A hétvégén a Smer (Irány) kormánypárt megtartotta munkakongresszusát. A kongresszuson megpróbált felébredni csipkerózsika álmából, megpróbálta megrázni magát, hátha megfordítja az Irányt, vissza tud kapaszkodni a lejtőről. Egy objektív, ám nem lebecsülendő tényező törekvéseit nagyban elősegíti: a szlovák jobboldalon nem és nem tud kialakulni egy ütőképes alternatíva, csupán alaposan erjedő, napról-napra változó folyamatokról számolhatunk be. Nos, várjuk ki a végét, a konkrét kormányzati intézkedések mutatják majd meg, hogy a beharangozott tizenöt pontos csomagból vajon mennyit sikerül és mikor megvalósítani. Vajon a programpontok többsége valós, életszerű intézkedés avagy választási retorikai mézesmadzag csupán. Mindenesetre nem jót sejtet sőt gyanús, hogy nem a kormány, hanem a kormánypárt kongresszusa tárta a nyilvánosság elé elképzeléseit, holott egyedül, koalíciós partnerek nélkül kormányoz, csupán önmagával kell versenyeznie.
Vegyük csak sorjába a javasolt intézkedéseket. Rögtön az elején meg kell állapítanom, súlyos diszkriminációval állunk szemben, már ami a tömegközlekedést illeti. Dicséretes, sok szülő és nyugdíjas számára jelentős segítség, hogy a diákok és a nyugdíjasok ingyen utazhatnak a vasúton. A vasárnap déli vitaműsorban vitapartnere csak falhoz szorította a kormányfőt, monjda ki végre: nemcsak az állami vasúti részvénytársaság számára jelent majd többletbevételt a közérdekű közlekedés állami támogatása, hanem a korszerű, sárga személyvonatokat üzemeltető társaság számára is. Igen ám, de mit szóljanak azok a nyugdíjasok és azok a szülők, akiknek lakhelyén nem található vasútállomás, csemetéik az iskolába naponta autóbusszal ingáznak. Megkockáztatom jóval többen vannak, mint azok, akik vasúton ingáznak naponta vagy hetente. Ugyanis ha emberközpontú intézkedést hoz a kormány, akkor nem a tömegközlekedés üzemeltetőjének jogi státusza a lényeges (a precedenst egyébként is megteremti a sárga vonatokat üzemeltető magán vasúttársaság esetében), hanem hogy üzemeltetőtől függetlenül alapelvként támogassa meg az iskolába való ingázást és bizonyos kor felett a nyugdíjasok tömegközlekedését. Máskülönben területi diszkriminációról beszélhetünk. Azokat a „szerencsétleneket” taszítaná hátrányba, akik lakhelyén nem található vasútállomás. Amennyiben az állami részvénytársaság kontra magántársaság állami támogatása az erkölcsi dilemma, álljon itt egy kézenfekvő példa: a nagymegyeri középiskolás esete, aki a magántársaság személyvonatjával ingázik naponta a dunaszerdahelyi középiskolába, miközben nincs választási lehetősége, hiszen az állami vasúti részvénytársaság nem üzemeltet járatokat a Pozsony és Komárom közötti vonalon. Döntésével őt is diszkriminálná a kormány? Ja, pechjére miért éppen Csallóközben lakik……Költözzön el északra! És az a nyáradi középiskolás, aki csupán autóbusszal ingázhat a dunaszerdahelyi középiskolájába? Szüleivel ő is költözzön máshova? Micsoda diszkrimináció ez?
Bejelenették továbbá, hogy két számjegyű százalékarányban csökkentik a lakossági földgáz árát. Amikor még néma csend honolt kormányzati körökben, idén február 19-én az MKP nevében szólítottuk fel a kormányt, hogy más intézkedések mellett az energiaszolgáltatás terén, szeptembertől tíz százalékkal csökkentse a lakossági földgáz árát. A javaslatokat kellő szakmai szinten meg is indokoltuk. A két számjegyű csökkentés éppen tíz százalékos lesz, nem több és nem kevesebb. Ahogyan azt javasoltuk, úgy valósulhat meg igaz, jóval később.
