo to znamená?

1. F.: Sme za zmiernenie regionálnych rozdielov, myslíme si, že nožnice sa roztvárajú rýchlym tempom, čo cítiť najmä od vypuknutia ekonomickej krízy. Opatrenia, ktoré v tejto oblasti priniesla súčasná vláda, sú nedostatočné. Najmä to posledné – že v regiónoch s vysokou nezamestnanosťou by sa znížila odvodová záťaž. Podľa nás to nerieši situáciu.

Čo teda?

1. F.: Poviem konkrétne: pri eurofondoch navrhujeme, aby cielene išli do okresov s vysokou nezamestnanosťou. Vláda by ďalej mala inak prerozdeľovať vládne stimuly, momentálne sa to deje na základe údajov o nezamestnanosti v okresoch.

To je zlé?

1. F.: Sú okresy, kde je isté percento nezamestnanosti, ale v rámci nich sú mikroregióny, kde je dvojnásobná. Investori majú záujem v týchto mikroregiónoch investovať, ale nemôžu dostať stimul, lebo sa berie do úvahy číslo za celý okres. Ďalej by sme legislatívne chceli podporiť vznik obecných podnikov. Zakladať by ich mohla samospráva, podnikatelia a verejný sektor, pričom legislatívne by sme chceli rozšíriť niektoré aktivačné činnosti, napríklad v poľnohospodárstve.

Hovoríte, že eurofondy vláda nevyužíva efektívne.

1. F.: Áno, takmer dve miliardy eur nebudú vyčerpané a peniaze často idú na nezmyslené projekty. Prostriedky sú, len ich treba využívať efektívnejšie.

Keď bola SMK vo vládnej koalícii, mali ste na starosti ministerstvá, ktoré zodpovedali za eurofondy. Ich čerpanie bolo katastrofálne, prečo?

1. F.: Bolo to prvé obdobie, keď malo Slovensko k dispozícii eurofondy, čiže sme sa zaúčali. Ale až také katastrofálne to nebolo.

Eurofondy sú vždy určené na konkrétne projekty. Tu musia byť aktívne regióny. Ako ich chcete motivovať?

1. F.: Jednoznačne znížiť administratívnu záťaž, nároky kladené na projektovanie. Na Slovensku je to často horšie ako v samotnom Bruseli. Myslíme si, že na Slovensku je to preto také náročné, aby sa zúžil okruh uchádzačov. My sme za to, aby mal každý možnosť uchádzať sa o eurofondy, aj tá posledná obec, napríklad cez program rozvoja vidieka alebo aktívnu poľnohospodársku politiku.

Vo svojej koncepcii máte územnú samosprávu regiónov južného Slovenska, máme pod tým rozumieť, že vám ide o autonómiu?

1. B.: Je to iná forma decentralizačného systému, ako je to teraz. V súčasnosti je osem vyšších územných celkov, my by sme chceli iný systém regiónov a jeden zo špecifických by mohlo byť územie so špeciálnymi kompetenciami, bol by to kompaktný región južného Slovenska.

Teda autonómia?

1. B.: Nie, územná samospráva.

V čom je rozdiel?

1. B.: My sa nezaoberáme otázkou rozdielu, presadzujeme južný samosprávny región s rešpektovaním územnej celistvosti Slovenska.

Prečo máte potrebu hovoriť o špeciálnom regióne na juhu?

1. B.: Preto, lebo je silná asimilácia a súčasné usporiadanie neumožňuje, aby sme si mohli zachovať identitu tak ako pred dvadsiatimi rokmi. Momentálne rozčlenenie neumožňuje, aby bol zvýšenou mierou podporovaný tento región.

Nie je asimilácia prirodzený vývoj?

1. B.: Zánik jednej kultúry nemôžeme nazvať prirodzeným javom. Veď tu žili Maďari stáročia spolu so Slovákmi. Úbytok slovenského obyvateľstva v niekdajšom Uhorsku by ste považovali za prirodzené? Je to proti demokratickým hodnotám nášho štátu. Demokratická krajina má chrániť svoje menšiny a vytvárať taký priestor, aby si mohli zachovať svoju identitu.

Slovensko teda nechráni svoje menšiny?

1. B.: Nie dostatočne, lebo keby boli inštitúcie, právny systém a rozpočet iné, asi by nedošlo k takej asimilácii. Za posledných dvadsať rokov sa udiali len dve významnejšie zmeny v oblasti menšinovej politiky. Najmä založenie maďarskej Univerzity J. Selyeho, chcel by som podotknúť, že to bola požiadavka EÚ pri vstupe Slovenska, a ďalej je to dvojjazyčné pomenovanie obcí a miest.

No svet ide ďalej, v súčasnosti je trhové hospodárstva určujúcim faktorom, omnoho viac, ako keď boli schválené tieto zákony. Dvojjazyčnosť na úrovni miestnej správy a štátnej správy už neovplyvní život človeka tak ako trhové záležitosti, napríklad reklamy a nadpisy. Chceli by sme sa cítiť doma viac v Komárne a Štúrove, nech je tam viac dvojjazyčných nadpisov. Momentálne to zákon nezakazuje, ale ani nepredpisuje.

No to je vec podnikateľských subjektov, ak oslovujú zákazníkov primárne v štátnom jazyku. Nemali by mať v tom slobodu?

1. B.: V Európe je množstvo oblastí, kde dvojjazyčnosť je zákonom daná. Vo Fínsku, kde žije švédska menšina, je všetko napísané dvojjazyčne.

Hovoríte, že menšiny ovplyvňuje aj kvalita trhového prostredia, ale zameriavate sa na kroky, ktoré by pomohli južnému Slovensku. Máte aj opatrenia, ktoré sú cielené na celé Slovensko?

1. F.: V programe máme celý rad opatrení na posilnenie pozície subdodávateľov vo vzťahu generálny dodávateľ vs. subdodávatelia. Chceme zmeniť zásadne daňový systém Slovenska. Daň z príjmu fyzických osôb by sme chceli zmeniť, a to tak, že medzi nulovú a 19-percentú sadzbu by sme zaviedli desaťpercentnú. Ponechali by sme 25 percent pre občanov s najvyššími príjmami.

Stredná sadzba by bola pre koho?

1. F.: Pre daňový základ nad úroveň 3 700 až 7 400 eur by sme zaviedli desaťpercentnú sadzbu. Čo sa týka daní z príjmov právnických osôb, tam by sme zaviedli tri daňové pásma. Pätnásťpercentnú daň pre malých podnikateľov, 18 percent pre stredných a 25 percent pre veľkých. Ďalšia vec je, že momentálne síce rastie HDP podstatným tempom, ale GNI (Gross National Income) klesá alebo stagnuje. Máme konkrétne opatrenia na to, aby sme tento jav zvrátili.

Zmeny, ktoré navrhujete, by spôsobili, že daňový systém by bol zložitejší. Neobávate sa opačného efektu, že výber daní poklesne?

1. F.: Nie, máme analýzu, že na Slovensku existuje duálny ekonomický systém. Na jednej strane sú domáci malí a strední podnikatelia. Z roka na rok sa ich podmienky zhoršujú. Na druhej strane, zahraničným podnikateľom sa zlepšujú. Pritom veľká časť zisku, čo vytvorí tá druhá skupina, ide von.

Je rozumné zvýšiť korporátnu daň, kde aj tak na Slovensku patrí medzi najvyššie v regióne?

1. F.: Myslím si, že nie. Pre zahraničnú firmu je korporátna daň najnižšia, akú platí. To podľa mňa nebude dôvod, že by odišli.

To nie, ale žiadni investori by ani neprišli.

1. F.: Veď ani teraz nechodia, za sedem rokov je tu jedna lastovička – Jaguar.

Teraz je veľmi akútna otázka utečencov. Robert Fico i Viktor Orbán majú dosť drsné postoje k tejto téme. Stotožňujete sa s našou aj maďarskou politikou?

1. B.: V tejto veci podporujeme vládu Slovenskej republiky. Súhlasíme so všetkými doterajšími krokmi, ktoré vláda spravila. Dokonca sme spustili petíciu proti povinným kvótam. Za tri týždne sme doteraz vyzbierali 12-tisíc podpisov a ideme ďalej. Keď skontrolujeme pravosť podpisov, dáme ich ministerstvu vnútra.

Do petície sme pridali ešte dve témy. Jednak investície v oblasti životného prostredia a používanie názvov miest a obcí. Rovnako si myslíme, že miestne referendá by mali byť platné a záväzné pre vládu. Ak sa ľudia rozhodnú, že nechcú, aby tam boli utečenci, vláda by to mala akceptovať. Keď nechcú, aby tam bola investícia znečisťujúca životné prostredie, tak vláda by to mala akceptovať. A v prípade, že ľudia nechcú, aby názov obce bolo Tešedíkovo, ale Pered, tak ako to bolo v medzivojnovom období, tak vláda by s tým mala súhlasiť.

Ak sa dostaneme do parlamentu, bude možno dostatočný počet hlasov na vytvorenie väčšiny aj bez Smeru

Súhlasíte aj s verejnými vyhláseniami predstaviteľov vlády k utečencom?

1. B.: Nie so všetkými. Niektoré vyhlásenia boli príliš prudké k moslimom. Ako Maďari sme to na Slovensku zažili už viackrát. Pre nás to nie je novinka. Vyzerá to však tak, že teraz sa aj novinárska obec zaujíma viac o vyjadrenia smerom k utečencom ako k Maďarom. Ale na to sme si už zvykli.

Nie je paradoxné, že napriek tomu, že maďarská menšina bola v minulosti viackrát pod paľbou neoprávnenej kritiky vlády, dnes podporujete kroky Roberta Fica a jeho kabinetu?

1. B.: Ale my sme taktiež občania tohto štátu. Nie sme len občania menšinového charakteru. Ja ako otec dvoch detí, ktorý vyznáva kresťanskú kultúru, myslím, že takáto masívna migračná vlna, ktorá prichádza do Európy, prináša len a len problémy.

Nemôžem byť solidárny s utečencami do tej miery, ako to vyžaduje najmä neoliberálna tlač alebo neoliberálni intelektuáli. Vnímam to inak. Príde iná kultúra. Prídu ľudia, ktorí v západnej Európe nenašli spôsob, ako sa integrovať. A či chceme alebo nechceme, migrácia súvisí aj s terorizmom. Iste nie každý migrant je terorista, ale každý terorista je migrant alebo potomok migrantov.

Každý terorista je migrant?

1. B.: Pardon. Keď berieme do úvahy posledné teroristické útoky.

Zo strany vlády, ale aj drvivej väčšiny opozície počuť len kritiku smerom k utečeneckej kríze a ku krokom Bruselu. Väčšina spoločnosti a aj neoliberálov, ako ich vy nazývate, nepovažuje kvóty za riešenie. Na druhej strane, politici by mali byť na to, aby nastoľovali riešenia.

1. B.: Riešenia sú nastolené aj z našej strany, aj zo strany vlády. Ale je pravda, že je to nad rámec Slovenskej republiky. Je to európsky problém, dokonca svetový. Slovensko ho nedokáže samostatne riešiť.

V prípade maďarskej menšiny odmietate asimiláciu a inej kultúrnej menšine vyčítate, že sa odmieta integrovať do spoločnosti?

1. B.: Asimilácia a integrácia sa nedajú zamieňať. My sa snažíme o integráciu maďarskej menšiny do spoločnosti, ale odmietame asimiláciu. Naše aktivity sú mierové, demokratické. Všetko presadzujeme demokratickým spôsobom. Nikdy sme naše návrhy či názory nepresadzovali agresívne.

Demonštrácie, ktoré sme od roku 1989 organizovali, boli veľmi pokojné. Všetko prebiehalo v súlade so zákonom. Neprevrátili sme ani jeden smetný kôš na ulici. Moslimské komunity sa však na Západe neintegrujú. A islamskí radikáli berú životy nevinných ľudí.

Ale to je generalizovanie. Väčšina tých utečencov, ktorá prichádza, uteká od tých, čo tie životy berú.

1. B.: Aj Angela Merkelová povedala, že multikulturalizmus zlyhal a nie je šanca, aby vedľa seba pokojne žili iné kultúry. Nefunguje to. Vo Francúzsku žije sedem miliónov moslimov a majú obrovské problémy. Maďarská komunita na Slovensku je integrovaná. Spoločne tu žijeme stáročia.
2. F.: Je tu ešte jeden zásadný rozdiel. My sme sa tu narodili a toto je naša domovina. Tu platíme dane a odvody. Skupina, o ktorej hovoríte vy, sú prisťahovalci.

Kvalita demokracie sa hodnotí tým, ako sa správa väčšina k menšine. Čiže podľa vás je rozdiel, o ktorej menšine sa bavíme?

1. F.: Obrovský rozdiel. My sme sa narodili tu a oni na inom kontinente.

Slovensko sa skôr či neskôr bude musieť zapojiť do spolupráce. V prípade, že nie, zrejme sa nevyhneme negatívnym dôsledkom. Už dnes Holanďania hovoria o akomsi minishengene.

1. B.: Nemyslím si, že utečenecká kríza bude pokračovať. Ľudia v Nemecku, vo Francúzsku a v ďalších západných krajinách povedia, že už nechceme viac utečencov, lebo im nevieme dávať domovinu tak, ako by chceli. To znamená, že buď nastane zmena u politikov, ktorí sú dnes pri moci, alebo príde zmena politických generácií.

Skôr či neskôr teda bude migrácia zastavená. Zmenu postojov už badať, ale nerobí sa to jednoducho. Angela Merkelová zaviedla willkommenskultur, veľmi ťažko sa jej otáča teraz kormidlo. Ale ak tak neurobí, v najbližších voľbách bude ako líderka vymenená.

Obhajujeme záujem ľudí žijúcich v južných okresoch. Z desiatich okresov s najvyššou nezamestnanosťou je osem na južnom a juhovýchodnom Slovensku

Hovoríme o niečom inom. Slovensko dalo signál krajinám, ktoré potrebujú najväčšiu pomoc, že s nimi odmietame solidarizovať.

1. B.: Tie krajiny mali na výber, či chcú pustiť migrantov alebo nie. Oni tlieskali na železničnej stanici, keď prichádzali vlakmi. Prečo potom chcú tento problém posúvať k nám?
2. F.: My sme maximálne solidárni. Tým, že sme vstúpili do Európskej únie, sme otvorili vnútorný trh. Hospodársky systém máme napojený na Brusel. My sme maximálne solidárni.

To oni sú solidárni s nami, nie my s nimi...

1. F.: Nie, nie. To sú spojené nádoby. My sme solidárni pri pomoci Grécku, prispievame do eurovalu. Rovnako prispievame do spoločného rozpočtu EÚ. To, že sem prichádzajú utečenci v húfnom počte, je iný zvláštny problém, ktorý treba riešiť špeciálnym spôsobom. Špecifické problémy vyžadujú špecifické riešenia.
2. B.: Dokonca sme zaviedli rozvojovú pomoc za vlády Mikuláša Dzurindu. Odvtedy posielame peniaze cez mimovládne organizácie do rozvojových krajín. Vtedy sme aj v Európskej únii dostali pochvalu. Čiže nie je pravda, že nie sme solidárni.

Máte podobný názor na utečeneckú krízu ako súčasná vláda. Keďže je to jeden z kľúčových problémov budúcnosti, viete si predstaviť povolebnú spoluprácu so Smerom?

1. B.: Nie, my chceme vymeniť túto vládu. Sme kľúčovou stranou k výmene tejto vlády. Ak sa dostaneme do parlamentu, bude možno dostatočný počet hlasov na vytvorenie väčšiny aj bez Smeru. Na republikovej rade sme prijali rozhodnutie, že nejdeme so Smerom do vlády. Je to dokonca aj požiadavka z Európskej ľudovej strany, aby vládli spolu členovia tejto strany.

Preto som aj prekvapený, že ostatné strany nie sú schopné povedať „nie“. Môže to byť v konečnom dôsledku likvidačné pre opozíciu. Nedajú opozičnému voličovi možnosť pokojne si vybrať s čistým svedomím, že jeho hlas nevytvorí spoločnú vládu so Smerom. Namiesto toho medzi sebou KDH, Sieť a Most-Híd súťažia, kto bude jeho koaličným partnerom. To je pre nás politický nezmysel.

Myslíte si, že by sa dalo vládnuť v koalícii piatich strán?

1. B.: Dalo by sa. Mikuláš Dzurinda v minulosti dokázal, že sa to dá. Každý sa podľa mňa poučil z pádu vlády Ivety Radičovej. Nemôže predsa na záujmoch jednej malej strany padnúť celá vláda. Myslím si, že sa poučili aj v SaS.

Vidíte lídra, ako bol Mikuláš Dzurinda, ktorý vedel vládnuť so širokou koalíciou?

1. B.: O tom by mali rozhodnúť ľudia. Ten, kto vzíde z pravicového spektra ako víťaz, by mal byť prirodzeným lídrom.

Sám ste povedali, že chybu urobila vtedy SaS. Na verejnosti sa objavili informácie, že ste rokovali so SaS o akejsi spoločnej kandidátke do volieb v roku 2016. Je to pravda?

