Vajon a mezőgazdaság és az élelmiszeripar hova „fejlődött“ az elmúlt két évtized folyamán? Szlovákia megalakulásának évében az ország önellétésa élelmiszerekből 90 százalék feletti volt, ma 45 százalékos. Szlovákiában húsz éve az agrárium 300 ezer munkahelyet adott, ma 30 ezren élnek meg az ágazat keretin belül. Az Európai Unió további 27 tagorországában sehol sincsenek ennyire lesújtó mutatók, sehol sem hagyták ennyire lecsúszni a jobb sorsra érdemes ágazatot, amely szülőföldünk számára meghatározó. Olyannyira, hogy az ágazat visszafejlődésének közvetlen következménye a járásainkban tapasztalható viszonylag magas munkanélküliség lett. Az elmúlt tíz évben az ágazat támogatási rendszere egysíkú volt, csupán a sűrűn vetettekkel való extenzív gazdálkodásnak kedvezett. Minden más területen súlyos mennyiségi és minőségi visszafejlődést tapasztalhattunk. A támogatások szerkezete alapvetően elhibázott volt, súlyos területi igazságtalanság és kiegyensúlyozatlanság jellemezte persze, Dél-Szlovákia és Kelet-Szlovákia kárára.
Az agrárium egyik legfontosabb kérdése, hogy az ágazat a jövőben gazdasági, termelő vagy szociális jellegű legyen? Mert ezidáig térségenként változó volt: délen, a magas bonitású földeken alkalmazott nagyüzemi gazdálkodás a sűrűn vetettekkel nyereséges, tehát gazdasági jellegű mezőgazdaságról beszélhettünk. Északon, a rosszabb körülmények és az ott gazdálkodók számára roppantul kedvező területi alapú támogatási rendszer következtében művileg fenntartott munkahelyek jellemezték az ágazatot, amely ezzel szociális jellegűvé vált. A jövőben kívánatos lenne a termelő jellegű gazdálkodás, a kézműves mezőgazdaság előtérbe helyezése, amely szülőföldünkön a munkahelyek ezreinek, tízezreinek létrehozását eredményezné. Ide tartoznak a zöldség- és gyümölcstermesztés, az állattenyésztés, a családi gazdaságok, a háztáji gazdálkodás, a faluvállalatok és a kisléptékű élelmiszeripar. Tudjuk, hogy mindehhez térségünkben adva van minden természeti kincs. Persze, mindez csupán akkor lehet eredményes és hatékony, ha ezzel párhuzamosan központi ösztönzéssel létrejöhetnek a hazai kézben levő termelési-értékesítési láncolatok, amelyek erős alternatívát képeznek majd a ma olyannyira elterjedt áruházak és a bevásárló központok számára.
Tessék figyelemmel követni a következő esemény- láncolatot: 2011-ben az MKP gazdasági tanácsában idehaza elsőként mutattuk be négy különböző régióban a fenti gazdálkodási formákat, a sikeres tapasztalatokat, amelyekkel a magyarországi működtetők ismertettek meg bennünket. 2013-ban létrehoztuk a Gazda Társulást, a fenti gazdálkodási példák bemutatására és megismertetésére. Majd 2014-ben bemutattuk a Baross Gábor Tervet, szülőföldünk gazdaságfejlesztési és területfejlesztési tervét. S láss csodát: a pozsonyi földművelési tárca által megfogalmazott Vidékfejlesztési Programból, amely a 2014-2020 közötti időszakra szól és amelyet Brüsszel néhány hete szentesített, a fenti terveink és programjaink számos eleme, célkitűzése visszaköszön! Volt értelme tehát az erőfeszítéseinknek.
Nézzük meg, mindez számszerűsítve mit jelent. Szlovákia 2014-2020 közötti fejlesztési időszakra szóló fejlesztési terve hat operatív programot tartalmaz. Ezek közül a vidékfejlesztést leginkább az Integrált Regionális Operatív Program szolgálhatja, amely 1,82 milliárd eurós kerettel gazdálkodhat. A fejlesztési terven kívüli Mezőgazdasági Fejlesztési Alap hasonló célt szolgál, ennek kerete eléri az 5,1 milliárd eurót. Az utóbbi tartalmazza a Vidékfejlesztési Programot, 2 milliárd feletti költségvetéssel.
A Vidékfejlesztési Program célkitűzései a következők lesznek: a mezőgazdaság és az élelmiszeripar konkurenciaképességének megnövelése, a természeti erőforrások fenntartható hasznosítása, kiegyensúlyozott vidékfejlesztés, gazdaságfejlesztés a vidéken. A program fő prioritásai: munkahelyteremtés a vidéken, a vidék gazdasági potenciáljának megnövelése, a konkurenciaképesség megerősítése, az állattenyésztés és a speciális növénytermesztés előmozdítása, élelmiszerellátási láncolatok kezdeményezése – a termeléstől az értékesítésig, az öko-rendszerek megújítása és fenntartható fejlesztése, a vidéki élet vonzalmának megnövelése, a vidéken élők társadalmi megbecsülése.
A keret tehát adott. A következő hét évben arra lesz szükség, hogy a tervek, célkitűzések meghatározó részét a fent vázolt lehetőségeink keretében megvalósítsuk. A vidék, szülőföldünk, mindannyiunk érdekében!
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnökének szerkesztett előadása a Gazda PT szakmai fórumán, Komáromban
