A megyei választások figyelemre méltó következménye: a jobboldali szlovák pártok vezetői és a jobboldali köztársasági elnökjelöltek újra felfedezték az MKP-t. Sorra látogatják meg az MKP elnökét és különböző rendezvényeken megragadják az alkalmat egy kis lobbizásra saját maguk vagy jelöltjeik érdekében. Megítélésük szerint az MKP várakozáson felül, túlságosan jól teljesített a megyei választásokon, főleg ha eredményét összevetjük a többi jobboldali párt eredményével. Ugyanakkor a jobboldal értelmiségi holdudvarának egy része sajnálatos módon, teljesen indokolatlanul taszítja ki az MKP-t a jövőbeni jobboldali politikai együttműködésből. Legalábbis szőcsövükben, a Sme napilapban erről tesznek tanúbizonyságot. Mi lehet mindennek az oka, ideológiai háttere?
Hadd idézzek Peter Morvay két kommentárjából: „A szlovák ellenzéknek meg kell erősödnie olyannyira, hogy egyedül is megverhesse a Smert. Amennyiben ez sikerül neki, az MKP nélkül már elboldogul akkor is, hogyha az a parlamentbe jut.” Majd három nappal később a következő megállapításra jutott: „Az MKP azért nem jobboldali európai párt, mert előszeretettel dícséri a Fidesz gazdaságpolitikáját és antidemokratikus lépéseit, amelyekkel az megtagadja a jobboldali demokratikus eszméket. Emiatt az MKP jelöltjének támogatása a második fordulóban minden demokratának komoly gondot okozhat.”
Most pedig szívesen idéznék a Sme magyar nyelvű testvérlapja, az Új Szó aznapi kiadásában megjelent cikkéből, amely a Nem érezzük a gazdasági növekedést címmel jelent meg: „A szlovák gazdaság növekedési ütemének gyorsulásához (0,8 százalékról 0,9 százalékra) valszínűleg ezúttal is kizárólag a külföldi kereslet bővülése járult hozzá, hiszen a hazai fogyasztás még csökkent is.” Vagyis Szlovákiától független, külső tényezőktől függ a gazdaság teljesítménye, ami rendkívül bizonytalan. Majd a cikket folytatva: „A magyar gazdaság ezzel szemben az elemzőket is meglepte, hiszen a vártnál jóval tempósabban, az előző év azonos időszakához képest 1,7 százalékkal nőtt a harmadik negyedévben. A növekedést alapvetően a mezőgazdaság, az ipar és az építőipar telejsítményének a növekedése okozta.“ Vagyis a munka-alapú gazdaság fellendülése és a hazai kereslet növekedése okozta, ami belső, szubjektív vagyis egészséges folyamat eredménye.
Vagyis a jobboldal értelmiségi holdudvarának egy része szőcsövén keresztül azért támadja az MKP gazdaságpolitikáját, mert az egészséges folyamatot támogatja, vidéken az eddigi, szociális segélyeken alapuló gazdaság helyett a munka-alapú gazdaság átültetését szorgalmazza. Azért támadja, mert az MKP gazdaságpolitikája immár nem a neoliberális gazdaságpolitika mindenhatóságára épít. Kár, hogy a szlovákiai jobboldali pártok képtelenek szakítani a neoliberális gazdaságpolitika mantráival, máig kitartanak mellette annak ellenére, hogy 2009-től a világ alapvetően megváltozott. Azóta semmi sem olyan, mint azelőtt volt. A gazdaságpolitikára pedig ez hatványozottan érvényes.
A neoliberális gazdaságpolitika alapelve: a piac mindent megold, legnagyobb hibája viszont, hogy fontossági sorrendjében legutolsó helyen szerepelnek a családok és a kisember. A válság kitörése óta, 2009-től nyilvánvaló: egyre kevésbé old meg mindent a piac sőt, ez a gazdaságpolitika egyre több társadalmi csoportot taszít kilátástalanságba, sokakat koldusbotra juttat. Az Európai Néppárt tagjai (legifjabb tagja éppen a Most-Híd) is megértették az új kor kihívásait, egyre inkább szakítanak korábbi gazdaságpolitikájukkal. Az új kor küszöbén visszatérnek a szociális piacgazdaság keretei közé, amely semmiképpen sem tekinthető baloldali, még kevésbé balliberális vívmánynak. Súlyosan téved, aki ezt hiszi. A második világégést követően a német CDU/CSU rakta le a szociális piacgazdaság alapjait és azóta tökéletesítette annak kereteit. Éppen az a pártszövetség, amely a jobboldali, keresztény-konzervatív Európai Néppárt (EPP) oszlopos tagja. Az emberközpontú, családcentrikus jobboldali gazdaságpolitika Magyarország mellett egyre nagyobb teret hódít Angliában, Skóciában, Csehországban (lásd a parlamenti választások eredményét). Lengyelországban azért is rohamosan gyengül a mai kormány támogatottsága, mert mereven elutasítja ezt a gazdaságpolitikát.
Morvay szerint tehát az MKP baja az, hogy gazdaságpolitikájában immár (a 2007-es tisztújítás óta) nem a neoliberális gazdaságpolitikát vallja, egyedüli jobboldali pártként a német CDU/CSU pártszövetség által a gyakorlatba átültetett emberközpontú, családcentrikus gazdaságpolitikát, a szociális piacgazdaságot. Amely az emberi méltóságból indul ki és amely a gyengébbekkel, elesettekkel való szolidaritáson alapul. Állítom, hogy nem mi vagyunk a téves oldalon. Tessék csak megfigyelni a turbulens társadalmi változásokat, emberek reakcióit a választásokon, akár Szlovákiában.
Érthetetlen, hogy az általános radikalizálódás idején, amikor rohamosan fogy a középosztály, amikor egyre többen elszegényednek, amikor Szlovákiában Kotleba-jelenségről beszél mindenki, akkor a jobboldali pártok (az EPP tagjai) összefogása helyett egyes jobboldali értelmiségi körök az MKP kiszorításán munkálkodnak. Ahelyett, hogy a jobboldali pártok föleszmélnének: az emberek alapvető gondjaival kellene végre foglalkozni, meg kellene ezzel előzni a komoly társadalmi feszültséget, ehelyett a jobboldal további szétforgácsolásán serénykednek, frontális támadást intéznek az MKP ellen. Érthetetlen és felfoghatatlan.
Amennyiben a jobboldali pártok komolyan gondolják a Smer legyőzését (nemcsak verbálisan, hanem ténylegesen), akkor bizony félre kell tenniük a parciális, piti, földhözragadt érdekeiket és össze kell fogniuk, össze kell fognunk. Fel kell végre eszmélniük, hogy a Népi Platform projektje csődöt mondott a megyei választásokon és nem úgy tűnik, hogy sikeres lehet a köztársasági elnöki választáson. Mire várnak, a következő parlamenti választásig csoda fog történni? Csakis a szélesebb összefogás lehet eredményes a jobboldalon, csakúgy, mint 1998-ban. Olyan nehéz ezt megérteni? Aki pedig az MKP européerségében kételkedik nem árt, ha figyelembe veszi: a párt töretlenül, lassan tizenötödik éve tagja az Európai Néppártnak.