1. B.: S OKS sme rokovali o spoločnej kandidátke. A boli by sme veľmi radi, keby boli u nás, pretože v otázkach menšinovej politiky sú najviac otvorená strana a sú ochotní hovoriť o ťažkých témach. Ponúkali sme im dokonca jedno zvoliteľné miesto. Čo sa týka SaS, tam sme sa ďaleko nedostali. Sadli sme si, porozprávali sa, ale nič z toho nie je.

Prečo to s OKS nevyšlo?

1. B.: Nakoniec sa, bohužiaľ, rozhodli, že pôjdu so SaS.

V súčasnosti má zákon o štátnom občianstve mäkšiu podobu, ako bola pôvodná verzia. Ste ochotný dnes povedať, aké občianstvo máte?

1. B.: Môžem len opakovať to, čo som hovoril doteraz: mám právoplatné občianstvo Slovenskej republiky. Neexistuje šanca, aby vláda zistila, či niekto má občianstvo iného štátu alebo nie. My by sme mali ľudí, naopak, motivovať, aby nezakrývali, či majú aj iné občianstvo. Zároveň strata občanov nemôže byť cieľom žiadneho demokratického štátu.

A magyar nemzetpolitikában lassan, de biztosan előtérbe kerül a gazdaságpolitikai szemléletmód. Érthető ez, hiszen közösségünk tagjai akkor lesznek büszkék származásukra, hovatartozásukra, akkor azonosulnak majd igazán kultúrájukkal, akkor vállalják büszkén anyanyelvüket, ha fejlődő, gyarapodó régióban, környezetben élhetnek, ha szülőföldjük nem a leszakadó, hátrányos helyzetű régiók közé sorolható. Nemzetközösségünk akkor erősödhet meg igazán, ha tagjai nem a mindennapi megélhetéssel küzdenek, megteremtődik számukra az anyagi biztonság, ha többségük egy erős középosztály része lehet, ha családjaikban eluralkodik a nyugalom és a békesség.

E gondolatok számos felszólalásban visszaköszöntek a Magyar Állandó Értekezlet plenáris ülésén. A plenáris ülésen megejtettük 2015-ös esztendő mérlegvonását. Ez az év a külhoni magyar szakképzés éve volt. Felmérték az intézmények számát, típusát, felmérték a képzés színvonalát. Ezen belül Szlovákiában 39 oktatási intézmény kerül górcső alá. A szakközépiskolai, szakmunkásképző intézményi hálózat előnyei közé sorolták a heterogén képzési kínálatot, a kétnyelvű képzést és a gyakorlatias oktatást. A hátrányok közé pedig a gyenge minőségű államnyelv-oktatást, az intézményi szétaprózottságot, valamint az erőteljes párhuzamosságot. A visszaérkezett felmérés alapján a felvidéki magyar nyelvű szakképzés presztízse 70 százalékban magas, 5 százalékban közepes, míg 25 százalékban jónak mondható.  Számos határon túli szakközépiskolában, szakmunkásképzőben konkrét beruházások is megvalósultak, amelyek a képzés színvonalát növelhetik meg a jövőben.

Hogy Magyarország kormánya konkrét lépéseket tegyen a gazdaságpolitikai szemléletmód elmélyítése érdekében, a Magyar Kereskedőház Zrt. közbenjárásával magyar kereskedelmi irodákat nyit, szerte a Kárpát-medencében. Számarányunkhoz képest a legsűrűbb hálózat a Felvidéken jön létre. Kassán és Dunaszerdahelyen az irodák már megnyíltak, hamarosan megnyílnak Érsekújvárban, Rimaszombatban, Királyhelmecen, majd később Párkányban és Ipolyságon. Az irodahálózat fő célkitűzése lesz a kétoldalú kereskedelmi kapcsolatok élénkítése, bővítése.

2016 a külhoni magyar fiatal vállalkozók éve lesz. Számos olyan pályázat meghirdetésére kerül majd sor, amelyek a fiatal, gyakran kezdő vállalkozások megsegítésére, vállalkozási stratégiáik megalapozására, kereskedelmi partnerek felkutatására szolgálnak majd. Különös tekintettel a startupok lehetőségeinek kiterjesztésére, az első ösztönzés továbbítására. Szakmai programok sora veszi majd kezdetét, amelyen a kezdő vállalkozók elmélyíthetik tudásukat, felkészültségüket.

Idehaza mindez a Magyar Közösség Pártja közvetítésével fog megvalósulni. Szakmai hozzáértéssel, útmutatással segítjük majd az érdeklődőket. Nagyon szeretnénk, ha minél több vállalkozó illetve fiatal bekapcsolódna, később létrejöhetnének a vállalkozói körök, vállalkozói hálózatok. Egyik kitörési pontunk minden bizonnyal a vállalkozók illetve a fiatal vállalkozók hálózatépítése, kapcsolatrendszerük kialakítása. A kapcsolatrendszeren belüli üzleti tevékenység bővítése, serkentése. A gazdasági kapcsolatokon belüli közösségi szemlélet elmélyítése.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

   Az előző két szociális csomagot kormányzati intézkedésekként fogadták el. A harmadik csomagot a kormányzó párt fogadta el  kongresszusán olyan választási ígéretként, amelyet 2017-től, folyamatosan valósítana meg, amennyiben a választóktól megfelelő, kormányzó mandátumhoz jut. Az államháztartás kiadási oldalán az egymilliárd eurót meghaladó csomagot választási programként kell csupán értelmezni, ennek megfelelő a célkitűzések és az intézkedések súlya.

   A 100 ezer munkahely létrehozása 2020-ig megvalósítható, széles tömegek által várva-várt, ám igencsak ködös, távolba révedő célkitűzés. Öt év múlva ki fog rá emlékezni? A politikai elemzők, akik majd elszámoltatják a következő kormányt. Az alacsony keresetűek egészségügyi járulékainak lecsökkentése ésszerű intézkedésnek tűnik, hiszen kedvezőtlenül nem érinti a dolgozókat, mint mondjuk a nyugdíj-biztosátás járulékának csökkentése a magas munkanélküliséggel sújtott járásokban. Ezzel párhuzamosan a nettó jövedelmük megnő. A másik oldalon azonban lecsökkenti az egészségbiztosítási rendszer forrásait, amit feltehetőleg a többiek számára kirótt járulékterhek kúszó (láthatatlan, de érezhető, hiszen a járulékkulcsokhoz nem nyúlnak) megnövelésével egyensúlyoznak majd ki.

   A fiatal házasok számára felépítendő lakások számának látványos megnövelése valószínűleg az Európai Unió fejlesztési alapjaiból valósul meg, ami üdvözlendő fejlemény. A pedagógusok számára felkínált bérlakások is hasonló konstrukcióban épülhetnek majd fel és ezt is maximálisan értékelni kell, hiszen az intézkedés társadalmi jelentősége elvitathatatlan. Állami ösztöndíjak megnövelése a diákok számára valamint a középiskolai és egyetemi kollégiumok újjáépítése ill. korszerűsítése is régen várat magára, ezáltal egy komoly hiányosság orvoslása valósulhat meg.

   Az alacsony nyugdíjak karácsonyi nyugdíj-kiegészítésének megnövelése, megduplázása is jogos társadalmi igényeket követ. Ne feledjük el, hogy a nyugdíjak év végi vagy karácsonyi kiegészítése az MKP szociális államtitkárának javaslataként lett elsőként átültetve a gyakorlatba, 2001-ben. A szociális és egészségügyi gondozók javadalmazásának megnövelése is a kellő intézkedések közé sorolható.

  Ezer kilométer regionális út felújítása is hihetetlenül kellő beavatkozás, ám csakis hazai forrásokból valósítható meg - Nyitra megye lehet a követendő példa - mivel az Európai Unió forrásai e területen nem használhatók fel. A vonatokhoz kapcsolódó buszjáratok ingyenessé tétele a diákok és a nyugdíjasok számára nem értékelhető másként, mint a közel egy éve fennálló diszkrimináció kiküszöbölése. Azokat diszkriminálták eddig, akik lakhelyén nincs vasútállomás, mert az autóbusz-közlekedésre nem vonatkozott a korábbi intézkedés a tömegközlekedés ingyenes igénybevételéről.

   A mai fő irányvonalat meglovagolva, százmilliót pedig a biztonság megnövelésére szánnak. Természetesen szükség van rá és szükség lehet a jövőben az utcán pásztázó rendőrök számának jelentős megnövelésére is. Ám közömbösíteni lehetne az intézkedést a karhatalmi erők (hivatásos katonák, rendőrök, vámtisztek,.....) szolgálati nyugdíjának eltörlésével. Mert a nyugdíjbiztosítás tekintetében mivel ér többet egy katonatiszt, aki világ életében az irodájában dolgozott, mint az a munkás, aki 30 évet húzott le egy gépkocsigyár gyártószalagjánál, nehéz fizikai munkát végezve? Az egyiknek miért jár a nyugdíj 15 év szolgálat után, a másiknak pedig le kell dolgoznia 44 évig, ha 62 évesen megy nyugdíjba és 18 évesen érettségizett? Tegyünk konkrét lépéseket a társadalmi igazságosság irányába.

 Mindent egybevetve: a tíz pontból álló programcsomag intézkedéseinek döntő többsége társadalmunk jelenlegi állapotát figyelembe véve kívánatos és kellő. A kérdés csupán az, lesz-e elegendő forrás az intézkedések megvalósítására, vagy nem. Amennyiben a következő kormány a soron következő öt évben meghúzza a nadrágszíjat, az államháztartást tervei szerint kiegyenlíti, 2018-tól az nem lesz hiányos, deficites és még a fenti csomagra is jut, akkor csodával felérő tettet hajt végre. Inkább a felvázoltak megvalósításának valószínűségét, komolyságát firtatom. Ne feledjük el: csupán választási programról van szó, nem pedig kormányzati intézkedésről.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

            Ötszázadik jegyzetemet a foglalkoztatottság alakulásának szentelem lévén, hogy a szociális és foglalkoztatási tárca a napokban adta közre elemzését a szlovákiai foglalkoztatottságról az elmúlt, 2007-2013 közötti uniós költségvetési időszakban.

            Lássuk a számokat, a száraz statisztikai adatokat, majd vizsgáljuk meg, mi rejtőzik mögöttük. Az uniós időszak első évében, 2007. augusztusában történelmi mélypontra, 8,19 százalékra csökkent Szlovákiában a munkanélküliség aránya. Az időszak végén, 2013. decemberében ez az arány alulról nyaldosta a 15 százalékot. Közben persze hozzánk is begyűrűzött a pénzügyi, majd a gazdasági válság. Ennek évében, 2009-ben 12,1-ra kúszott fel a munkanélküliség mutatója. Mindezeket egybevetve, válság ide vagy oda, a munkaerőpiac szabályozásáért felelők számára semmiképpen sem hízelgő az uniós időszakban megtapasztalt óriási, majdnem 7 százaléknyi növekedés.

            Más szemszögből szemlélve, a hét éves uniós költségvetési időszak folyamán a Foglalkoztatás és Társadalmi Felzárkóztatás Operatív Program keretében 87 ezer munkahely jött létre, ebből 13 ezer a 25 év alatti fiatal korosztály számára. Ezen felül 100 ezer mások által meghirdetett munkahelyet sikerült e program keretében betölteni. Nem árt persze felidézni, hogy az időszak elején a tárca illetékesei a szociális vállalatok megalapításával próbálkoztak, ám a kísérlet balul sült el. A feltűnő politikai klientelizmus végett Brüsszel olyannyira megorrolt a program irányító hatóságára, a munkaügyi tárcára, hogy írmagjában szüntette meg a próbálkozást. A pénzügyi és gazdasági válság begyűrűzését követően, a munkahelyekért felelős illetékeseknél hosszú éveken át súlyos tétlenség uralkodott, feltűnt a kreativitás hiánya. Sablonmegoldásokat alkalmaztak, amelyeket más országokban már jóval korábban kipróbáltak. Mindent összevetve, az az ország, amely 2004 és 2008 között a stratégiai beruházók, a munkahelyteremtők célországa volt, a következő években elhalványult, kifakult. Szinte hihetetlen, mégis igaz: hét év üresjáratot követően az első stratégiai jelentőségű beruházó, aki 2015-ben jelentette be, hogy Szlovákiában építi fel termelő üzemét, a Jaguar – Rover.

            A most kezdődő, 2014-2020 közötti uniós költségvetési időszakban új megnevezéssel, az Emberi Erőforrások Operatív Program lesz az, amelynek keretében megpróbálják majd a foglalkoztatás jelentős megnövelését. A program forrásai - 1,2 milliárd euró összegben – elvileg lehetővé tehetik a hatékony megoldásokat, ám sok függ majd a tárca vezetésének hozzáállásától. Minőre szabják majd az elhíresült szociális vállalatok utódait, mennyire lesznek majd elfogadhatók Brüsszelben? Meglátásom szerint a tárca legutóbbi intézkedése, mely szerint a 12 legsúlyosabb munkanélküliséggel küzdő járásban tevékenykedő munkáltatók számára elengedik a járulékok egy részének befizetését, nem lesz hatékony. Emiatt nem növekszik meg számottevően a foglalkoztatottság. Bár tévednék…… Mindenesetre az új uniós időszakra a foglalkoztatottság megnövelése érdekében öt prioritást fogalmazott meg a szaktárca: jelentősen meg szeretné növelni a fiatalok foglalkoztatottságát, a hölgyek foglalkoztatottságát, különböző intézkedéseket foganatosít a hátrányos helyzetű, leszakadó régiók számára, speciális programokat szentel a roma nemzetiségűek foglalkoztatottságának megnövelésére s végül az alacsony keresetűek számára javasol munkajogi intézkedéseket.

            Hadd tegyem hozzá, hogy mi, az MKP-ben szívesen fogadtatnánk el fontos módosításokat. Például, ne a munkanélküliség statisztikáját vezessék hivatalosan, mert torz képet fest. Vezessék a foglalkoztatás statisztikáját, mert az sokkal szókimondóbb. Ugyanis a kettő között találhatók azok a munkanélküliek, akiket már semmilyen statisztikában sem vezetnek. Szerény becslések alapján, egyes járásokban az arányuk meghaladhatja a húsz százalékot, amely igen jelentős hányad. Emellett a munkaügyi statisztikákat vezessék a kistérségek, az egykori körzetek alapján. Mert a járási statisztikák gyakran félrevezetőek. Az Érsekújvári, a Lévai és a Tőketerebesi járás északi részében a járási átlagot jóval alulmúlja a munkanélüliek aránya, míg e járások déli részében a statisztika sokkal rosszabb képet fest. A munkahelyteremtés állami ösztönzését pedig a járási adatok alapján ítélik meg. Ennek következménye pedig, hogy a párkányi barna ipari parkba települni vágyó befektető nem kapja meg a kellő állami injekciót, mert bár Párkányban rendkívül magas a munkanélküliek aránya, de a járási adatok alapján nem jár neki a kívánt ösztönzés. Ilyen gonddal számos más kistérség is küzd, főleg Dél-Szlovákia nagy járásaiban. Ezen kívül pedig azt tanácsoljuk a munkaügyi (és a gazdasági) tárca felelőseinek, hogy vegyék sokkal komolyabban az ország déli és keleti kistérségeit fojtogató magas munkanélküliséget, egyre terebélyesedő szociális feszültséget. Térségünket ne érje többé hátrányos megkülönböztetés!

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

A pozsonyi törvényhozás elfogadta a jövő évi állami költségvetést. Meglepő, hogy a tavalyihoz képest a kormány idén alacsonyabb bevételekkel és kiadásokkal számol. Amennyiben a tavaly ősszel elfogadott, 2015-ös költségvetés kiinduló sarokszámaival hasonlítjuk össze a jövőre várható adatokat, jövőre az államháztartás bevételei 218 millió euróval csökkennek, míg a kiadási oldal 1,23 milliárddal lesz alacsonyabb.  Mindez azt eredményezi, hogy az államháztartás hiányának évközi csökkenése egymilliárd euró lesz, ami kétségkívül pozitív fejlemény. Ebben az évben a tervezett hiány a hazai össztermék 2,5 százaléka, míg jövőre 1,93 százalékkal számolnak.

Tény, hogy a hiány kedvező alakulása főleg annak köszönhető, hogy erőteljesen nőnek az adó- és járulékterhek, ami viszont a vállalkozók számára hihetetlenül kedvezőtlen fejlemény. Nincs már hova hátrálniuk, emiatt sokan a szomszédos országok valamelyikében hozták létre fiókvállalkozásukat. Mindez azt bizonyítja, hogy a vállalkozási környezet romlása tartós folyamat. Az adóbevételek dinamikus növekedése ellenére sem csillapítja a kormány a folyamatot, nem csökkenti az adó- és járulékterheket sőt, kiszélesíti azokat. Emiatt költekezhet és ezért lesz a jövő évi állami költségvetés jellemzően választási költségvetés.

A legjelentősebb növekedést jövőre az egészségügyi tárca könyvelheti el, 84,4 milliós összegben, ennek ellenére költségvetése távol áll a hazai össztermék 5 százalékos szintjétől. Az egészségügy állami támogatása tehát alultervezett, jövőre csupán a hazai össztermék 4,3-át szánja rá a kormány. E tekintetben a környező országokkal történő összehasonlításban is sereghajtók vagyunk. Növekedésben őt követi a védelmi tárca, 83,8 millióval, amely esetében a nemzetközi helyzet miatt nagyobb fokú növekedés is indokolt volna. Harmadik legmagasabb növekedéssel az igazságügyi tárca számolhat, köszönhetően a bírák fizetésemelésének. Ellenben a legjelentősebb csökkenést a környezetvédelmi tárca könyvelheti el, 540 milliós összegben, ezt követi az oktatási tárca 266 millióval, majd a mezőgazdasági tárca, 125 millióval. Ez utóbbi kedvezőtlen hír Dél-Szlovákia számára, hiszen a régiónkat éltető ágazat jóval többet érdemelne.

