Az elmúlt 12 évben, Szlovákiában megvalósult fejlesztések nyolcvan százalékát az Európai Unió fejlesztési alapjai valamelyikéből finanszírozták. Ez az arány Magyarországon elérte a 95 százalékot. A támogatás nem ingyen jött, hiszen mindkét ország gazdasági teljesítőképességének arányában, rendszeresen jelentős összeget fizetett be az unió közös kasszájába.
Az uniós támogatás felhasználásánál azonban komoly gondok merültek fel. Elsősorban az elmúlt, 2007 és 2013 közötti időszakban Szlovákia keretéből tetemes összeg ragadt benn felhasználatlanul, közel két milliárd euró. Ezzel a források felhasználásának hatékonysága viszonylag gyenge volt. Másodsorban számos olyan beruházás valósult meg európai uniós támogatással, amelynek gazdaságélénkítő hatása, társadalmi haszna, szükségszerűsége igencsak megkérdőjelezhető. Harmadsorban a felhasznált források területi elosztása volt aránytalan, térségeinkre nézve hátrányosan megkülönböztető.
Emiatt alapvető változásokat javaslunk. A források felhasználásának hatékonyságát kell alaposan megnövelni. Szakmai hozzáértéssel, a klientelizmus és a paraszolvencia kiküszöbölésével. A pályázás adminisztratív terheinek alapos lecsökkentésével. A fordított arányosság elvét kellene alkalmazni. Vagyis minél inkább leszakadó egy régió, minél gyengébb a gazdasági ereje, annál több uniós forrást kell biztosítani az infrastruktúra fejlesztésére, beruházások ösztönzésére, munkahelyteremtésre. Máskülönben az ország térségei között szétnyíló képzeletbeli olló a jövőben egyre inkább szétnyílik. A leszakadó, hátrányos helyzetű régiók még inkább leszakadnak, a fejlettek pedig tovább fejlődnek. Ez a folyamat nem lehet az egészséges társadalom jellemzője! Sokkal erőteljesebb szolidaritás kellene az egyes régiók, egyes térségek között. Ugyanis egy ország fejlődése attól függ leginkább, mennyire fejlődik avagy visszafejlődik a leggyengébb láncszem. Az ilyen jellegű felzárkóztatáshoz ideális eszközként szolgálhatnak az Európai Unió alapjai, forrásai.
Nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az ország déli és keleti járásaiban élők is leróják polgári kötelességüket, rendszeresen befizetik adójukat és járulékaikat. Ha eltekintünk a régiók közötti szolidaritástól, legalább e befizetések arányában kellene forrásokat visszaszolgáltatni a közösből a jobb sorsra érdemes járásainkba, hogy megelőzzük a régióink, szülőföldünk végleges leszakadását, visszafejlődését. E céljaink eléréséhez kérjük bizalmukat, támogatásukat.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke, parlamenti képviselőjelölt