Tekintettel az egyre fokozódó társadalmi feszültségre, szociális gondokra, helyénvaló a minimálbér jelentős megnövelése. Ne feledjük el azonban, hogy az intézkedést a közszféra általános bértáblája minden szintjén hasonló összegű növekedés követi majd, amire nem biztos, hogy meglesz a kormány fedezete. Mementóként hadd szolgáljon Magyarország példája a 2002-es országgyűlési választásokat követően, amikor a választási kampányban a pártok, mint a pókerben egymásra licitáltak a minimálbér növekedési ütemét illetően, a következményeket pedig a magyar államháztartás nyögte egészen 2013-ig (ekkor szabadult fel a túlzottdeficit-eljárás alól) úgy, hogy 2009-ben majdnem összeroppant. A nyugdíjak megnöveléséről csupán azt írhatom le, hogy a rendelkező források függvényében igenis kellő intézkedés, miközben jelentős a minimálnyugdíj meghatározása 300 eurós összegben.
Tekintettel a második Fico-kormányzat eddigi intézkedéseire, amikor egyre inkább megnövelték a járulékteheket, az 565 euró alatti havi bruttó bérek után fizetendő járulékok csökkentése komoly Irányváltást mutat. Megalapozott intézkedés, kérdéses azonban, hogy az érintettek majdani nyugdíját a közösből kívánják kiegészíteni (mert akkor a problémákat csupán elodázzák) vagy erre is találnak rendszerszerű megoldást. Végre korrigálják a 2012-ben meghozott szerencsétlen intézkedésüket, a megbízási szerződéssel dolgozó diákok keresete 200 euróig járulékmentes lesz.
Jelentős intézkedés a bevezetés előtt álló duális szakképzés keretében, hogy a szakmai képzést biztosító vállalkozót, munkáltatót adókedvezményben részesítik, ezáltal arra ösztönzik, hogy egy-egy szakterületen bátran vállalja fel az utánpótlás szakképzését. Ugyanennyire fontos az ötletekkel bíró, ám tőke hiányában szenvedő kezdő vállalkozók felkarolása, állami támogatása. Kötudott, hogy tájainkon nem szenvedünk kreativitás hiányában, jó irányba kell azonban az ötleteket, energiákat, kezdeményzéseket terelni, hiszen idővel a start-upok akár jelentős munkáltatókká is kinőhetik magukat.
A kutatásban-fejlesztésben érdekelt vállalkozások adókedvezménye is jelentős fordulat, hiszen az akadémia és az egyetemek egyre elhalványuló kutatási aktivitása és főleg a nyilvánosság számára igencsak eltitkolt nemzetközi kutatási eredményeik (már ha vannak) következtében éppen a vállalkozások ilyen jellegű fejlesztése lehet a hajdanán szebb napokat látott szakterület fejlődésének útja. Lényegesen több forrás lesz a kutatásban-fejlesztésben a most kezdődő hét éves uniós időszak folyamán, mint korábban. Amire viszont nagyon oda kellene figyelni, az a nemzetközi szintű eredmények megkövetelése a jelentős támogatás fejében és a visszaélések, a korrupció visszaszorítása. A fennmaradó felvázolt intézkedések is elfogadhatók, a konkrét megvalósítás függvényében lehet majd azokat értékelni.
Végére jöjjön a legfontosabb, a vállalkozásokat igencsak kedvezően befolyásoló intézkedés, az ÁFA-befizetés időzítése az áru vagy a szolgáltatás értékesítését követő időszakra. Az MKP legutóbbi választási programjaiban szereplő intézkedés jelentős segítség lehet a kis- és középvállalkozók vagy akár a kisiparosok számára. Emellett rendre azt javasoltuk, hogy a tulajdonjog alkotmányban rögzített jogegyenlősége (az állami-, közösségi- és magántulajdon egyenrangú) folytán az államháztartás ugyanolyan határidőben fizesse vissza a vállalkozó számára az ÁFA- visszaigénylést (amennyiben arra jogosult), mint amilyen határidőben megköveteli tőle az ÁFA-többlet befizetését (a következő időszak 25. napjáig).
Végül felmerül a kérdés: a kormányprogramban nem szereplő, választási csaléteknek annál inkább megfelelő igéretek megvalósítására honnan kaparja össze a kormány a kellő 200 milliót? Minő véletlen: éppen ennyitől esne el az államháztartás, ha beváltaná az ÁFA-kulcs törvénybe foglalt csökkentését 19 százalékra. A csökkentés helyett az összegből inkább megveszik a választók bizalmát. Itt zárul be a kör.