Ami örvendetes, hogy a minimálbér jövőre 405 euróra növekszik. Emellett a közszférában dolgozók bére jövőre 4 százalékkal emelkedik. Kedvező fejlemény a fogyasztási oldalon, hogy a számítások alapján a reálbérek az eddiginél gyorsabb ütemben nőhetnek majd. Meglesz továbbá az alapélelmiszerek adócsökkentéséből származó adóbevétel-kiesés fedezete és jövőre két új alapot is létrehoz a kormány: a kiemelt, stratégiai jelentőségű beruházások állami ösztönzésére, valamint a bevándorlási hullám költségeinek fedezésére. A lakásépítés állami támogatása viszont csökken 5,5 millió euróval, ami rossz jelzés a fiatal házaspárok számára.

A pedagógusbérek jövőre átlagosan 30 euróval nőnek, ennek ellenére az oktatási tárca költségvetése jövőre jelentősen csökken. Az európai uniós források lehívása lesz jövőre érezhetően alacsonyabb, ennek tudható be a jelentős csökkenés. Kedvezőtlen fejlemény továbbá, hogy az oktatási tárca fejezetébe bekódolták a kisiskolák bezárását, szeptembertől nem számolnak további fenntartásukkal. Mi pedig abban reménykedünk, hogy a parlamenti választás után felálló új kormány e szándékot átértékeli.

Ami szülőföldünket, Dél-Szlovákiát illeti, a közlekedési infrastruktúra tekintetében jövőre a kormány semmilyen jelentősebb fejlesztéssel nem számol. Sem gyorsforgalmi úttal, sem vasútfejlesztéssel. Igaz, hogy az új törvény értelmében a magas munkanélküliséggel küzdő járásokban – közülük kilenc dél- vagy kelet-szlovákiai járásban található – a munkáltatók számára csökkentik az alkalmazottak után befizetendő járulékterheket, ám az intézkedés érezhetően nem növeli majd a foglalkoztatást. Ráadásul az érintett dolgozók számára a munkáltatók nem képeznek majd  nyugdíjalapot, ami hosszú távon fog keményen visszaütni. Hiányoljuk a kézműves mezőgazdaság felkarolását, a közmunkák kiszélesítését termelői tevékenységekkel, főleg a mezőgazdaságban. Hiányoljuk a faluvállalatok létrehozását. Várhatóan újra előjönnek majd a szociális vállalatokkal, amelyek története hét-nyolc éve csúfos epilógussal zárult.

Változatlan marad a kisebbségi kultúrák támogatási kerete. Ám a kormányhivatal különböző módszerekkel próbálja szűkíteni a potenciális pályázók körét. Az állami támogatás megítélését korrupcióellenes tanfolyamon való részvételhez köti.

A költségvetés bevételi és kiadási oldalának szerves részét képezik az Európai Unió közös költségvetéséből érkező források. Ez a költségvetés egyik legkockázatosabb oldala, mert bár jövőre a pályázati felhívások fokozatosan elárasztják majd a hivatalos közlönyt, az eddigi tapasztalatok alapján erősen kérdéses az európai források felhasználásának jövőbeni mértéke és hatékonysága. További kockázat a kórházak és az önkormányzatok gazdálkodása, valamint a kormány által tervezett egyes bevételek, amelyek irreálisnak tűnnek. Például a részben állami tulajdonú vállalatok nyereségrészesedése. Emiatt leszögezhető, hogy a jövő évi költségvetés igencsak ingatag lábakon.

Kérdéses, hogyan tudja majd a jövőben tartani az új kormány a konvergencia-terveket. A felvállalt célkitűzés alapján az államháztartás hiánya 2017-ben a hazai össztermék 0,42 százalékát tenné ki, 2018-ban pedig kiegyenlített költségvetéssel számol a kormány. Felettébb ambiciózus terv, a jövő évi költségvetés sarokszámainak tükrében leszögezhető, hogy szinte teljesíthetetlen. Ehhez a jövő évi hiányt még szűkebbre kellene szabni.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

         A Nyitra Megyei Önkormányzat megtartotta 18. képviselőtestületi ülését. Legfontosabb napirendi pont minden bizonnyal a megye jövő évi költségvetésének jóváhagyása volt. Nyitra megye jövőre kiegyenlített költségvetés alapján fog gazdálkodni, miközben a bevételi és a kiadási oldalon egyaránt 154,67 millió eurós végösszeg szerepel. Ezen belül a megye 10,85 millió eurót szán beruházásokra. Elsősorban a megyei közutak burkolat-felújítására, közlekedési infrastruktúra fejlesztésére valamint az oktatási, kulturális és szociális intézmények épületeinek bővítésére, korszerűsítésére. Hosszabb idő után leszögezhető: jövőre a beruházások területi elosztása kiegyenlített lehet, az egyes járások lakossági számaránya alapján. Jelentős összeg jut a megyétől független szervezetek, intézmények támogatására is, hiszen a megye területén tevékenykedő Leader társulások jövőre 250 ezer eurós támogatási összeget pályázhatnak meg, a kulturális intézmények 220 ezer eurót. Sport-tevékenységre 220 ezer euró jut, míg az idegenforgalmi aktivitásokra 140 ezer euró.

            A megyei képviselőtestület elfogadta az idei megyei költségvetés 7. módosítását, amelyben forrásokat biztosított a Kovácspataki  Nyugdíjasotthon épületének felújítására valamint a Párkányi Rendelőintézet számára egy forráskiegészítést az Európai Unió által finanszírozott épületfelújításra és eszközbeszerzésre.           

A képviselőtestületi ülésen az MKP képviselőcsoportja nevében kifogásoltuk a megye hivatalos lapja magyar nyelvű változatának színvonalát, a megyei lap hasábjain előforduló számos nyelvtani és stilisztikai hibát. A képviselőtestület megbízta a megyei hivatalt,, hogy a súlyos hiányosságot az év végéig küszöbölje ki.

            A megyei képviselőtstület a tavalyihoz hasonlóan, idén is elfogadta általános érvényű rendeletét, amelyben rögzítette az egyházi és magán művészeti alapiskolák, nyelviskolák és oktatási intézmények diákjai számára meghatározott fejkvótát. Annak összege a tavalyihoz hasonlóan idén is megegyezik majd az állami fenntartású oktatási intézmények fejkvótájának összegével.

            A megyei önkormányzat jóváhagyta Nyitra megye idegenforgalmának stratégiai- és marketingtervét a 2014-2020 közötti időszakra. Fontos dokumentum ez, amely az idegenforgalom fejlesztésére irányul az Európai Unió most kezdődő fejlesztési időszakában. A terv tartalmazza azokat a célkitűzéseket, amelyek elsősorban a megye déli járásait érintik. Legyen az a hévizi turizmus fejlesztése, kerékpárutak tervezése és megvalósítása, a vidéki turizmus, ezen belül a borturizmus, a vadászat és a horgászat, valamint a vízi turizmus fejlesztése. Különös figyelmet szentelnek a tervben tájékoztatásra és jelzőtáblák, jelzőberendezések telepítésére.

            Sanos a 18. képviselőtestületi ülésen sem nyújtották be a Helemba és Ipolydamásd közötti Ipoly-híd megépítéséről szóló határozati javaslatot, noha a 2015.július 20-án lezajlott 16. képviselőtestületi ülésen a testület határozatban javasolta, hogy a megye elnöke vagy a megyei hivatal igazgatója nyújtsa be határozati javaslatát az Ipoly-híd megépítéséről. Ehelyett újra egy tájékoztatást továbbítottak a megyei képviselőknek az eddigi lépésekről és a jövőben ránk váró feladatokról.

            A II. és III. osztályú megyei utak burkolatfelújítása uniós forrásokból mindenütt megvalósult. Kivételt csupán a Lévai járás képez, ahol eldőlt, hogy mégsem kap új burkolatot az Ipolypásztó és Szete közötti megyei útszakasz, mivel a közbeszerzés az illetékesek hozzáállása végett végérvényesen meghiúsult. Megállapodtunk abban, hogyha a jövő évben nem lesz megfelelő uniós pályázati felhívás, ahol a hiba orvosolható, akkor a megye saját költségvetéséből fedezi majd a fenti útszakasz burkolatfelújítását.

            A megyei klpviselőtestület határozatot hozott a megyeháza üresen álló épületszárnyának felújításáról. A munkálatok befejezését követően az épületszárnyba költöztethető a megyei hivatal, amely ma Nyitra város négy különböző pontján székel. A beruházás 515 ezer eurós költségvetéssel bír, melynek következtében egy tető alá hozható a megye elnökének hivatala, a képviselőtestület színhelyéül szolgáló tanácsterem valamint a teljes megyei hivatal. Amennyiben összehasonlítjuk a 2012-ben meghirdetett közbeszerzéssel, amely 10 millió euró értékben célozta meg egy új megyei hivatal felépítését, majd később meghiúsult, akkor a mai döntéssel sokkal hatékonyabban oldhatnánk meg a megyei önkormányzat és annak hivatala egybeköltözését.

Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, az MKP frakcióvezetője

            Felpezsdült a politikai vita a pozsonyi körgyűrű, más néven a D4-es autópálya ügyében. Mi is joggal kérdezzük, vajon szükség van-e a méregdrága autópályára, amikor szakmai érvek szükségszerűségét nem támasztják alá. Nézzük a tényeket.

            Európai szemmel nézve, Prágával és Budapesttel ellentétben Pozsony nem nevezhető regionális központnak. A rendszerváltozást követően az ipar, a kereskedelem és a pénzügyi szolgáltatók meghatározó képviselői sokkal több regionális központot hoztak létre Prágában vagy Budapesten, mintsem Pozsonyban. Emiatt a szlovák főváros logisztikai, fuvarozási terhelése sokkal enyhébb, mint a két szomszédvár terhelése. Prága és Budapest országaik szívében, míg Pozsony excentrikusan, az ország peremén helyezkedik el. E tényezők együttes hatásaként a Pozsonyon áthaladó, ún. tranzitforgalom nem számottevő, a teljes városi forgalom csupán 16 százalékát teszi ki. Meghatározó tehát a fővárosba tartó, vagy a fővárosból eltávozó, gépkocsiforgalom. Másodsorban, a fővárosi tömegközlekedés ésszerűsítésének következtében is jelentősen javult a főváros gépkocsiforgalmának karaktere, noha javítanivaló még akad bőven. A közlekedési szakmával egyetemben a Magyar Közösség Pártja ezért azt tanácsolja, elsősorban az R7-es déli gyorsforgalmi út első két szakaszának mihamarabbi megépítése lenne az, ami alapvető gyógyírként hatna a főváros gépkocsiforgalmának javulására, a forgalmi dugókkal terhelt időszakok csökkenésére. 

            Mivel a közlekedési tárca döntése alapján a körgyűrű megépítése a közszféra és a magánszféra partnerségén alapuló, ún. PPP formában történne, az építkezés hosszú távon hihetetlenül megdrágulna, leromlana a beruházás ár/érték aránya.  Ennek kapcsán felmerül néhány kérdés. Ha a főváros gépkocsiforgalmát alapvetően a célirányú forgalom jellemzi, sokkal kevésbé az átmenő tranzitforgalom, az illetékesek vajon miért helyezik ennyire előtérbe a körgyűrű megépítését? S bölcs dolog volt-e összekapcsolni az R7-es első két szakaszának megépítését a D4-es körgyűrű megépítésével? Miért kezelik az illetékesek a két beruházást összefüggő, elválaszthatatlan egységként, noha szakmailag ez nem helytálló? Az egyik felettébb indokolt, a másik megépítése viszont igencsak megkérdőjelezhető. A kérdések megválaszolásának illetékese a közlekedési tárca. Egyetlen tényező szolgálhat a tárca mentségére, az is csupán részben: a PPP finanszírozási forma esetén, az államigazgatás hosszú távon, évtizedekig törleszti a magántőke által rendelkezésre bocsájtott források utáni tartozását. Az Európai Unió ESA módszertana alapján ezeket nem számítják be az államadósságba. Ennek következtében tehát felgyorsulhat az építkezés, korábban kezdődhet el a mű kivitelezése. Na de 1 milliárd euró többletköltség árán? A megkérdőjelezhető körgyűrű megéri az ekkora mértékű áldozatvállalást?  Szerintünk nem. Inkább lássanak hozzá az R7-es gyorsforgalmi út építésének. Mihamarabb és a körgyűrűtől függetlenül.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

            Az egyetlen kormányzó párt az első szociális csomag elfogadása óta folyamatos kampányt folytat. A jövő évi állami költségvetést is a parlamenti választás jegyében készül elfogadtatni a törvényhozással. Mindezt jól szemlélteti a jövő évi büdzsé pénzügyi tárca által bemutatott javaslata.

            Meglepő, hogy a tavalyihoz képest a kormány idén alacsonyabb bevételekkel és kiadásokkal számol. Amennyiben a tavaly ősszel elfogadott, idei költségvetés kiinduló sarokszámaival hasonlítjuk össze a jövőre várható adatokat, jövőre az államháztartás bevételei 115 millió euróval lecsökkennek, míg a kiadási oldal 638 millióval lesz alacsonyabb.  Mindez azt eredményezi, hogy az államháztartás hiányának évközi csökkenése 471 millió euró lesz, ami kétségkívül pozitív fejlemény. Ebben az évben az eltervezett hiány a hazai össztermék 2,5 százaléka, míg jövőre 1,93 százalékkal számolnak. Az érdekegyeztető tanács tagjai közül egyedül a Munkáltatók Országos Szövetsége (RÚZ) volt az, amely jövőre sokkal erőteljesebb takarékosságot képzelt volna el. Tény, hogy a hiány kedvező alakulása főleg annak köszönhető, hogy erőteljesen nőnek az adó- és járulékterhek, ami viszont a vállalkozók számára hihetetlenül kedvezőtlen fejlemény. Nincs már hova hátrálniuk, emiatt sokan odébbálltak vagy odébbállnak, a szomszédos országok valamelyikében hozták létre fiókvállalkozásukat, rosszabb esetben teljesen áthelyezték bázisukat. Mindez a vállalkozási környezet tartós romlásához vezet. Az adóbevételek dinamikus növekedése ellenére sem csillapítja a kormány a folyamatot, nem csökkenti az adó- és járulékterheket sőt, kiszélesíti azokat. Emiatt költekezhet normán felül és emiatt lesz a jövő évi költségvetés tipikusan választási költségvetés.

            Kedvezőtlen fejlemény, hogy az egészségügy állami támogatása alultervezett lesz, jövőre csupán a hazai össztermék 4,3-át szánja rá a kormány. E tekintetben a környező országokkal történő összehasonlításban is a legrövidebbet húzzuk. A lakásépítés állami támogatása is lecsökken 5,5 millió euróval, ami rossz jelzés a fiatal házaspárok számára. Kedvezőtlen fejlemény továbbá, hogy az oktatási tárca fejezetébe bekódolták a kis iskolák bezárását, szeptembertől nem számolnak további fenntartásukkal. Mi pedig abban reménykedünk, hogy a parlamenti választások után felálló új kormány e szándékot átértékeli. A közszférában dolgozók bére jövőre 4 százalékkal emelkedik meg. Kedvező fejlemény viszont a fogyasztási oldalon, hogy a számítások alapján a reálbérek az eddigieknél gyorsabb ütemben nőhetnek majd a jövőben. Kedvező fejlemény az is, hogy a kormány első ízben különít el célirányos forrásokat a hátrányos helyzetű, leszakadó régiók fejlesztésére. Minden bizonnyal jut belőlük a legrosszabb helyzetben levő keleti és déli régiók számára is. Meglesz továbbá az alap élelmiszerek adócsökkentéséből származó adóbevétel-kiesés fedezete és jövőre két új alapot is létrehoz a kormány: a kiemelt, stratégiai jelentőségű beruházások állami ösztönzésére valamint a bevándorlási hullám költségeinek fedezésére.

            A költségvetés bevételi és kiadási oldalának szerves részét képezik az Európai Unió közös költségvetéséből ideérkező források. Ez a költségvetés egyik legkockázatosabb oldala, mert bár jövőre a pályázati felhívások fokozatosan elárasztják majd a hivatalos közlönyt, az eddigi tapasztalatok alapján viszont igencsak kérdéses az európai források felhasználásának jövőbeni mértéke és hatékonysága.

Mivel tipikusan költekező, választási költségvetés van kilátásban kérdéses, mennyire tudja majd a jövőben tartani az új kormány a konvergencia-terveket. A felvállalt célkitűzés alapján az államháztartás hiánya 2017-ben a hazai össztermék 0,47 százalékát érné el, 2018-ban pedig kiegyenlített költségvetéssel számol a kormány. Felettébb ambiciózus terv, a jövő évi költségvetés sarokszámainak tükrében leszögezhető, hogy szinte teljesíthetetlen. Ehhez a jövő évi hiányt jóval szűkebbre kellene szabni.

