Az előző választási időszakban a magyar kormány 1.200 milliárd forint (mintegy 4 milliárd euró) összegben vállalta át az önkormányzatok tartozásait, amelyeket az állami költségvetésből térített meg. Széles körben, nemcsak a kormánypárt polgármesterei által vezetett önkormányzatokét. Jó példa erre Esztergom este, ahol a kormány a város 22 milliárdos tartozását vállalta át. Nyolc évnyi pozsonyi parlamenti tapasztalatom - négy évig a közigazgatási és önkormányzati bizottságban, további majdnem négy évig a pénzügyi és költségvetési bizottságban dolgoztam – alapján, az itteni politikai közgondolkodásra hivatkozva szögezem le, ehhez hasonló, széleskörű lépést Szlovákiában elképzelhetetlennek tartok.
Erre megjelent a hír, hogy a szlovák kormány is önkormányzat tartozásának átvállalásába fogott igaz, részrehajló, szelektív módon. Csupán egy önkormányzat, Zsolna város tartozását vállalta át, ami 17,5 millió euró összegben terheli meg a mindannyiunk adóiból összetákolt állami költségvetést. Emellett az váltotta ki a szakma és a politikum haragját, hogy a kormányfő nyugodt hangnemben, cinikusan, köntörfalazás nélkül ismerte el az égbekiáltó részrehajlást. Nyilvánvaló, hogy párttársának, a Smer polgármesterének segített ilyen kritikátlanul, közvetlenül az önkormányzati választások előtt. Továbbá azzal indokolta a kormány döntését, hogy Zsolna polgármestere parlamenti képviselő, így közelebb áll a tűzhöz. Hasonló módon átvállalhatná Csallóközcsütörtök tartozását is, hiszen Pfundtner Edit parlamenti képviselő onnan származik. Nyilván nem teszi ezt meg, mint ahogyan nem tesz meg más önkormányzat számára sem. Lehet az akármennyire rászorult, eladósodott. Akár önhibáján kívül.
Tavaly azt nyilatkozta a kormányfő, ha két egyformán értékelt pályázat közül kellene kiválasztani azt az egyet, amely állami vagy uniós támogatásban részesül, szemrebbenés nélkül azt támogatná meg, amely saját politkai struktúrájához köthető. Emiatt a kormány szerdai döntése nem tekinthető egyszeri botlásnak, e döntésekben a kormányfő énje, ars poeticája nyilvánul meg. Részrehajlás, szemrebbenés nélkül. A politikai klientelizmus burjánzott eddig is – lásd az Európai Bizottság döntését a kilenc operatív program finanszírozásának felfüggesztéséről – újdonság csupán annak nyílt bevallása. Legalább őszinte, nem tesz fügefalevelet oda, amit mások eltakarnak. Azt bizonyítja mindezzel, hogy a politikai klientelizmus az ízléstelenség határát súrolva magasabb szintre, kevésbé szofisztikált módon, a nyílt színre került. A közérdek pedig harmadrangúvá silányult.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
