Június 30-án az Európai Unió 2014-2020 közötti, hét éves fejlesztési időszaka félidejéhez érünk. Az Európai Unió költségvetésén belül Szlovákia fejlesztési kerete a hét éves ciklusra jelentősen megnőtt, hiszen 14,7 milliárd euróval gazdálkodhat (az infláció beszámításával), míg az előző, 2007-2013 közötti ciklusban 11,9 milliárddal gazdálkodott. Akkori gazdálkodásának hatékonysága nem volt csúcsra járatva, hiszen több, mint 1 milliárd euró benn maradt a rendszerben, hatalmas összeget hagytak felhasználatlanul. Június 30-án az Európai Unió 2014-2020 közötti, hét éves fejlesztési időszaka félidejéhez érünk. Az Európai Unió költségvetésén belül Szlovákia fejlesztési kerete a hét éves ciklusra jelentősen megnőtt, hiszen 14,7 milliárd euróval gazdálkodhat (az infláció beszámításával), míg az előző, 2007-2013 közötti ciklusban 11,9 milliárddal gazdálkodott. Akkori gazdálkodásának hatékonysága nem volt csúcsra járatva, hiszen több, mint 1 milliárd euró benn maradt a rendszerben, hatalmas összeget hagytak felhasználatlanul.
Abban reménykedtünk, hogy az aktuális, 2014-2020 közötti időszakban az Európai Unió forrásainak felhasználása hatékonyabb lesz, a 2011-ben kiharcolt keretet maradéktalanul sikerül majd felhasználni. Hiszen a források helye bizonyára megvan, számos település, vállalkozás, civil társulás szívesen élne a pályázatok adta lehetőségekkel. Az államigazgatás számára is megvan az európai források helye, amelyek konkrét beruházásokban öltetnek majd testet. Mégis, mit látunk?
Két hét múlva, június 30-án elérkezünk az Európai Unió hét éves fejlesztési vagy költségvetési ciklusa félidejéhez. Ám Szlovákia a számára vérverejtékesen kiharcolt, mégis nagyvonalú keretének alig 6 százalékát tudta eddig felhasználni. Ennek több oka van. Elsősorban a hihetetlenül bonyolult pályázati, adminisztratív, elszámolási és ellenőrzési rendszer. Amíg a pályázati felhívás megjelenésétől számítva, a források eljutnak a pályázóhoz, majd a kivitelező a beruházást, a kész művet a beruházó rendelkezésére bocsájtja, évek telhetnek el. E tényt alátámasztja az is, hogy a Szlovákia számára megítélt keret 70 százalékára már meg lettek hirdetve a pályázati felhívások. A felhívásoktól a támogatási összegek felhasználásáig tehát hosszú, időigényes út vezet. Temérdek munkával, adminisztrációval, ellenőrzéssel tarkítva.
A másik indok a 2016-ban lezajlott parlamenti választásokban, majd az azt követő kormányváltásban keresendő. Hiszen 2016 kezdetére összeállt a pályázati séma, megjelentek az első pályázati felhívások. Majd az új kormány kinevezését követően az egyes operatív programok gazdái kicserélődtek, elődeiktől az új tárcavezetők átvették a tárcájuk felelősségére bízott programokat. A mezőgazdasági tárca hatáskörében lévő agrár fizető ügynökségnél megszüntették a kisebb települések számára meghirdetett pályázatokat, amelyek községi épületek, utak, járdák, mérnöki vezetékek felújítását célozták meg. Számos kis település pályázata kiértékelés nélkül ragadt benn a rendszerben. Most jelentek meg és jelennek majd meg az új szabályzat szerint meghirdetett pályázatok. A Leader társulások országos hálózata is szétesett. A helyi akciócsoportok számára az új szabályzat szerinti pályázati felhívást néhány hete hirdették meg. Területi szempontból kiegyensúlyozottabb, jóval több kistérséget magába foglaló, kiterjedtebb vidéki területet átölelő, sokkal több helyi akciócsoport bevonásával alakulhat ki az új országos hálózat. A határon átnyúló fejlesztések támogatására szolgáló, Interreg Szlovákia-Magyarország program első pályázati felhívása csupán 2016. októberében lett meghirdetve. Alig három évvel a hét éves fejlesztési ciklus kezdetét követően. A másik oldalon, a környezetvédelmi tárcához tartozó Környezetvédelem Operatív Program az elsők között hirdette meg pályázati felhívásait. Programja több, mint másfél éve él, pályázati felhívásai igencsak népszerűek a településvezetők, a szakmai szervezetek, a civil társadalom körében.
Nyilván panaszkodnak az operatív programok gazdái is, hogy a programok túlszabályozottak, bonyolult adminisztratív teherrel bírnak. Ehhez képest szerény emberi erőforrással rendelkeznek, dolgozóik alig győzik a hajszát. A településvezetők pályázás iránti elhivatottsága is lanyhul, egyre kevesebben hajlandók pályázni, teljesíteni a pályázati szabályzatot, a pályázatok egyre igényesebb adminisztratív terheit. Nem is beszélve a pályázás költségeiről. Igaz, hogy a pályázatok jelentős részénél a pályázó önrésze csupán a beruházás összegének 5 százaléka. Ám jelentős összeget kell beruházni az építési tervek, a különböző auditok és maga a pályázat elkészítésére, a projektmenedzsment bebiztosítására. A siker viszont nem borítékolható. Ezzel a pályázók komoly pénzügyi kockázatot vállalnak.
Végül a kérdés csupán az, hogy ilyen körülmények között, a hét éves uniós ciklus végére vajon hogyan sikerül a Szlovákia számára megítélt keretet maradéktalanul felhasználni? Meg meri valaki jósolni, hogy a 14,7 milliárd euró valóban gazdára talál?
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