                                                           Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

            A kormány teljesíti a Magyar Közösség Pártja egyik választási programpontját, miközben az intézkedés sem a kormányprogramban, sem a kormányzó párt választási programjában nem szerepelt: a hozzáadott érték alap élelmiszereket terhelő adókulcsát lecsökkentette 10 százalékra. Számszerűleg teljesíti a programpontunkat, ám az érintett termékcsoportok skáláját illetően egyáltalán nem. Komoly hiányérzetünk van.

            Érthetetlen, miért nem sorolta az alacsonyabb adóval terhelt termékcsoportba a burgonyát, a zöldséget és a gyümölcsöt. Érvelhet azzal, hogy nagy részük behozatalból származik, mivel itthon a gyümölcs- és zöldségtermelés szinte teljesen tönkrement. Ettől még érthetetlenebb, miért hiányzik az érintett termékcsoportból a liszt és a péksütemények, amikor a malomipart és a sütőipart szinte kizárólag hazai vállalatok és vállalkozók képezik és e részágazat komoly válsággal küzd. A legérthetetlenebb azonban az, hogy a kormány nem sorolta az érintett termékcsoportba a tejtermékeket, hiszen itt is hazai szereplőkről beszélhetünk és a tejtermelők hosszú távú ellehetetlenítését követően a tejipar ma a legsúlyosabb válságával küzd.

Miközben szerdai tanácskozásán a kormány megállapította: rohamosan nő a hozzáadott érték adóbevétele, igencsak szűkre szabta az alacsonyabb adóval terhelt termékcsoportok körét. Az intézkedés nyomán jövőre 77 millióval csökken az adóbevétel, ám csupán 2015-ben 370 millióval növekedett meg a hozzáadott érték adóbevétele. Látható, hogy sokkal, de sokkal szélesebbre tárhatta volna az alacsonyabb adókategóriába sorolt élelmiszeripari termékek skáláját.

Nem marad más hátra, mint hogy megállapítsam: a Magyar Közösség Pártja választási programjában szerepelni fog a fenti termékcsoportok alacsonyabb adósávba sorolása sőt, az alap élelmiszerek összes termékcsoportját érinteni fogja az intézkedés. Kivétel nélkül.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

Pénteken Komáromban, oktatásügyünk és kisiskoláink megmentéséért megtartott nagygyűlésen elgondolkodtam. Elgondolkodtam azon, hogy az egyik oldalon források hiányában megszűnés fenyegeti a kisiskolákat, a másik oldalon pedig saját, állami forrásainkból kell eltartani bevándorlókat Bősön és az ország további táboraiban, amelyek a bevándorlók ellátására szolgálnak. Egyelőre néhány száz bevándorlót vettünk át Ausztriából, ám a közeljövőben minden bizonnyal több ezer törzsbevándorlóról kell majd gondoskodnunk, a kvótákról szóló brüsszeli szavazás következtében.

Elgondolkodtam azon is, ha a tömeges népvándorlás netán ellentétes irányú lenne, vajon hogyan fogadnának bennünket, európai keresztényeket az Arab félszigeten, Elő-Ázsiában?  Tárt karokkal fogadnának bennünket, mint ahogyan azt ma a vándorok elvárják Bajorországtól, Svédországtól, Ausztriától és az Európai Unió további országaitól? Mindenesetre láttuk, hogyan bántak el Egyiptomban a kopt keresztényekkel. Persze, nem szabad általánosítani, ám ne feledjük el, 1991 óta az Arab félszigeten és Elő-Ázsiában folyamatosan zajlik ilyen-olyan háború. Érdekes, 23 éve folyamatosan se híre, se hamva nem volt a népvándorlásnak.  Semmilyen népvándorlást nem tapasztatunk. Csak most és itt, az öreg kontinensen. Netán a véletlen műve lehet ez? Bizonyára nem.

Akkor viszont felmerül a kérdés, a népvándorlás kirobbantásával mi a szervezők célja?  Az öreg kontinens civilizációs, demográfiai, társadalmi letaglózása avagy a közjó megteremtése szerte a világon, a kontinensenként, nagyrégiónkét igencsak elmélyült életszínvonalbeli különbségek látványos és rohamos csökkentése? Ebbe a csapdába önként, dalolva táncolnának be a németek? Meg a skandinávok? Nehezen hihető. Amennyiben a két feltevés közül az utóbbi igaz, akkor vajon Közép-Kelet Európa, az unió perifériájára szorult országok széles tömegei melyik végletbe tartoznak, a társadalmi folyamatok irányítói melyik végletbe soroltak bennünket? A közjó, a népjólét avagy a leszakadók, a népvándorlók  csoportjába? Mindenesetre e kérdésre a régióinkban felnövekvő, ifjabb generáció megadta a választ. Lábbal. Tömegesen vándorolt és vándorol kontinensünk nyugati fertályába. Egyszerűen azért, mert kiegyensúlyozott, kiszámítható, harmonikus életet szeretne. E ponton nem érdemes ellenpéldálózni az Európai Unió fejlesztési alapjaival, mert a nagy perselybe Közép-Kelet-Európa országai is befizetik a számukra kirótt összeget. Függetlenül attól, az adott országnak mennyit sikerül felhasználni a számára meghatározott pályázati keretből. Amit pedig a nyugatiak ránk áldoznak, az évente az államháztartásuk (nagyjából az állami költségvetésük) 2 százaléka, vagyis a hazai össztermékük durván fél százaléka.  Persze, nekünk ezt is illedelmesen meg kell köszönnünk, ezért hálásnak kell lennünk. Ám mindezért nagy, nagyon nagy árat fizettünk. Feláldoztuk iparunk jelentős részét, kiszolgáltattuk a piacot, a teljes kiskereskedelmet. Az utóbbi következtében tönkrement a könnyű ipar, a mezőgazdaság, az élelmiszeripar tetszhalott állapotba került. Emiatt ennyire magas a munkanélküliség, különösen régióinkban, az ország déli járásaiban. A társadalmi folyamatok irányítói valahogy nem találták meg az elfogadható egyensúlyt a piacok megszerzése és a társadalmi felelősség elmélyülése között itt, kontinensünk középső és keleti részén. Ne haragudjanak meg nyugaton, de megérthetnék: régióinkban emiatt is ütköznek ilyen súlyos ellenállásba a bevándorlás és a népvándorlás tekintetében. Másodszor nem szeretnénk a vesztesek kategóriájába tartozni. Nem szeretnénk, hogy újra rajtunk csattanjon az ostor. Idejekorán ezt felismerte a magyar, a szlovák és a cseh kormány. A lengyelek pedig félúton megtorpantak. Vagy megtörték őket. Népük hamarosan eldönti, hogyan tovább.

Úgy másfél éve furcsa folyamatok tanúi lehetünk mindannak, ami kontinensünkön zajlik. Tőlünk keletre, mégis itt a szomszédban dúl az ukrán háború. Annak előzményei, okai sokak számára ismertek. Tőlünk nyugatra meg zajlik a küzdelem kontinensünk, Európa arculatának megvédéséért. A civilek, a nép harcol politikusainak döntése ellen. Mi lesz mindennek a folytatása, vége? Attól tartok, paradigmális társadalmi változások küszöbén állunk. A békés, töretlen társadalmi és gazdasági fejlődés végre uralkodjék el kontinensünkön és itt, a szülőföldünkön egyaránt.  Az életszínvonalbeli különbségek enyhítését, csökkentését, a közjó megteremtését elsősorban itt, kontinensünkön kellene végrehajtani. Ha már szoros kötelékbe tartozunk, szövetséget alkotunk, az Európai Uniót. Mindannyiunk érdeke ezt kívánja!

Farkas Iván, az MKP alelnöke

Együtt érzünk a bősiekkel, akik hősiesen védik községük és közösségük érdekeit, hiszen joggal aggódnak településük jövőjéért. Hősies kiállásuk példa értékű. Eközben dicséretet érdemelnek a Visegrádi Négyek, valamint a balti országok kormányai, kormányfői is. Brüsszelben ők is hősiesen védik Európa és lakosságának érdekeit, óvják kontinensünk kulturális és társadalmi arculatát. Azt, ami még megmaradt. Kár, hogy ezt ott mások másként látják. Hiszen ép ésszel gondolkodó értelmiségiek és döntéshozók érdeke nem lehet kontinensünk arculatának, kultúrájának sőt szokásaink, berendezkedésünk rohamos és alapos megváltozása. Nem lehet érdekük a mindennapi életünkbe begyűrűző félelem, aggódás, kétségbe esés, elbizonytalanodás. Aki erre szavaz, az hiteltelen és nyilván mások, nem kontinensünk és lakossága alapvető érdekeit védi.

Maradjunk azonban az országhatárainkon belül. Az ország déli régióiban nemcsak Bősön található menekülttábor. Az országban működő hat menekülttábor közül négy Dél-Szlovákiában található. Nemcsak a vájtfülűek gondolhatják úgy: bizonyára nem véletlenül. Tisztelt felelősök, fontolják meg további „menekültek“ befogadását az országba. Ám ha mégis lehetővé teszik „ideiglenes“ letelepedésüket, volna egy javaslatom.

A településekre visszajuttatott részadó, a személyi jövedelemadó adott községre jutó hányadának kiszámításánál 2006-tól sokkal erőteljesebbe veszik figyelembe a települések tengerszint feletti magasságát, mint azelőtt. A 265 méter feletti települések javára azóta elvonják a 265 méter alatti települések forrásainak nem elhanyagolható részét. Más. A földművelésnél, konkrétan a területi alapú, alanyi jogú támogatások kiszámításánál úgyszintén jelen van a tengerszint feletti együttható. A 265 méter feletti településeken gazdálkodók kiemelt támogatásban részesülnek, miközben a támogatás összege a település átlagmagasságával arányosan megnő. Amennyiben Gyetva kataszterében található Polana hegy megnöveli a település tengerszint feletti átlagmagasságát, akkor a város határában gazdálkodók alanyi jogú  támogatása összegének kiszámításánál nem a gazda által megművelt terület magassága a mérvadó, hanem a város hegy által befolyásolt átlagmagassága.

Ehhez hasonlóan javaslom, ha mégis befogadnának további „menekülteket” az országba, akkor a fentiekhez hasonlóan, a menekülttáborok helyszínének kiválasztásánál  szintén vegyék figyelembe a települések tengerszint feletti magasságát. Ez esetben is alkalmazzák a 265 méter felett elterülő települések pozitív megkülönböztetését, a menekülttáborokat alapvetően a 265 méter feletti térségekben alakítsák ki. Bizonyára azokban a térségekben is található számos elhagyott üdülő, munkásszálló, kiürült pionírtábor és hasonló épületegyüttes. Minél magasabbra kerül a menekülttábor, kialakítására szánjanak annál több forrást. Mint a gazdák támogatásánál vagy a települések részadójának kiszámításánál. Folytassa a kormány a sort, legyen következetes. Elvárjuk ezt tőle……

Farkas Iván, az MKP alelnöke

A Nyitra Megyei Önkormányzat képviselőtestülete megtartotta 17. tanácskozását. Az előző tanácskozáson a képviselőtársakkal elfogadtattunk egy fontos módosítást a megye területrendezési terve általános érvényű rendeletében: az R3-as észak-déli gyorsforgalmi út nyomvonala ne Zólyom-Korpona-Ipolyság között húzódjon, hanem a Garam mentén vezessen Garamszentbenedek-Léva-Zselíz-Párkány nyomvonalon. Emiatt a megye elnöke az általános érvényű rendeletet megvétózta, mert elfogadott változatában nem volt összhangban a felsőbb szintű, országos területrendezési tervvel. A tegnapi tanácskozáson azonban a szlovák koalíció képviselői kellő számban nem voltak jelen, nem korrigálhatták a területrendezési tervről szóló általános érvényű rendeletet. Egyelőre tehát marad a régióink és megyénk számára sokkal inkább megfelelő változat.

A megyei önkormányzat elfogadta az egykori komáromi járási egészségügyi igazgatóság épületének eladását az államigazgatás részére 200 ezer euróért (mivel a közigazgatás résztvevői közötti tranzakcióról van szó), amelyben hamarosan megnyílhat a járási hivatal ügyfélkapuja. Közérdeket, a komáromi járás lakosságának érdekeit szolgáló lépésről volt tehát szó.

A megyei képviselőtestület elfogadta a megyei középiskolák fejlesztésének stratégiáját a 2015-2020 közötti időszakra. A jóváhagyott stratégia figyelembe veszi a megye déli járásaiban élők érdekeit, különös tekintettel a változó demográfiai jellemzőkre. Számba veszi a magyar tanítási nyelvű középiskolák fejlesztési lehetőségeit mind a gimnáziumok, mind a szakközépiskolák tekintetében. A képviselőtestület egyúttal elfogadta a közoktatás cselekvési tervét a 2016/2017. tanulmányi évre vonatkozóan. E tervek tartalma a közeljövőben megváltozhat, tekintettel a beharangozott brit beruházásra, amely Nyitrán valósulhat meg és amely alaposan megváltoztathatja a megye közoktatási stratégiáját. A megyei önkormányzat elfogadta a 2016/2017. tanulmányi évre szóló keretszámokat, amelyek a megye területén működő középiskolák első osztályainak számát illetik. Az MKP frakciója nevében Szigeti László nyújtotta be azt a módosító indítványt, mely szerint a Lévai Református Gimnázium a következő tanulmányi évben nyithasson egy elsős osztályt. A módosítást más képviselőcsoportok nem támogatták meg, az indítvány sajnos sikertelen volt.  A további keretszámok méltányosak a megye déli járásaiban működő középiskolákhoz, a megnyitható első osztályok számát általában az elvárható szinten jelenítik meg.

Mi, az MKP megyei képviselői nem támogattuk meg a megye személyiségeinek odaítélt megyei díjakról szóló határozati javaslatot, mivel egyetlen magyar ajkú személyiség sem lesz az idén kitüntetve, noha megfelelő javaslatokat juttattak el a bíráló bizottság tagjainak. Sajnos felülkerekedett a bíráló bizottság tagjainak szűkkeblűsége, az ésszerűség és a nagyvonalúság helyett. Szerettük volna elérni, hogy a díjazottak között Korpás András, országos hírű szőlőnemesítő, szőlész-borász személyében legalább egy magyar nemzetiségű egyén is legyen. Végül azonban csak szlovák ajkú személyiségek kerültek be a megyei díjazottak közé. Mivel az utóbbi években talán csak egy esetben akadt magyar díjazott, szeretnénk elérni azt, hogy a következő években a magyar ajkú lakosság 26 százalékos számarányához mérten évente legalább egy-egy Nyitra megyében tevékenykedő magyar személyiséget is kitüntessenek.

A Pontibus Európai Területi Társulás (EGTC) felügyelő bizottságába beválasztottuk Csenger Tibort, aki a megyei önkormányzatban a Lévai járást képviseli, mivel Nyitra megye és Pest megye közös határszakaszának leghosszabb része a Lévai járást érinti.

Az Európai Unió forrásainak felhasználásával megvalósult a Tany és Füss, Udvard és Kisbaromlak valamint a Pozba-Barsbaracska-Dedinka közötti megyei utak burkolatfelújítása. Reményeink szerint az év végéig a Lévai járásban megvalósulhat a Szete-Ipolyszakállas-Ipolypásztó közötti útszakasz teljes burkolatfelújítása.

A korábbi határozat értelmében ugyan a megyei hivatal igazgatója egyelőre nem nyújtotta be jóváhagyásra az Ipoly-híd megépítéséről szóló határozati javaslatát (ennek nem poltikai, hanem technikai oka van), ám hamarosan, még az idén ősszel a megyei közutak számos szakaszának burkolatfelújítása valósul meg összesen több, mint 2 millió euró összegben. Örvendetes, hogy az összeg több,mint fele a megye déli járásaiban lesz befektetve. A Komáromi járásban Csallóközaranyost átszelő megyei út, Bátorkeszit átszelő út egy része, a Lakszakállas és Ekecs közötti útszakasz valamint Komárom és Zöldállás közötti út egyes szakaszainak burkolatfelújítása valósul meg. Az Érsekújvári járásban az ebedi bekötő út és a sárkányi bekötő út burkolata újul meg, Muzsla főútja épül újjá és a Besenyő valamint Nagylót közötti útszakasz egy része kap új burkolatot. Léván megépül egy körforgalom valamint új burkolattal látják el a Léváról kivezető utat Zselíz irányában. A Vágsellyei járásban új burkolatot kap egy-egy útszakasz Pereden és Vághosszúfalun. Később megújul a Vágfarkasdról Vágsellye irányában haladó közút jelentős részének útburkolata is.

A megyei képviselőtestület következő tanácskozása október 26-án kerül sorra.

Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, az MKP frakcióvezetője

A jelek szerint a brit Jaguar-Land Rover meghozta döntését: Szlovákiában építheti fel első gépkocsigyártó üzemét az öreg kontinensen, a brit szigetcsoporton kívül. Amennyiben így lesz, akkor az üzem minden bizonnyal a Nyitrai Ipari Parkban épülhet fel.

