A laza sorozat harmadik írása is a megyei választásokról szól. Néhány tanulság levonható a megyei választások eredményének tálalásából és kommentálásából a napi sajtóban.
Kezdjük a Sme napilappal, hogyan tálalták abban a megyei választások, azon belül az MKP eredményét. Jól látható, hogy a korrekt, tényszerű kommentálástól szinte órák alatt elfordultak a célzott politikai támadás kategóriájába. Ennek előzménye, hogy a választás másnapján mi, az MKP tisztségviselői azt hangoztattuk, hogy az ország déli 18 járásában jóval több mandátumot szereztünk a megyei választáson, mint a jobboldali koalíciók (közöttük négy parlamenti párt) jelöltjei. Ennek következménye, hogy a jövőben a jobboldalon komolyan kell számolni az MKP-val. Persze, ha a jobboldalon komolyan gondolják a Smer legyőzését. Ezután a lapban beindult a kemény ellenkampány, a célirányos tudatbefolyásolás. Érthetetlen, hogy a jobboldali napilap, amely hosszabb ideje következetesen Smer-ellenesen nyilvánul meg, miért gyengíti a jobboldal térnyerésének lehetőségét azzal, hogy keményen az MKP ellen uszít, taszítja az MKP-t a jobboldali együttműködéstől.
Jöjjenek tehát időrendi sorrendben az egyes cikkek. A választás első fordulójának másnapján, vasárnap este leközölt kommentár címe magyarul: Az MKP megverte a Most-Hídat, eredményesebb lett az elnökválasztás és a képviselőválasztás terén is. Szó szerint ezt írja a lap kommentátora: „Berényi József parlamenten kívüli MKP-ja megverte Bugár Béla parlamenti pártját, a Most-Hídat.” Majd jött a svédcsavar, hétfő estére már Peter Morvay ragadt tollat, A következő kör az MKP és a Most-Híd között című kommentárjának végén már ezekkel a szavakkal taszítja ki keményen az MKP-t az esetleges jobboldali együttműködésből: „A szlovák ellenzéknek meg kell erősödnie olyannyira, hogy egyedül is megverhesse a Smert. Amennyiben ez sikerül neki, az MKP nélkül már elboldogul akkor is, hogyha az a parlamentbe jut.” Egy óra múlva jött a mindig kéznél levő karaktergyilkosság, annak is az MKP elnöke ellen irányuló változata Berényi még mindig titkolja, megvan-e a magyar állampolgársága címmel. Itt nem az írás tartalma a lényeg, hanem annak időzítése. Ennek ellenére nem árt, ha idézzük a cikk azon részét, amelyben „megpróbálják a holló csőréből kiénekelni a sajtot”: „az MKP elnöke akkor is jelöltethetné magát, ha kizárólag magyar állapolgár lenne. Ennek ellenére nem árulja el, van-e magyar állampolgársága. : A Most-Híd pedig felkínálta neki az óriásplakátjait.“ Ellene hergelték tehát a Most-Hídat is.
Másnap a Magyar titkok című kommentárban újra az MKP elnökének állampolgárságát firtatták, miközben nyilvánosságra került ez a megdöbbentő mondat is: „A magyar állampolgársági törvény szlovákiai ellentörvényének indoklásába írták, hogy a magyar állapolgárság megszerzése nemzetbiztonsági kockázat. A kormányfő hangoztatta: nem engedheti meg, hogy valaki itt saját nemzeti enklávét teremtsen és erősítse a magyar önazonosságot, identitást.“ Nem is rejtik véka alá. Most már tudjuk, mi okozta a 120 ezres csökkenést húsz év alatt, a beolvadást, az asszimilációt s a többi döbbenetes következményt. Két nappal később újra Peter Morvay ragadt tollat, Az MKP jelöltjének támogatása semmiképpen sem könnyű című írásában (a nyomtatott változatban Mint született testvérek? volt a címe) azt fejtegette, hogy amiatt sem könnyű az MKP elnökének támogatása, mert az MKP-ben nagyon erős a szélsőséges jobboldali szárny és az egyetlen, amivel védekeznek a többiek, hogy megtagadják a szélsőséges szárny létezését. Ezen kívül újra a Fidesszel riogatott. Szerinte az MKP azért nem jobboldali európai párt, mert előszeretettel dícséri a Fidesz gazdaságpolitikáját és antidemokratikus lépéseit, amelyek megtagadják a jobboldali demokratikus eszméket. Emiatt az MKP jelöltjének támogatása a második fordulóban komoly gondot okozhat minden demokratának.
Mindeközben éppen a Sme magyar nyelvű testvérlapja, az Új Szó a választásokat követő napokban viszonylag korrekt, vállalható kommentárokat tálalt. Egyáltalán nem az elfogultság hangoztatja ezt velem, hanem a választás színtiszta eredményének korrekt tálalása. A hétfői szalagcím ezt hirdette: Ismét hídverő napot tartott az MKP. Majd Lovász Attila Kotleba a spájzban című kommentárjában közvetlenül az első forduló után feltette a kérdést: „ A jobboldali szlovák szavazók közül hányan mondják azt, inkább Mikuš, mint egy magyar megyefőnök?“ A második fordulóban megtudtuk. Szerinte a Besztercebánya és a Nagyszombat megyei második forduló is lakmuszpapír lesz. Lett is, de nem volt abban köszönet! A főszerkesztő Siker! De kit érdekel? címmel megírt kommentárjában egyenesen ezt írta: „az MKP ismét legyőzte a Hidat, a magyarlakta járásokban pedig egyenesen elpáholta.” Másnap a Most-Híd elnöke fizetett hirdetésben szó szerint megköszönte a választóknak, hogy szavazatukkal elősegítették a Híd sikeres szereplését! Ugyanezen a napon a lap hasábjain a Megyék megvédése című kommentárjában Tokár Géza a következőket írta: „A Magyar Közösség Pártjának megyei választáson elért eredménye egyértelmű siker, hiszen a legtöbb régióban megőrizte pozícióit. Az állandóság az alapja annak, miért ítélheti sikeresnek a választási szereplést a párt. Az MKP-szimpatizánsok gazdagodtak egy egyértelmű, kollektív sikerélménnyel. Összességében tehát az MKP–Híd különmeccset az MKP nyerte, de ezt a nagyon látványos sikert a győztesnek és a vesztesnek is a helyén kell kezelnie, s csak óvatos következtetéseket lehet levonni belőle a későbbi választásokra nézve. “
Mit lehet mindehhez hozzátenni? Agyrém, mekkora pálfordulás történt a Sme kommentárjaiban! Érdemes megfigyelni, ahogyan telt az idő, úgy változott a kommentárok éle és vonalvezetése. Az MKP-t keményen taszítják el a jobboldali politikai együttműködéstől. Pedig a Népi Platformot sokan temetik, immár szélesebb jobboldali együttműködésről kell gondolkodni a jövőben. Következő írásomban, amely Frontális támadás az MKP ellen címmel jelenik meg, e támadás ideológiai hétteréről és okairól fogok értekezni. Sokak számára viszont meglepő, mennyire tárgyilagos, tényszerű kommentárokat közölt le az Új Szó a választásokat követő napokban.