Nyitra megye szempontjából e döntés fontosságát nem kell különösebben ecsetelni, hisz Szlovákia „nyugati“ megyéi közül hosszabb távon éppen Nyitra megyében a legrosszabbak a munkanélküliség mutatói. Ami ettől még fontosabb a megye számára, az a kedvező döntés időzítése. Hosszabb ideje, a gazdasági válság begyűrűzése óta ugyanis folyamatosan szűkül a Nyitrai Ipari Parkban tevékenykedő vállalatok köre. Az ipari parkból néhány hete távozott az egyik meghatározó ipari vállalat.

A britek döntése folytán közvetlenül 6 ezer munkahely létesülhet Nyitrán, a gépkocsigyártó üzemben. Ám az ilyen döntések következményeként a vállalat szűkebb vagy tágabb környezetében idővel megjelenhetnek a kisebb vagy nagyobb beszállító üzemek is. Ezek közvetetten további ezer – kétezer munkahelyet eredményezhetnek. Persze, mindez valamibe kerülni fog, áldozni kell rá a közösből. A jogszabályok alapján és földrajzi elhelyezkedésénél fogva Nyitra megye számára az állami ösztönzés magassága a beruházás teljes összegének legfeljebb egynegyedéig kúszhat fel, amely adókedvezményekben és munkahelyteremtési állami támogatásban ölthet testet.

Mivel a termelés 2018-ban veheti kezdetét, addig bőven lesz idő arra, hogy a képesített munkaerő rendelkezésre álljon. Egyrészt a megye területén korábban működő gépipari üzemek állománya számára nyílhat  új lehetőség, akár átképzéssel, másrészt a megye területén levő szakközépiskolák az eddiginél erőteljesebben nyithatnak a gékocsigyártás irányába. Le kell itt szögezni, hogy a Nyitra Megyei Önkormányzatban az elmúlt hónapokban több szakközépiskola kiemelt minősítéséről döntöttünk a gépkocsigyártás területén. E szakközépiskolák elsősorban a gékocsigyárak számára fogják képezni a fiatal munkaerőt. E tekintetben valóban rugalmas a középiskolák vezetősége és fenntartója, a Nyitra Megyei Önkormányzat.

Vágsellye járás közelsége egyértelműen azt eredményezheti, hogy a járásban élő érdeklődők elsők között nyerhetnek majd munkaerő-felvételt. Ám legalább ennyire fontos, hogy a szomszédos, magyarok által sűrűn lakott Érsekújvári, Lévai és a közeli Komáromi járásokban élők is eséllyel pályázhassák meg az új mukahelyeket. Ezáltal jelentősen lecsökkenhet a munkanélküliség aránya a megyében, a munkanélküliség által leginkább  érintett déli járásokban. El kellene érni, hogy e járásokból ingajáratokkal szállítsák a munkaerőt vagy olyan menterendeket alakítsanak ki a menetrendszerű tömegközlekedésben, amely az új vállalatnál dolgozók igényeit is figyelembe veszik. A menetrendek koordinálása és kialakítása a Nyitra Megyei Önkormányzat Hivatala dolgozóinak kezében van. Megyei képviselőként kell majd a jövőben odafigyelnünk arra, hogy megoldható legyen a munkavállalók ésszerű szállítása. Ezen felül kívánatos, hogy elsősorban a vállalat törzsállományába tartozó munkavállalókat alkalmazzon, csak másodsorban (ha egyáltalán szükséges) alkalmazza a munkaközvetítő ügynökségek dolgozóit. Kívánatos továbbá, hogy a gékocsigyár beszállító háttériparának egy része a megye déli járásaiban telepedjen le. Elsősorban ott, ahol van fogadó készség, megfelelő zöld vagy barna ipari park áll rendelkezésre. Itt az ideje, hogy az érintett önkormányzataink felébredjenek, már most kínálják magukat a kereskedelmi és iparkamara illetve az állami SARIO ügynökség közvetítésével avagy közvetlenül szólítsák meg Nagy-Britannia gazdasági követét a pozsonyi nagykövetségen. Ha szükség lesz rá, ehhez az MKP segítő kezet nyújthat, közvetíthet.

Az ilyen jellegű beruházások tartós letelepedésének biztos jele, ha a termelő üzem mellett megjelenik a kutatási, fejlesztési bázis is. E tekintetben javaslom, hogy vegyük figyelembe: az Európai Unió  2014-2020 közötti fejlesztési időszakában Szlovákia önálló operatív programot hagyott jóvá a kutatás, fejlesztés, innováció területére, 2,27 milliárd eurónyi uniós támogatási kerettel. A fokozott gazdaságfejlesztés égisze alatt e keretből nyilván jut majd a legnagyobb ipari vállalatok kutatási, fejlesztési bázisai megalapozásának támogatására is. Emellett köztudomású, hogy elméleti síkon a szlovákiai műszaki egyetemek konkurrenciaképes végzősöket kínálnak a munkaerő-piac számára. Több multinacionális vállalat erre rájött és szép csendben a termelési üzeme tőszomszédságában létrehozta a kutatási, fejlesztési részlegét is. Mások pedig Szlovákiában hozták létre a kutatási központjukat, noha a termelési részlegük másutt található. Más tényezők mellett nyilván e körülmények is befolyásolhatták a briteket döntésük meghozatalában.

Mindenesetre a Nyitra megyében élők számára és a megyével határos járások lakossága számára is kiváló érvényesülési lehetőséget nyithat az új beruházó megtelepedése. A város tágabb környezetébe, így a megye déli járásaiba kellene csábítani a beszállító háttéripar egy részét. Itt az ideje az ezirányú aktivitás elkezdésének!

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

A Nyitra Megyei Önkormányzat Képviselőtestülete megtartotta 16. tervezett tanácskozását. A képviselőtestület elfogadta határozati javaslatomat, amely arra kötelezi a megye elnökét vagy a megyei hivatal igazgatóját, hogy a következő, 2015. szeptember 7-én sorra kerülő képviselőtestületi ülésre jóváhagyásra nyújtsa be határozati javaslatát a Helemba és Ipolydamásd közötti híd megépítésére, amelynek megépítését közösen vállalja Pest megyével illetve a NIF Zrt.-vel. Egyúttal vállalja a rá eső önrész megtérítését, az építési költségek felének 5 százalékát.

Rendeződött végre a Párkányi Rendelőintézet ügye, a megyei képviselőtestület törölte korábbi határozatát, amelyben Párkány városát arra kötelezte, hogy a készültség költségei fedezésének egyharmadát vállalja magára.  A hiányzó egyharmadnyi részt az intézmény fenntartója, Nyitra megye nem vállalta magára, vagyis a rendelőintézet az eredetileg kérvényezett fenntartói támogatás  kétharmadára számíthat, immár feltétel nélkül.

A megyei önkormányzat jóváhagyta a fenntartó, Nyitra megye támogatását a Komáromi Általános Kórház belgyógyászati osztálya épületének teljes felújítására. A támogatás az üzemeltetővel, az Agel r.t.-vel való egyeztetést követően alacsonyabb, mint amire a kórház üzemeltetője számított, ám a szükséghelyzet megoldására elegendő lehet. Lehetőség nyílhat arra, hogy a felújítás költségeit egyenlő arányban megosztva a fenntartó és az üzemeltető között, a várva várt átépítés végre kezdetét vegye.

A Nyitra Megyei Önkormányzat Hivatala a képviselőtestület elé jóváhagyásra nyújtotta be a megye területrendezési terve széleskörű módosítását. Mintegy félévnyi társadalmi és politikai véleményezést követően két órás vitát igényelt a célegyenesbe ért vaskos anyag megvitatása. A társadalmi vita keretében tavasszal mintegy 60 önkormánzyat és civil társulás nyújtotta be módosító indítványát arról, hogy az R7-es nyugat-keleti irányú déli gyorsforgalmi út Érsekújvár városát délről kerülje el (a hivatal javaslatába a várost északról elekerülő változat került, amely egyetlen város, Nagysurány régiójának felel meg), amely változat Érsekújvár, Gúta, Ógyalla, Komárom, Párkány, Zselíz városok kistérségének felel meg. Illetve arról, hogy az észak-déli irányú R3-as gyorsforgalmi út a Garam alsó folyása mentén húzódjon, vagyis a Garamszentbenedek-Léva-Zselíz-Párkány nyomvonalon, ne pedig a hivatal által benyújtott Zólyom-Korpona-Ipolyság nyomvonalon. Az előző Nyitra megyét 70 km hosszúságban szeli át, míg az utóbbi csupán 12 km hosszúságban. A véleményezés folyamán az anyag beterjesztője, a megyei hivatal arra hivatkozva utasította el a csoportos módosító indítványt, hogy szöges ellentétben áll a magasabb rendű, országos területrendezési tervvel, amely a közlekedési tárca és a Nemzeti Autópálya Társaság véleményét tükrözi. Ennek ellenére az MKP képviselőcsoportja nevében benyújtottam ügyrendi javaslatomat, hogy az anyag beterjesztője vonja vissza javaslatát és dolgozza át, a megye számára sokkal kedvezőbb változatban iktassa az anyagba az R7-es és az R3-as nyomvonalát - noha ellentétben lesz az országos területrendezési tervvel - mivel a módosító javaslat a megye illetve az érintett régiók lakossága alapvető érdekeit tükrözi. Ne feledjük el, a korszerű utak a gazdaság ütőerei. Amerre haladnak, ott tapasztalható gazdaságfejlesztés és munkahelyteremtés. Procedurális javaslatomat a képviselőtestület elutasította. Elutasította Gyarmati Tihamér hasonló értelmű módosító javaslatát is, aki a területrendezési terv szöveges részébe javasolta lefektetni, hogy a megye illetékesei a módosításra váró, általunk beterjesztett nyomvonalakban érdekeltek és a jövőben el szeretnék érni az ilyen jellegű változást. Elfogadták viszont határozati javaslatomat, amely a régióink számára hátrányos nyomvonallal elfogadott területrendezési terv mellett arra kötelezi a megye vezetőit, hogy az R3-as gyorsforgalmi út nyomvonala jövőbeni módosítása érdekében - amely a megye alapvető érdekeit szolgálja - tárgyalásokat folytatnak a közlekedési tárcával és a Nemzeti Autópálya Társasággal e célkitűzés elérése érdekében. Miután a megye képviselőtestülete megszavazta a megye területrendezési tervének módosítását, a tervről szóló általános érvényű rendelet megvitatása következett. Ennél a képviselők elfogadták Szigeti László javaslatát, mely szerint az R3-as gyorsforgalmi út nyomvonala megváltozik, majdan a Garamszentbenedek-Léva- Zselíz-Párkány nyomvonalon húzódik. Ezzel a módosítással lett minősített többségben elfogadva a megye területrendezési tervéről szóló általános érvényű rendelet.

A megyei képviselőtestület kínálati eljárást hirdet feleslegessé vált megyei ingatlanok értékesítésére. 16 épület illetve telek kerül eladásra, ezek közül 4 a Komáromi járásban, 4 az Érsekújvári járásban, 3 pedig a Lévai járásban. Az érdeklődők a felkínált ingatlanokat hamarosan megtalálják a megye honlapján,  a www.unsk.sk címen.

A megyei képviselőtestület nem fogadta el az ekeli székhelyű Czafrangó Sylvia Magán Művészeti Alapiskola tevékenységének kiterjesztését a 15 évet meghaladó korosztály számára, a megye alelnökének javaslatára azonban elfogadta Mgr. Döme Gábor kérvényét, magán művészeti alapiskola létrehozására Érsekújvárban.

A Nyitra Megyei Önkormányzat képviselőtestülete jóváhagyta azt a 4/2015 sz. általános érvényű rendeletét, amely a kultúra és a sport megyei támogatása mellett lehetőséget nyújt a tanúsítvánnyal rendelkező idegenforgalmi létesítmények megyei támogatására. A 5/2015 sz. általános érvényű rendelet is elfogadásra került, amely az idegenforgalom fejlesztésének megyei támogatására szolgál.

A Regionális Operatív Program által támogatott közútfejlesztés pillanatnyi állapotáról szóló beszámolót is tudomásul vette a megyei kélpviselőtestület. Ebből kiderült, hogy a Nyitra járásban megpályázott burkolatfelújítás megvalósult, a Nagytapolcsányi járásban szintén befejeződött, a Pozba, Dedinka és Barsbese  közötti szakaszok burolatfelújítása is - amely földcsuszamlás végett volt időszerű - befejezés előtt áll. Az Érsekújvári és a Komáromi járások közös pályázatán elnyert burkolatfelújítás 80 százaléka már megvalósult, csupán a Lévai járás szakaszain rekedt meg a közbeszerzés folyamata. Az ügy a Közbeszerzési Hivatal asztalára került és reményt keltő, hogy utólag, némi késéssel az ottani szakaszok burkolatfelújítása is megvalósulhat.

Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, az MKP frakcióvezetője

           Európa három paradigmális kihívás előtt áll. Az Ukrán háború és az erőteljes bevándorlás mellett a hosszúra nyúló görög dráma teheti próbára kontinensünk állóképességét. A görög törvényhozás hagyományosnak és sallangmentesnek egyáltalán nem nevezhető szavazását követően a kormány megtépázva ugyan, ám kiállta a próbát, átültette a trojka elvárásait tükröző súlyos megszorításokat (a trojka szótárában: reformokat). Kérdés, mit szólnak ehhez a görögök, kiéleződik-e vajon a görög belpolitikai helyzet olyannyira, hogy hónapok múlva előrehozott választások döntenek a hogyan továbbról.

            Lássuk a megszorításokat (reformokat), amelyek az utóbbi öt év folyamán nem első ízben nyirbálják meg a görögök korábbi kiváltságait, amelyekről idehaza csupán álmodhattunk. A hozzáadott értékadó (HÉA) kulcsát az áru és szolgáltatások több csoportjára nézve megnövelik 13-ról 23 százalékra. Ide tartoznak majd az éttermi és szállodai szolgáltatások, amelyek érzékenyen érinthetik Görögország fő bevételi forrását, a turizmust. Figyelem, hamarosan a Görögországba nyaralni készülő turistáknak kell majd felkészülniük az árak jelentős növekedésére! Ám a másik oldalon az alap élelmiszerek, az energiahordozók és az ivóvíz (ami Görögország szigetein és egyes régióiban valóságos kincs!) esetében megmarad a 13 százalékos adókulcs, ami innen nézve mégiscsak aggályos. Mármint ránk nézve, ugyanis papíron Szlovákia gazdasága él, virul, évente jelentős mértékben növekszik, ám ennek ellenére az energiahordozók és az ivóvíz adókulcsa nálunk 20 százalékos. Görögország ötödik éve (más meglátás szerint több évtizede) súlyos gazdasági válsággal és egyensúlyhiánnyal küzd, lakossága számára a kormány az alapvető szolgáltatásoknál a harmadik jelentős érvágást követően is megvédte Brüsszelben a 13 százlékos adókulcsot. Vajon Szlovákia erre miért nem képes? Avagy nem is törekszik erre a kormány, nem szeretné lakossága számára meglazítani a nadrágszíjat? Görögország öt évnyi vesszőfutását követően sincs a két ország egy súlycsoportban, ami az átlagbéreket és a nyugdíjak átlagos magasságát illeti. Persze, jelentős különbséggel a görögök javára. Nem is beszélve az öt évvel ezelőtti szakadéknyi különbségekről.

            Az elfogadott megszorító csomagban a görög vállalkozások társasági adója megnövelését is megszavazták 26-ról 29 százalékra. A vállalkozási környzet Görögországban eddig sem volt példa értékű, tükrözi ezt az ország külkereskedelmi mérlege, amelyben a kivitel elenyésző és szerkezetét tekintve is hiányos, csupán nyomokban tartalmazza az ipari termékeket és a korszerű szolgáltatásokat. Ezek után a helyzet tovább romlik, nagyítóval kell majd keresni a sikeres vállalkozókat. Számomra talány, milyen agytröszt gondolhatta azt, hogy ilyen intézkedéssel megnövelhetők az adóbevételek. Emellett folytatódik majd az állami vagyon széleskörű magánosítása. Minden korábbi megszorítási csomag részét képezte az állami tulajdon masszív értékesítése. Szegény görögök, közösségi, állami tulajdonban lassan semmijük sem marad. Megnövelik számukra az általános nyugdíjkorhatárt is, 67 évre. Gondoljunk csak bele, öt éve még 60 éves korban léptek nyugdíjba, vagyis az utóbbi öt év folyamán hét évvel nyújtották ki számukra a korhatárt.

            Mindezek fejében a trojkától máris megkapták a 7 milliárdos gyorssegélyt, tüstént teljesíthetik aktuális törlesztési kötelességüket. Néhány héten belül működésbe léphet számukra a harmadik mentőöv, teljes nevén az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus, 82 milliárdos összegben. Jöhet a harmadik nekifutás. Ezúttal Szlovákia mekkora garanciát vállal majd, arányosan megállapítva, avagy attól magasabb összegben csakúgy, mint korábban? A száz pontos kérdés azonban az, hogy ez így meddig tartható, meddig lehet ezt eljátszani? Az ország aktuális tartozása 356 milliárd euró.Leszögezhetjük, hogy ez az összeg normális körülmények között és azon túl sem fizethető vissza. Hány mentőövre lesz még szükség, a  korábbi hiteleket hányszor kell még átfedni? Lehet ez akár egy végelen történet. És meddig fog mindehhez Szlovákia asszisztálni?

            Az MKP véleménye szerint itt az ideje annak, hogy Görögországot végre lekapcsolják a lélegeztető készülékről, mert a piramisjátékhoz hasonló megoldás csúnyán visszaüthet minden euróövezetbeli országra, amelyek immár garanciák sorát válallták és fogják vállalni a jövőben, ha nem lesz radikális változás. A hitelek átfedése újabb hitelekkel nem oldja meg a kialakult súlyos helyzetet. Egyetértünk a német pénzügyminiszterrel, Wolfgang Schäubleval, aki az Ekofinben egyedüliként sürgeti Görögország ideiglenes (egyelőre) kitessékelését az euróövezetből. Pesszimimusunk a jövőt illetően abból is fakad, hogy Görögország képtelen lesz végrehajtani a reformokat, megfelelni az elvárásoknak, fenntartani a további megszorításokat. Mert lakossága és a politika az utcára vonul. Ugyanis az emberek türelme és toleranciája is véges. Yanis Varoufakis, a néhény napja lemondott görög pénzügyminiszter lemodása előtt és a görög törvényhozás refromokat, újabb súlyos megszorításokat taglaló vitájában azt mondta, hogy a hitelezők zsarolják Görögországot. Ő tudja, hisz hónapokig a tűz közelében volt, sorozatban járt Brüsszelbe, az Ekofin tanácskozásaira. Inkább lemondott, nem nézhette tovább országa lassú lemészárlását.

            Rezümé gyanánt: a kialakult helyzet vészesen komoly, szinte megoldhatatlan. Olyan spirál, amelyet egyszer úgyis meg kell szakítani. Minél előbb, annál jobb, hiszen csodák nem léteznek, legalábbis a pénz világában. Sokkal jobb lett volna, ha megtették volna 2010-ben. A legfájóbb tapasztalat a következő: Görögország 1981-ben vált az Európai Unió tagjává. Brüszeli források alapján pénzügyi beszámolói, brüsszelbe eljuttatott mérlegei hosszabb távon valótlanok voltak. Kozmetikázottak, finomabban szólva. Ezeket azonban Brüsszelben elfogadták és a görögöket megdicsértéek, mert jó munkát végeztek. A gazdasái válság begyűrűzéséig a cekket kontinensünk gazdasági motorjai állták. A különbség annyi, hogy 2010-től már mindnyájan álljuk, beleértve a szegényebb Lajtán inneni országokat is, amelyek az euróövezet tagjai. Vagyis bőrünkre is megy a játék, ha játéknak nevezhetjük a véresen komoly történetet. Amely akár a felelősség megosztása elnevezést is kaphatná. A végére maradjon egy tanulság, amely egyúttal az egész történet motivációja is lehetett: az euró 2002-es masszív bevezetésétől számítva egyeten ország akad, amelynek külkereskedelmi mérlege magasan pozítív: Németország. Az euró bevezetésének igazi (lehet, hogy egyetlen) nyertese.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

Az euróövezet tagjaként, hosszúra nyúlt parlamenti vitákat követően 2011-ben, majd 2012-ben Szlovákia belépett a Görögország hitelezését, segélyezését szolgáló mentőövek rendszerébe. Az euróövezet tagjaként az országnak sok választási lehetősége nem volt, ám akkor is tudtuk, hogy az 1. és a 2. mentőöv szabályzatával szembeni kritikátlan, feltételek nélküli megfelelés egyszer megbosszulhatja magát.  Ez az időpont egyre inkább közeleg.

Ami a fejtörést és a Magyar Közösség Pártja Gazdasági Tanácsa tagjainak akkori hezitáló, inkább elutasító hozzáállását okozta, az Szlovákia teljesen kiszolgáltatott helyzete volt. A mentőövek, a garanciavállalás szigorú, feszes szabályzatát ugyanis az euróövezet legerősebb országai diktálták, a kisebb gazdaságok, az euróövezethez legkésőbb csatlakozott országok ehhez csupán alkalmazkodtak.  Másfelől gondot okozott számunkra a garanciavállalás Szlovákiára eső aránytalanul magas összege, amely az ország lakossága és gazdasága teljesítőképessége arányát messze felülmúlta, ha az övezet további 17 országához hasonlítottuk. Tulajdonképpen fajlagosan Szlovákia vállalta önmagához képest a legmagasabb garanciát a mentőövek mechanizmusában. S az olyan tényezőket, mint a bérek és a nyugdíjak átlagos magassága, viszonyítva az euróövezet további országaihoz, figyelembe sem vettünk. Pedig megért volna egy misét, ha csupán a mi garanciavállalásunkra, segélyezésünkre váró akkori Görögország és az akkori Szlovákia átlagos adatait hasonlítottuk volna össze. Diametrális, nagyságrendbeli különbségeket tapasztaltunk volna. Mondjuk egy az öthöz. Hogy is volt akkor a mentőövekkel? Mely ország polgárai, társadalma szolgált volna rá inkább a nemzetközösség támogatására?

Egyetlen parlamenti párt volt akkoriban, a Szabadság és a Szolidaritás Pártja, amely kritikusan, szkeptikusan, a fajsúlyos kérdéseket az asztalra téve próbálta megvilágítani az akkori történéseket. Érvelése több tekintetben megegyezett a Magyar Közösség Pártja Gazdasági Tanácsának érvelésével. Mivel akkor már nem voltunk parlamenti párt, hangunk kevésbé hallatszott, mint a parlamenti SaS hangja. Mi akkor csupán óvatosságra intettük a döntéshozókat. Óvatosságra, amely a döntéshozók döntésének későbbi következményeit illeti. Amennyiben Görögország végleg csődöt jelent, működésbe lépnek a mentőövek, Szlovákiának 1,6 milliárd eurónyi garanciavállalása válik időszerűvé, az állami költségvetés kiadási tételévé. Igaz, a kiadás lejárta 2022-re datálódik. Így is fájdalmas tétel, hatalmas kiadás lesz, az állami költségvetés éves kiadásainak egytizede. Mondjuk az egyik fontosabb tárca éves kiadásainak megfelelő összeg.

A levonható tanulságok: az érem egyik oldala a szolidaritás, a bajba jutott szövetséges ország megsegítése. Azonban az érem másik oldala, hogy nem mindig kifizetődő felsőbb utasításra, feltételek nélkül, kritikátlanul, az ország érdekeit megkérdőjelezhető rendszerbe lépni. Az utóbbi tanulsága az, amelynek keserű piruláját a közeljövőben minden bizonnyal le kell majd nyelni.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

 A szlovák kormányok érdeklődési körét messze elekerüli az ország déli régiója. Az okokról és arról, hogyan lehetne segíteni ezen az áldatlan állapoton, Farkas Ivánt, a Magyar Közösség Pártja gazdaságpolitikai alelnökét kérdeztük.

Szlovákia önállósulásának idején az ország önellátása élelmiszerekből jóval 90 százalék feletti volt. 2015-re ez az arány 40 százalék alá csökkent. Kiket okolhatunk emiatt?

 Huszonkét évvel ezelőtt, Szlovákia létrejöttének idején az ország éléskamrája, a déli régió volt, a Csallóköz, Mátyusföld, Garam-mente, egészen Bodrogközig. Tehát az a térség, ahol a magyarság nagy számban él. Kiemelendő, hogy ez a térség akkor az ország leggazdagabb régiója volt. Csupán 20 év elegendő volt ahhoz, hogy a leggazdagabb régió leszakadó, hátrányos helyzetűvé váljon. Csak a kelet-szlovákiai régió helyzetét vizsgálva tapasztalhatunk rosszabb mutatókat.

Tehát még a sokat átkozott kommunista rendszerben is racionálisabb döntést hoztak ezen a téren, mint a jelenlegi kormány tagjai?

Sajnos igen. 2006 –tól egyre erőteljesebb a déli régió leszakadása. Közben meg kellett küzdeni a gazdasági válság kihívásaival. S egyre jobban szétnyílik az olló az ország fejlődő, fejlődőképes és erős gazdasági és a leszakadó régiói között. A kormányok által meghatározott fejlesztési gócok: a főváros és környéke, Nagyszombat térsége, a Vág-mente, Zsolna környéke, és onnan föl egészen a Tátráig. A másik fejlődési pálya a Nagyszombat-Nyitra és a felső Nyitramente vonal. Ami ettől délre húzódik, az mind leszakadó, hátrányos helyzetű térség. Ezt nem csak a Magyar Közösség Pártja (MKP) hangsúlyozza, hanem a szlovák független gazdasági szakértők köre is. Az MKP választási programjában megtalálhatók lesznek azok a konkrét intézkedések, amelyek benne vannak szülőföldünk gazdaságfejlesztési és területfejlesztési tervében, a Baross Gábor Tervben. Félő, hogy az olló még inkább szétnyílik, s ezért fontos, hogy a fejlesztési forrásokat ésszerűen használják fel úgy, hogy a leszakadó térségek számára perspektívát mutassanak föl.

Akik a kormányrúdnál vannak, bizonyára tudják, hogy Csallóköz volt az ország éléskamrája. Mégis miért folytatnak akkor gazdaságilag öngyilkos politikát?

A rendszerváltástól 1998-ig, illetve a 2006 utáni összes kormány figyelme messze elkerülte a déli országrészt. Ebben a térségben félmillió magyar és 800 ezer szlovák él. Mi számos esetben elmondtuk különböző fórumokon, televíziós vitákban, hogy ha már bennünket annyira nem kedvel a kormány, akkor legalább az itt élő szlovákok érdekében miért nem tesz valamit. Miért nem fejlesztik a közlekedési infrastruktúrát, a mezőgazdaságot? Miért csak a nagy gazdaságok intenzív fejlesztését támogatják? S közben miért hagyták leépíteni a többi kézműves mezőgazdasági ágazatot? S mivel a mezőgazdaság „mostohagyerek” lett, ezért hatalmas lett a munkanélküliség a térségben. Azért ilyen magas a munkanélküliség, mert a ’90-es évek elején az ország önellátása élelmiszerekből jóval 90 százalék feletti volt. Mostanra ez az arány 40 százalék alá csökkent. Míg 22 évvel ezelőtt 300 ezren, 2015-ben 30 ezren élnek meg az agráriumból. Leépült az állattenyésztés, a gyümölcstermesztés, a növénytermesztés és annak speciális ágazatai. Bár minőségében nem, de mennyiségében leépült a szőlészet és a borászat. 2000-ben húszezer hektáron műveltek szőlőt, míg most csak nyolcezer hektáron gazdálkodnak. Ennek egyik oka, hogy mikor Szlovákia az EU-hoz csatlakozott, önként lemondott saját maga értékeiről. A másik, hogy a fejlesztési prioritások teljesen más irányt vettek, ami által elszegényítették a déli rész lakosságát. Azt is ki kell emelni, hogy a szomszédos országokban – Magyarországon, Csehországban, Lengyelországban – a gazdák és az élelmiszeriparban tevékenykedők olyan támogatásokhoz jutnak, amelyekről az itteniek csak álmodhatnak. Emiatt gazdáink és az élelmiszeriparban tevékenykedők régen elveszítették versenyképességüket a regionális versenyben. Ez pedig az utóbbi kormányok agráriumhoz, és az élelmiszeriparhoz fűződő, elutasító, merev hozzáállásának eredménye. Így nem csodálkozhatunk azon, hogy a szlovákiai áruházláncok polcain egyre inkább megtalálható a lengyel, a cseh és a magyar élelmiszeripari termék. Míg a szlovákiai – így a felvidéki magyar – áruk aránya nagymértékben csökken.

Vannak-e olyan termelői piacok Felvidéken, mint Magyarországon, ahol egészséges, hazai élelmiszerek vásárlásával a vevő támogathatja a kistermelőket?

Magyarországon sokkal inkább önszerveződő a gazdatársadalom, mint nálunk. Léteznek termelői piacok Szlovákiában is, de számuk igen alacsony. Magyarországon létrehozták a termelői értékesítői hálózatokat, szövetkezeteket. Mi 3-4 éve komoly felvilágosító kampányokat hirdetünk annak érdekében, hogy ilyen hálózatok nálunk kialakuljanak, de nagyon lassan haladunk a cél felé. Ezen a téren a legnagyobb gond, hogy a szlovák gazdasági tárca a közelmúltban olyan intézkedést hozott, mellyel nagyon megszigorította a hivatalos, rendelet által szabályozott piacokon kívüli árusítást. S ott, ahol az önkormányzat nem adott hivatalos státuszt a piacának, az útmenti árusító helyek mind megszűntek.

Ahogy egyre haladunk az országban északra, Rózsahegynél már azt látjuk, hogy fákat szállító járművek akadályozzák a forgalmat. De csupán a fából, a söriparból, a turizmusból meg tud élni északi szomszédunk?

Biztos, hogy nem kellőképpen, mert a vidéki turizmus sincs olyan szinten megszervezve, mint Ausztriában, vagy Magyarországon. Ennek a szegmensnek a támogatottsága is messze alulmúlja azt, mint a szomszédos országokban. Azt is tudni kell, hogy a vállalkozási szféra számára az energiahordozók ára Közép-Európában nálunk a legmagasabb sőt, magasabb, mint számos nyugat-európai országban. Végül az alapélelmiszerekre kirótt hozzáadott érték adókulcsa az Európai Unióban nálunk a legmagasabbak közé tartozik, 20 százalékos. Csak ízelítőül: Nagy-Britanniában, Írországban és Máltán 0 százalékos, Olaszországban és Spanyolországban 4 százalékos, Lengyelországban és Franciaországban 5 százalékos, Hollandiában, Belgiumban és Portugáliában 6 százalékos az adókulcs. Főleg emiatt drága nálunk az élelmiszer. A kormány hamarosan lecsökkenti az alapélelmiszerek adóterheit 10%-ra – de ezzel nem a saját, hanem az MKP programelemeit teljesíti. Az áfa-csökkenés önmagában kevés. Alapvető változást szeretnénk elérni, régióinkat, szülőföldünket szeretnénk helyzetbe hozni, végre fejlődési pályára állítani. Adottságainkra kell építenünk, az országon belüli helyzeti előnyeinkre. Ezek pedig a kiváló termőföld és a viszonylag kedvező időjárási viszonyok. Ezek lehetőséget nyújthatnak az agrárium és az élelmiszeripar alapvető fejlesztésére.

Szlovákiában is működik agrárkamara, s ha igen, akkor annak mekkora az érdekérvényesítő képessége?

Hosszú évekig egyetlen egy mezőgazdasági és élelmiszeripari kamara működött. Ebből a közelmúltban kiszakadt a csallóközi Szlovákiai Agrárkamara, melyet magyarok hoztak létre. Ők megpróbálnak tárgyalni a mindenkori kormányzattal, de azt nem sikerült elérniük, hogy a nagy területen gazdálkodók mellett más részágazatok is érezhető fejlesztési támogatást kapjanak.

A jobb kereset miatt sokan vállalnak munkát Magyarországon, Csehországban, vagy Ausztriában?

Sajnos éppen a déli régióban élő fiatalok hagyják el a legnagyobb számban szülőföldjüket a munkalehetőség reményében. Félő, hogyha nem lesz változás, akkor nemcsak a felvidéki magyarság száma csökken majd egyre inkább, hanem a fiatal értelmiség, a jövő reménysége nélkül marad szülőföldünk. Ez pedig tragikus következményekkel járhat. Ennek megelőzésére fogalmaztuk meg a Baross Gábor Tervet, írunk régióink és az itt élők számára vállalható cselekvési és választási programokat, fejlesztési tervet. Ezek után az kellene csupán, hogy fokozatos megvalósításukra lehetőséget kapjunk. Ehhez pedig erőteljes támogatásra, kiállásra lenne szükség a közelgő parlamenti választáson. Szülőföldünk és lakossága érdekében.

Medveczky Attila, Magyar Fórum

Választóink elvárásának megfelelően, először az MKP választási programja gazdasági és régiófejlesztési fejezeteinek kidolgozása kezdődött el.

Elkészült a két fejezet javaslatának vázlata, amelyet a szakmai tanács múlt heti érsekújvári ülésén tárgyaltunk meg. A fórumon a tanácstagok mellett részt vettek parlamenti képviselőjelöltjeink szülőföldünk nyugati térfeléről, akik a két szakterület valamelyikében tevékenykednek. Tegnapelőtt Tornalján tartottunk hasonló tanácskozást az ország középső, illetve keleti részén élő tanácstagok és képviselőjelöltek részvételével. 

 Mivel a munka elején járunk, a készülő program részleteit még nem ismertethetem. Az elkészült választási program az MKP Országos Elnöksége jóváhagyásával kerülhet majd a nyilvánosság elé. Annyit mindenesetre elmondhatok, választási programunk nem az oligarchák elvárása szerint íródik, épp ellenkezőleg, a középosztály, a bérből és fizetésből élők, a kis- és közepes vállalkozók, a gyermekeket nevelő családok, valamint a nyugdíjasok érdekeit foglalja magába. Őket szeretnénk képviselni a törvényhozásban. Választási programunkban szülőföldünk fejlődésének alappilléreit határozzuk meg, felvállaljuk régiónk lakosainak valódi érdekképviseletét.

A program vázlata adott, hiszen a 2012-es választási programunk kiállta a próbát. Az akkor induló 26 párt programja közül független szakértők csoportja a szociális felzárkóztatás szemszögéből a második legjobb programként értékelte az MKP választási programját, a vállalkozási környezet fejlesztése szempontjából pedig a harmadik legjobb értékelést kapta. Hogy ennek ellenére az MKP mégsem lett parlamenti párt? Ez igaz, ám ezúttal arra törekszünk, hogy a lehető legtöbben ismerhessék meg az MKP célkitűzéseit és terveit. Mert azok nem légből kapottak, valóban az emberekről szólnak és az ő érdekükben íródnak. Egyetlen elemet emelnék ki csupán: 2012 után újra felvállaljuk a szabályos házi főzdékben főzött pálinka adómentességét 50 liter tiszta szesz mennyiségig. Meglepő, ám jogszerű és teljesen megalapozott intézkedések sora fog megjelenni választási programunkban. Érdemes lesz elolvasni.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

Szlovákia önállósulásának idején az ország önellátása élelmiszerekből jóval 90 százalék feletti volt. 2015-re ez az arány 40 százalék alá csökkent. A csökkenés évről évre folyamatosan fennáll.

Az okok négy tényezőre vezethetők vissza. Mindenekelőtt a központi támogatás, az illetékesek figyelme egyre inkább és egyre erőteljesebben elkerüli Dél-Szlovákiát. Azt a régiót, amely korábban a szövetségi köztársaság éléskamrája volt. Mind gabonából, mind zöldségből és gyümölcsből, mind húsféleségekből. Elmaradtak az infrastrukturális beruházások, amelyek az élelmiszeripar számára is oly fontosak, a mezőgazdasági támogatások struktúrája, területi elosztása egyre kevésbé kedvezett és kedvez térségünknek, Dél-Szlovákiának. Régiónk elvesztette korábbi versenyképességét.

Másodsorban a szomszédos országokban a gazdák és az élelmiszeriparban tevékenykedők olyan támogatásokhoz jutnak, amelyekről az itteniek csak álmodhatnak. Emiatt gazdáink és az élelmiszeriparban tevékenykedők régen elveszítették versenyképességüket a regionális versenyben. Ez pedig az utóbbi kormányok agráriumhoz és az élelmiszeriparhoz fűződő, elutasító, merev hozzáállásának eredménye. Harmadsorban a vállalkozási szféra számára az energiahordozók ára Közép-Európában nálunk a legmagasabb sőt, magasabb, mint számos nyugat-európai országban. Végül az alapélelmiszerekre kirótt hozzáadott érték adókulcsa az Európai Unióban nálunk a legmagasabbak közé tartozik, 20 százalékos. Csak ízelítőül: Nagy-Britanniában, Írországban és Máltán 0 százalékos, Olaszországban és Spanyolországban 4 százalékos, Lengyelországban és Franciaországban 5 százalékos, Hollandiában, Belgiumban és Portugáliában 6 százalékos az adókulcs. Főleg emiatt drága nálunk az élelmiszer. Sokan azok közül, akik korábban az élelmiszeriparban vállalkoztak, lehúzták a rolót, mert a magas árak miatt a kelleténél kevesebb élelmiszer fogy, szűkül a piac.

A kormány hamarosan lecsökkenti az alapélelmiszerek adóterheit, ám ez kevés. Itt az ideje, hogy foglalkozzon további tényezőkkel is. A hazai élelmiszer-gyártóknak vissza kell szerezniük versenyképességüket! Az MKP választási programjában megtalálhatók lesznek azok a konkrét intézkedések, amelyek benne vannak szülőföldünk gazdaságfejlesztési és területfejlesztési tervében, a Baross Gábor Tervben. Alapvető változást szeretnénk elérni, régióinkat, szülőföldünket szeretnénk helyzetbe hozni, végre fejlődési pályára állítani. Illúzió lenne azt gondolni, hogy térségünk munkanélküliségét megoldja egy idetelepített gépkocsigyár vagy egy síkképernyős televíziógyár. Ehelyett adottságainkra kell építenünk, az országon belüli helyzeti előnyeinkre. Ezek pedig a kiváló termőföld és a viszonylag kedvező időjárási viszonyok. Ezek lehetőséget nyújthatnak az agrárium és az élelmiszeripar alapvető fejlesztésére. Nemcsak régiónk lakossága, az itteni munkahelyteremtés, hanem az ország élelmiszer-önellátása érdekében is. Természetesen ezzel párhuzamosan létre kell hozni a termelői-értékesítési szövetségeket, láncolatokat is. Enélkül sikertelen lesz minden próbálkozás. Ehhez kell erőteljes ösztönzés és anyagi forrás. Ehhez kell a térségünk számára megfelelő támogatási rendszer.

S végül mi magunk is tehetünk a dolgok érdekében. Amennyiben hazai élelmiszert vásárolunk, hazai munkahelyeket támogatunk. Ennek az ára pedig, hogy részben le kellene mondanunk az áruházak és a bevásárlóközpontok nyújtotta kényelemről. Ami nem egyszerű. De el kell döntenünk, mi a fontosabb: a kényelmes, gyakran olcsóbb bevásárlás, vagy a környezetünkben létrejövő munkahelyek tudatos támogatása.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

A Nyitra Megyei Önkormányzat megtartotta 15. képviselőtestületi ülését. A megyei képviselők jóváhagyták a megye tavalyi gazdálkodásának zárszámadását. Míg a tavalyi gazdasági évet a megye 467 ezer € többlettel zárta, addig a tavalyi pénzügyi tranzakciók többlete közel 6,6 millió € volt. A tartalékalapba tehát 7,03 millió eurót utal át a megyei hivatal, amelynek összege így túlszárnyalja a 17 millió eurót.

Az Európai Unió forrásaiból finanszírozott megyei közütfejlesztés is befejezés előtt áll. A megye északi járásaiban az eltervezett útszakaszok 90 százalékának burkolatfelújítása már megtörtént. A Komáromi és az Érsekújvári járások együttes csomagjában szereplő utak felújításának megismételt közbeszerzése miatt a munkálatok jóval később kezdődtek el, itt eddig az útszalaszok 43 százalékának burkolata újult meg. Mivel az előző, 2007-2013 közötti időszak forrásainak felhasználásáról van szó, júliusig kell befejezni a kivitelezést. A Lévai járás megyei közútjaira szóló közbeszerzést is meg kellett ismételni, ám a másodjára kiírt közbeszerzés benyújtott óvások végett megszakadt. Emiatt veszélybe került az Ipolyszakállas és Deménd közötti útszakasz burkolatfelújítása. A hír hallatán az MKP képviselőcsoportja nevében azt javasoltam, a meghiúsulni látszó pénzügyi konstrukció helyett, ha az végleg elbukik,  a megye saját forrásaiból, a megnövelt tartalékalapból finanszírozza a Léva járás útszakaszának burkolatfelújítását. Javasoltam továbbá, hogy a megye a megnövekedett tartalékalajából a jövőben jóval több forrást szánjon szociális jellegű kiadásokra.

Határozattal eldőlt, hogy Idén a megye a nemzeti műemlékek felújításának 17 tételére összesen 33 ezer eurót szán. Ezek közül a Gútai Malom felújítására 1.900 €, Klapka tábornok komáromi szobrának felújítására 800 €, az Ipolysági Városháza, korábbi megyeháza bejáratának felújítására 800, míg a Kolonyi R.kat. Templom felújítására 1000 € jut. Sajnos, a megye déli járásaiból hosszabb ideje viszonylag kevés pályázat érkezik a bíráló bizottsághoz. Itt meg kell ragadnom az alkalmat és felszólítani a polgármestereket, egyházi méltóságokat, civil szervezetek vezetőit, kultúrfelelősöket, hogy éljenek a lehetőséggel, a jövőben több pályázatot nyújtsanak be, mint eddig. Az információk, a pályázat leadásának határideje megtalálhatók a megyei önkormányzat honlapján:  www.unsk.sk .

Fontos elvi és gyakorlati, pénzügyi döntést hoztunk a nem megyi fenntartású szociális intézmények ügyében. Elfogadtuk azt az alapelvet, hogy függetlenül attól, az ellátott személy milyen típusú intézményben tartózkodik, az egyenlő elbírálás elvének figyelembevételével a megyei önkormányzat számára ugyanakkora normatív támogatást nyújt minden típusú szociális intézményben, legyen az megyei fenntartású vagy magán- ill. egyházi nonprofit szervezet által fenntartott szociális intémény.

A megyei önkormányzat hozzájárult ahhoz, hogy a kórház üzemeltetője epületátalakítási beruházást hajtson végre a Komáromi Kórházban, amely a belgyógyászati és a sebészeti pavilon újjáépítését illeti. Egyúttal nevesítve lett az az eseti jellegű bizottság, amely a fenntartó részéről a jövőben a kórház üzemeltetővel folytat tárgyalásokat a beruházások részbeni finanszírozásáról a fenntartó, a megyei önkormányzat részéről.

Tovább gyűrűzik a Párkányi Rendelőintézet készültsége fenntartására szánt megyei támogatás ügye. Lobbizással, háttértágyalásokkal sem sikerült a koalíció képviselőit jobb belátásra bírni azon feltétel megszüntetését illetően, amely a költségek egyharmadának megtérítését Párkány városára utalta. Ezen kívül két esetben nyílt lehetőségünk arra, hogy az ügyben módosító javaslatot nyújtsunk be. Egyik esetben a megye idei költségvetésének módosításánál nyílt rá lehetőség, azonban a koalíciós többség mindkét esetben a korrekciót elutasította. Viszont nem sokkal azután a megyei önkormányzat megtárgyalta azt a beadványt, amely a Lévai Kórház energiaszolgáltatója felé felhalmozott tetemes tartozásának átvállalásáról szólt megyei hatáskörbe. Vagyis a megye vállaja át a kórház 360 ezer eurós tartozását. Ekkor nyújtottuk be azt a módosító javaslatot, amely az elmúlt képviselőtetsületi ülésen elfogadott párkányi feltétel hasonmása,  mely szerint előbb Léva városa fizesse ki a tartozás egyharmadát, 120 ezer eurót, majd a teljesítést követően a fenntartó, a megyei önkormányzat vegye át a tartozás fennmaradt  összegét, 240 ezer eurót. A koalíciós többség annak ellenére sem fogadta el módosító javaslatunkat, hogy a megyei fenntartású Párkányi Rendelőintézet  közvetlen megyei hatáskörben van, megyei költségvetési intézmény, míg a megyei fenntartású Lévai Kórház csupán közvetett megyei hatáskörben van, hiszen kiszervezett intézmény, amelyet magántársaság üzemeltet. A Smer és a KDH alkotta megyei koalíció állaspontja szerint Párkány városa büntethető, Léva városa azonban nem. Durván megsértették ezzel az egyenlő elbírálás elvét. Kevesen vannak,  akiben az eset kapcsán nem merül fel a nyilvánvaló diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés tényállása. Optimistaként azonban úgy érzem, a következő képviselőtestületi ülésen rendeződni fog a Párkányi Rendelőintézet készültségének finanszírozása.

Képviselőcsoportunk nem támogatta meg azt az indítványt, amely a komáromi Szinnyei Környvtár és a nagytapolcsányi Tríbeč Könyvtár átépítéséséről szóló európai uniós pályázat megszüntetését javasolta. Ettől függetlenül a képviselőtestület a beadványt elfogadta, a pályázatokat és a megye társfinanszírozását időhiányból kifolyólag megszüntette. Ám elfogadta Gyarmati Tihamér kiegészítését, hogy a megyei hivatal a két intézményben tegye meg az akut beavatkozásokat a legsúlyosabb hiányosságok orvoslására. Távlatilag pedig készítse elő a két intézmény pályázatait egy következő pályázati felhívásra úgy, hogy azokat időhiányból fakadóan ne kelljen majd megszüntetni.

Farkas Iván Nyitra megyei képviselő, az MKP frakcióvezetője

Szombaton tartotta meg kongresszusát az egyetlen kormányzó párt. A kongresszuson elfogadták a második szociális csomagot, amely 15 intézkedést tartalmaz, és amelyet a kormány hamarosan jóváhagyásra előterjeszt a pozsonyi törvényhozásban.

A csomag leglátványosabb része az élelmiszereket terhelő hozzáadott érték adókulcsának csökkentése 10 százalékra, illetve állami támogatás bevezetése a veszélyeztetett társadalmi csoportok számára gyógyszervásárlására. A bökkenő csupán az, hogy az adókulcs számszerű csökkentése és az ilyen jellegű állami támogatás nem található meg sem a Smer választási programjában, sem az érvényes kormányprogramban.

Ezzel szemben a Magyar Közösség Pártja 2012-es választási programjában megtalálhatók a szombaton elfogadott intézkedések. Igaz, akkor azt vállaltuk, hogy az alap élelmiszereknél 10 százalékos szintre, a gyógyszereknél 6 százalékra csökkentjük a hozzáadott érték adókulcsát. Megalapozott volt az akkori célkitűzésünk mint ahogy megalapozott ma is. Hiszen akkor is és ma is Szlovákiában volt az alap élelmiszereket terhelő egyik legmagasabb adókulcs az Európai Unióban. Megállapítható tehát, hogy a kormány éppen most hajtja végre az MKP 2012-es választási programjának egy részét.

A második csomag intézkedései közül kiemelkedik azon járások közlekedési infrastruktúra-fejlesztésének és gazdaságfejlesztésének állami támogatása, ahol a munkanélküliség aránya meghaladja a 20 százalékot. Ezek a járások az ország déli és keleti részében találhatók, hosszabb távon a leszakadó régiók közé tartoznak. Az utóbbi két évtizedben objektív okokból kifolyólag önerőből képtelenek voltak az alapvető változásra, számukra tehát nem marad más hátra mint az állam segítsége. Megalapozott tehát az állami beavatkozás, kérdéses csupán annak mértéke. Ne szimbolikus, jelentéktelen összeget juttassanak a szaktárcák a jobb sorsra érdemes kistérségekbe! Mindehhez csupán annyi kívánkozik, hogy az utóbbi években az egész szlovákiai politikai porondon elsősorban az MKP javasolta a leszakadó régiók felkarolását, az egyre inkább elmélyülő regionális különbségek enyhítését, fokozatos felszámolását. A kormány ezen intézkedésével ismételten az MKP egyik legfontosabb választási programpontját valósítja meg.

Ám ezen a ponton nem állhatunk meg. Újabb szociális és gazdasági intézkedéseket kell átültetnünk a gyakorlatba, amelyek a középréteget, a kisiparosok és kisvállalkozók, valamint a bérből és fizetésből élők társadalmi csoportjait hozzák helyzetbe, e csoportok társadalmi státuszát erősítik meg. Nem is beszélve a gyermekeket nevelő fiatal családokról és a nyugdíjasokról. Az MKP készülő választási programjába számos olyan intézkedést iktatunk, amelyek a jövőben az imént felsorolt társadalmi rétegek javát szolgálhatják.  2016 márciusában lehetőséget kérünk régióink lakosságától, közösségünk tagjaitól ahhoz, hogy a célkitűzéseinket megvalósíthassuk. Szülőföldünk fejlődése, régióink lakossága érdekében.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

A fejlesztésekért felelős kormányfő-helyettes bejelentette, hogy az Európai Unió  2007-2013 közötti programozási időszakában  270 millió euró ragadhat benn a rendszerben, ekkora összeg maradhat kihasználatlanul a hét éves programozási időszakban a Szlovákia számára megítélt 11,4 milliárdos fejlesztési keretből.

A másik oldalon, a fenti keretből 7,5 milliárd euró volt 2015 április végéhez kiszámlázva és felhasználva, vagyis szűk 4 milliárdot lehetne még felhsználni 2015 végéig. Ami ember feletti teljesítménynek tűnik, hiszen az adminisztráció időigényének figyelembe vételével  a beruházások megvalósítására, a fenti összeg felhasználására és kifizetésére szűk 5 hónap maradt. Az év elején azt írtam, hogy a rendszerben sajnos bennragad több, mint egy milliárd. A végén meglátjuk, közülünk ki állt közelebb a valósághoz.

Mindenesetre az Európai Bizottság néhány hete intőt küldött Szlovákiának, amlyben azt kifogásolta, hogy Szlovákiában az Európai Unió fejlesztési forrásainak felhasználása körül folyamatosan gondok merülnek fel, ugyanazok a hibák ismétlődnek. Elsősorban a közbeszerzési szabályok rossz alkalmazása és a paraszolvencia.

Hozzá kell rögtön tenni, hogy ezek mellett a legnagyobb gondot az jelenti, hogy az uniós források felhasználásának hatékonysága igen gyakran megkérdőjelezhető, hiszen a beruházásoknál számos esetben felmerül, vajon volt- e értelme az adott beruházásnak, maga után vonja-e a gazdasági vagy társadalmi fejlődést, elősegíti-e a környezetünk védelmét, jobbítja-e az emberek közötti kapcsolatokat? A másik komoly gondot az eredményesség hatásfoka jelenti, hiszen 2015 áprilisában az Európai Unió 28 tagországa közül e tekinteteben Szlovákiától csupán Románia teljesít rosszabbul. Ezek mérhető, egzakt eredmények, leellenőrizhető tények. Pedig Szlovákiában a beruházások 82 százaléka valósul meg az Európai Unió forrásainak köszönhetően, Magyarországon a beruházáok 92 százaléka, míg az Európai Unió átlaga 77 százalék.

Van tehát javítani való bőven, ami az Európai Unió forrásainak felhasználását illeti Szlovákiában. Az effektíve most induló, 2014-2020 közötti fejlesztési időszakban Szlovákia alaposan megnövelt költségvetési ketrettel rendelkezik, amely eléri a 13,5 milliárd eurót. Éppen emiatt rendkívül fontos, hogy alaposan megnöveljük az uniós források felhasználásának hatékonyságát és eredményességét. Éppen emiatt fogunk olyan elemeket beiktatni a Magyar Közösség Pártja választási programjába, amelyek megvalósítása esetén teljesítenénk a fenti kívánalmat. Emellett a fejlesztések terén a legégetőbb probléma Szlovákiában a fejlesztések területi kiegyensúlyozatlansága, az egyes régiók, kistérségek közötti egyre mélyülő különbségek. Az olló egyre inkább szétnyílik. A 2014-2020 közötti uniós forrásokat elsősorban a leszakadó, hátrányos helyzetű régiók fejlesztésére kívánjuk fordítani. Ebben jelentős szerepük lesz a megyei és a helyi önkormányzatoknak, a helyi érdekeltségeknek beleértve a vállalkozókat, vállalatokat és a civil szervezeteket. Közös összefogással kell elérnünk, hogy régióink, szülőföldünk fejlődési pályára álljon.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

            Az egészségügyi készültséget a párkányi körzetben a mai szinten kell megtartanunk, ez kétségtelen. A párkányi körzet lakosságának érdekében. A kérdés az, vajon ki fogja finanszírozni?  Köztudott, hogy a Nyitra Megyei Önkormányzat - mint a Párkányi Rendelőintézet fenntartója - a legutóbbi képviselőtestületi ülésén feltétellel fogadta el támogatását a párkányi készültség fenntartására.  Azután utalja át a rendelőintézet számára a készültség idei költségei kétharmadának fedezetét, ha előtte Párkány város önkormányzata jóváhagyja, majd a városi hivatal a rendelőintézet számára átutalja az idei költségek egyharmadát, 13.200 eurót.

            Párkány város önkormányzatának képviselőtestülete a megyei önkormányzat határoztát megvitatta, ám döntést nem hozott. Majd Párkány polgármestere - nem meglepetésszerűen - a Déli Régió Polgármesteri Tanácsa (a Párkányi körzet 23 polgármestere) múlt pénteki ülésének napirendi pontjai közé sorolta a megyei határozat megvitatását. E napirendi pontnál (polgármesterként és érintett megyei képviselőként) kiváncsian hallgattam meg néhány polgármestertársam véleményét. Majd olyan javaslatot tettem, amilyen e témában még nem hangzott el. De menjünk csak szépen sorjában.

            Amennyiben a párkányi polgármester ara volt kiváncsi, hogy régiónk további településeinek polgármesterei átvállalják-e a megye által Párkány város számára kirótt kötelezettséget, erre választ nem kapott. Ám árulkodón kínálkozik egy régebbi párhuzam. A kilencvenes évek második felében, amikor a Párkányi Rendelőintézet állami intézmény volt, a régiónk számára olyannyira fontos gyorsmentő megvásrlásában egyeztek meg a régiónk polgármesterei. A lakosság számarányában, annak rendje és módja szerint el is osztották a településekre jutó költségeket. A vége az lett, hogy a települések egy része máig adósa maradt a kistérség vezetésének, máig sem fizette ki a rá eső részt. Nem azért, mer nem akarta, hanem azért,  mert nem tellett rá. A kisebb településeken a törvényes kötelességeiken túli kiadásokra egyszerűen nem telik. Ami ettől rosszabb - pénteken megvitattuk és megfontolásra  ajánlottuk a párkányi városi képviselőknek - hogy ha akarnánk sem járulhatnánk hozzá ilyen jellegű kiadásokhoz, mert a regionális egészségügy nem helyi önkormányzati hatáskör, tehát a kiadás jogosulatlan költségnek minősülne és az esetleges ellenőrzésen az ellenőrök fennakadnának rajta. Megbüntetnék a városi vagy a községi hivatalt.

            Másik fontos körülmény, hogy ha idén Párkány városa kifizetné a rá testált egyharmadnyi részt, akkor mi a garancia arra, hogy a megyén e városi döntést nem veszik precedens értékűnek, és a megyei koalíció jövőre nem határoz arról, hogy a hasonló kiadásokhoz Párkány városa jövőre járuljon hozzá az összköltség felének magasságában, két év múlva pedig kétharmadnyi arányban?

            Éppen ezért azt javasoltam, hogy a Déli régió elnöke, a párkányi polgármester és az elnökség tagjai vagy a kistérség további polgármesterei minél hamarább időpontot kérjenek, kérjünk egy tanácskozásra Nyitra megye elnökénél és a megyei hivatal igazgatójánál. A tanácskozáson pedig kérjék, kérjük a vonatkozó megyei határozat átértékelését. Kérjük, hogy a megye, mint a Párkányi Rendelőintézet fenntartója teljes egészében térítse meg a közvetlen hatáskörébe tartozó egyetlen megyei egészségügyi intézmény, a Párkányi Rendelőintézet egészségügyi készültséggel kapcsolatos éves költségeit. Ha a megye megtehette, hogy számos esetben százezres nagyságrendben támogatta a közvetlen hatáskörébe nem tartozó (kiszervezett) Nagytapolcsányi Kórházat úgy, hogy ezzel párhuzamosan nem kérte a város, Nagytapolcsány hozzájárulását, akkor megteheti ezt a nagyságrendekkel alacsonyabb párkányi támogatás esetén is.

           És most jöjjön a megélepetésszerű alternatív javaslatom, amely múlt pénteken, a polgármesteri tanácson hangzott el. Amennyiben a megye mégsem hajlandó korábbi határozatának módosítására, akkor közölni kell a megyei illetékesekkel, hogy eredeti határozatukban rossz címzettet neveztek meg. Nem Párkány városát kellene azért büntetni, amiért nem tehet meg azért, hogy területén található a rendelőintézet. A valódi vétkeseket kellene a folyamatba bevonni. Mégpedig annak a magán rendelőintézetnek a tulajdonosát vagy fenntartóját, aki a Párkányi Rendelőintézetből elcsábított nyolc orvost, és akik eltávozása a rendelőintézetből (ezzel megszűnt a kisváros és régiója központosított egészségügyi ellátása!) okozta a rendelőintézet átmeneti, idei bevételkiesését. Amennyiben a Párkányi Rendelőintézet fenntartója, Nyitra megye állja a készültség költségeinek kétharmadát, akkor a magán kis rendelőintézet fenntartója vagy tulajdonosa állhatná az egészségügyi készültség költségeinek egyharmadát!  Mégcsak nem is fele-fele arányban osztódna el a készültség költségeinek fedezése.

            Javaslataimat a Déli Régió Polgármesteri Tanácsa elfogadta. Megvan tehát a megyére igyekvő küldöttség mandátuma ahhoz, hogy a megye vezetésével létrejövő tanácskozáson olyan javaslatot tegyen, amely a kizökkent, kibillent folyamatokat helyrebillenti. Tartsuk tiszteletben a hatásköröket valamint az ok-okozati összefüggéseket!  A páciensek pedig semmit ne érzékeljenek a változásokból, az egészségügyi készültség eddigi komfortja maradjon fenn a jövőben is. A Párkány városában és körzetében élők érdekében. Ez a célunk.

Farkas Iván,  Nyitra-megyei képviselő, az MKP frakcióvezetője

             Az intézmény fenntartója, a Nyitra Megyei Önkományzat részéről feltételekkel megítélt támogatás a Párkányi Rendelőintézet számára felkorbácsolta a térségben élők indulatait. A megyei önkormányzat feltétele alapján a párkányi készültség további fenntartásához szükséges támogatás egyharmadát Párkány városnak kellene állnia, noha formálisan a rendelőintézethez semmi köze sincs.

            Ennek kapcsán érdemes felidézni egy korábbi párhuzamot, amely a fenti három résztvevő közreműködésével történt meg 2009-ben. Megalakulását követően az Ister-Granum Európai Területi Társulás (EGTC) első célkitűzései között vázolta fel a térség egészségügyi ellátásának rendszerbe foglalását. Az elképzelés alapján a térség fekvőbeteg-ellátását az esztergomi Vaszary Kolos Kórház látná el, míg a térség polgárai számára a járóbeteg-ellátást az akkortájt korszerűsített, átépített Párkányi Rendelőintézet. Az Interreg Program irányító hatósága 2009-ben meghirdette pályázati felhívását a határon átnyúló egészségügyi ellátás korszerűsítésére. A két egészségügyi intézmény vezetője elkészítette a közös pályázatot, majd megyei képviselőként jóváhagyásra benyújtottam a Párkányi Rendelőintézet fenntartójához, a Nyitra Megyei Önkormányzat képviselőtestületéhez. Nem sokkal később gondok merültek fel a megyei önkormányzatban a rendelőintézet és az esztergomi kórház partnerpályázatának elfogadásával.

            Majd Ján Oravec, Párkány város akkori polgármestere nagyvonalú, bölcs javaslatot tett. Amennyiben Nyitra megye nem kívánja a projekt mellé társítani a fenntartó 5 százalékos önrészét, helyette Párkány városa azt megteszi. A párkányi képviselőtestület a polgármester javaslatát jóváhagyta, az erről szóló határozatot elküldték Nyitrára. Ez sem hatotta meg a Nyitra megyei képviselőket, másodjára sem fogadták el a pályázat beterjesztését. A projekt ezzel 2009-ben megbukott. Ekkor a Pátria Rádióban egy teljes műsoridőt szenteltek a témának, én a stúdióban ülve, míg Oravec János távkapcsolással mondta el Miklósi Péter szerkesztőnek és a hallgatóságnak a különös történetet.

            Miért tűnik mégis a párhuzam ellentmondásosnak?  Amikor beruházásról, egy egészségügyi rendszer létrehozásáról volt szó, a megyei önkormányzat nem fogadta el a párkányi önkormányzat támogatását. Ellenben amikor ma, a megye támogatásáról lenne szó, amikor egy fontos tevékenységet, a párkányi készültség további fenntartását kellene bebiztosítani, akkor pedig arra kötelzi az ügyben nem illetékes helyi önkormányzatot, hogy fizessen, járuljon hozzá a költségekhez. Különös tehát a megyei önkormányzat hozzáállása: amikor korszerűsítésről, beruházásról van szó, elutasítja a város segítségét, amikor pedig toldozásról, foltozásról van szó, akkor pedig határozatban szólítja fel a várost, hogy támogassa a megyei fenntartású költségvetési intézményét. Különös.

            Eközben a legfontosabbról, a páciensről feldkeznek el az illetékesek. Mert bár a párkányiak és környékbeliek egy részének fekvőbeteg-ellátása a közeli, esztergomi kórházban időközben megoldódott, köszönhetően az egyik magán egészségbiztosító konstruktív hozzáállásának, ám tovább kellene lépni. A sürgősségi ellátásnál is kézenfekvő lenne, hogy az infarktussal vagy agyvérzéssel diagnosztizált pácienst a gyorsmentő ne az 50 kilométerre (Bényből és Kiskesziről 70 kilométerre) található érsekújvári kórházba szállítsa, hanem a 2 kilométerre található esztergomi kórházba. A páciens felépülési esélyeinek megnövelése és egyáltalán, az alapvető ésszerűség végett.

                                   Farkas Iván, Nyitra megyei képviselő, az MKP frakcióvezetője

Bő tíz éve az építőipari nagyvállalat óriásplakátjain a következő szöveg virított: „Váhostav neváha, stavia”, vagyis a Váhostav nem mérlegel, épít. Az utóbbi hónapok, évek során a szlogen visszájára fordult: az építést jobbára felváltotta a kőkemény mérlegelés. A Vág menti vállalat ügyében lassan elcsitulnak a felfokozott indulatok, a törvényhozás elfogadta a vonatkozó törvénymódosítást, a köztársasági elnök aláírta, a beszállító közepes és kisvállalkozók pedig tovább reménykedhetnek.

Múlt csütörtökön a Váhostav hitelezőinek tanácsa úgy döntött, mégsem helyezik csődeljárás alá a vállalatot, megszavazták e helyett a vállalat csődvédelmi egyezségét. A hitelező alvállalkozók érdekében úgy döntöttek, hogy a vállalat szerkezeti átalakítása folyamán 3,9 millióval többet kapjanak az alvállalkozók, vagyis kinnlevőségeik 15 százaléka helyett azok 18,75 százalékát öt éves futamidővel. A kivitelező kis- és közepes vállalkozók számára az egyik és a másik javaslat is kritikátlanul alacsony, szinte szóra sem érdemes. Vállalkozásukat, vállalatukat nem menti meg. Miközben a Váhostav illetékesei kijelentették: a semminél több. Cinikus hozzállás. A kormány a bankbetétek védelmét szolgáló alapból, az állami Fejlesztési és Kezesbank közvetítésével középtávon az alvállalkozók kinnlevőségeinek felét állja majd. Ám az alvállalkozók számára a térítés összege mellett az időfaktor a másik kulcskérdés. A túlélésük miatt.

Mégis, hol történt a hiba?  Elsősorban a vállalkozások jogi környezete az, ami lehetővé tette a súlyos deformációt. Szlovákiában a törvényhozás évente elfogad több száz új törvényt vagy módosítja a korábbit, a legiszlatív környezet mégis lehetővé teszi, hogy még csak nem is a csődeljárás folyamán, csupán a fő vállalkozó szerkezeti átalakítása révén ellehetetlenítsék, kisemmizzék az alvállalkozókat. Másodsorban lehetővé teszi mindazt, ami a Váhostav-Sk-ban történt. Amellett, hogy a vállalat ezerötszáz dolgozót alkalmaz, számos tevékenységet kiszervez alvállalkozókkal, köztük átláthatatlan tulajdonosi szerkezetű postafiókos cégekkel végeztet el. Noha jól tudja, hogy saját költségei és az alvállalkozók által elvégzett munka utáni számlák végösszege feletti értékben (hogy némi profit is képződjön) leadott árajánlata a közbeszerzésen elbukik, ezért művileg jelentősen mérsékelt árakkal száll versenybe. Jól tudja ugyanis, hogy korrekt árkalkulációval, amely a tényleges költségeit fedezné, a versenyt elbukná. Viszont a megrendeléshez és a munkához ragaszkodik, előre menekül. Tudja, hogy alkalmazottait vagy alvállalkozóit nem tudja majd kifizetni. A vesztébe rohan, mert érzi, megfelelő politikai konstellációnál az államigazgatás segítségére lesz. Így is lett. Annak ellenére, hogy a kereskedelmi törvénykönyv rendelkezései alapján a részvénytársaság részvényesei és ügyvezetői személyes vagyonukkal felelnek tevékenységük következményeiért. Az csupán hab a tortán, hogy a kiszervezés folyamán olyan postafiókos cégekkel végezteti el a munka jelentős részét, amelyekhez személyi átfedések kötik. Ez csupán itt, a Lajtán innen lehetséges. Az ún. „új demokráciákban”.

Nos, mi a teendő? A Magyar Közösség Pártja Gazdasági Tanácsában hosszabb ideje folyamatosan azt javasoltuk, hogy rendezni kell a fő- és alvállalkozók közötti jogviszonyt. Ennek egyik eszköze lehetne a következő: miután a megrendelő-közbeszerző kifizette a fővállalkozónak az elvégzett munkák után járó összeget vagy annak egy részét, a fővállalkozót a törvény kötelezze arra, hogy 15 napon belül rendezze tartozását vagy annak arányos részletét az alvállalkozó felé. E javaslatunk szerepelt az MKP 2012-es parlamenti választási programjában és a 2014-es európai parlamenti választási programjában is.

A kisvállalkozók számára, amelyek a legtöbb esetben a nagy cégek helyett a tényleges munkát végzik, részben megoldást jelentene, ha az ÁFA befizetési kötelezettség az általuk kiállított számla tényleges megtérítése utánra tolódna. A pénzügyi tárca ugyan megtette hasonló törvényjavaslatát, ám az elfogadott módosítás által megszabott határérték alacsony volta miatt, az építkezési kis- és közepes vállalkozókra ez sajnos nem vonatkozik.

Végül elmondható, az ügy főszereplője, az építőipari nagyvállalat nemcsak logójában, hanem a valóságban is négyzetgyököt vont önmagából. Ma a Váhostav-SK korábbi értékének négyzetgyökét sem éri el. A hosszan tartó ügy megtépázta tekintélyét, kérdésessé tette jövőjét, perspektíváját. Eközben padlóra küldött számos kis- és közepes vállalkozót, a hitelező bankok pedig leírhatják kinnlevőségeik jelentős részét. Csúnya sztori, amely végre arra sarkallhatná az illetékeseket, elsősorban a törvényhozókat, hogy küldetésüket vegyék komolyan, a jogszabálykörnyezet alapos újragondolásával előzzék meg a jövőbeni Váhostav-ügyeket, szüntessék meg a kiskapukat, zárják ki a spekuláció ilyen lehetőségét.  A fővállalkozó mellett a törvény védje meg végre az alvállalkozót is! Aki más munka híján gyakran arra kényszerül, hogy elfogadja a fővállalkozó által felkínált munkát, noha tudja, mekkora kockázatot vállal.

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke