Ez az írás egy laza, öt részből álló sorozat első részét képezi. A megyei választások eredményét elemezni kell, a választási kampány tanulságait le lehet, sőt le kell vonnunk.
Ami a megyei képviselőválasztást illeti, az MKP taktikája bejött. Ott, ahol tömbben élünk, nyugodtan megmérkőzhettet egymással az MKP és a Most-Híd, mind Dunaszedahelyen, mind Komáromban, mind Párkányban csakis magyar ajkú jelöteket választottak meg a polgárok. Azonban a végeredmény azt is megmutatta, hogy javaslatunk a többi, magyarok által gyérebben lakott járásban is indokolt volt. Ha a két párt között szoros összefogás lett volna, közösen kampányoltak volna a jelöltek, mint ahogyan azt javasoltuk, sokkal több magyar ajkú képviselő ülhetne a megyei padsorokban. Több magyar ajkú képviselő képviselhetné a Lévai járást, a Rozsnyói járást és a Tőketerebesi járást is. Néhány magyar képviselő minden bizonnyal bejutott volna az Érsekújvári járásból és a Nagymihályi járásból is. Legszembetűnőbb talán a Lévai járás, ahol a számok azt bizonyítják, ha felállt volna az eltervezett magyar közösségi platform (amelyet a Most-Híd felsőbb vezetése hiúsított meg), tarolhattak volna a magyar jelöltek. A legfontosabb információ, ami az eredmény illeti, hogy míg Szlovákia déli 18 járásában az MKP 39 képviselőjelöltje lett sikeres, addig a többi jobboldali párt (közöttük a négy parlamenti párt: Most-Híd, SDKÚ, SaS, NOVA) összesen 16 mandátumot szerzett. Amennyiben a jobboldal komolyan gondolja Smerrel a harcot, a Smer jövőbeni legyőzését, ezután nem kerülheti meg országos szinten sem az MKP-t. Akkor sem, ha a jobboldal értelmiségi holdudvarának egy része ezt másként gondolja (többet erről majd a következő írásokban).
Ami az elnökválasztást illeti, Nyitra megyében hat párt, közöttük az MKP és a Most-Híd közös elnökjelöltje, Tomáš Galbavý helytállt az első fordulóban, a szavaztok több, mint egyharmadát szerezte meg. Fontos volt tehát, hogy támogatói, a jobboldali pártok a második körre ne fáradjanak el, támogassák őt továbbra is. A déli járások falvaiban a részvétel elérte, néhány esetben túlszárnyalta a 20 – 30 százalékot, amely jóval meghaladja a második körben mért összmegyei részvételt, a 15,5 százalékot. Ehhez viszonyítva délen sokan eljöttek tehát választani magyarok és szlovákok egyaránt - köszönet ezért a választóinknak! - ám nem elegen. Valószínűleg az döntött, hogy nem jött létre hozzáadott-érték, vagyis elenyészően jöttek el azok közül, akik az első körben valamilyen oknál fogva nem választottak, illetve hagyományosan a városok lakosai maradtak el a választási urnáktól. Valljuk be, mégsem tudtuk mozgósítani eléggé a választópolgárokat a második fordulóra. Sokak számára meglepően, ám semmiképpen sem váratlanul újra előkerült a magyar kártya. Az első forduló után belőhető volt, hogy a magyarokkal való riogatással mozgósítják majd az északi jarásokban élő lakosságot. Sikerült nekik, ellenben ez a döbbentes, uszító taktika nem mozgósította kellő képpen a déli járások lakosságát. Úgy tűnik, nekünk újra Mohács kell!
Nemcsak mi, az összes jobboldali párt erőteljesebben mozgósíthatta volna szavazóbázisát a második választási fordulóra. Mivel már társaink között köszönthetjük a Most-Hídat a jobboldali keresztény-konzervatív Európai Néppártban, ez lett volna részükről is az elvárható minimum. Erre mi történt? Az első körös választásokat követő, hétfői közös kampánystábban a Híd képviselőjével közösen kiötlöttük, hogy a mozgósító óriásplakátokon a közös elnökjelölt, Tomáš Galbavý szerepeljen együtt az őt támogató pártok elnökeivel. Berényi Józsefnek semmi gondja sem volt ezzel, nem úgy a Most-Híd elnökének, aki valami oknál fogva nem vállalta ezt a segítséget. Pedig egy közös, kézfogásos fotó segíthetett volna. A jobboldali, keresztény-konzervatív Európai Néppárt legifjabb tagjának elnöke, pártja tagfelvételének napján utasította el tehát a hat jobboldali párt közös elnökjelöltjének ilyen jellegű támogatását. Tudatosította-e vajon, hogy közvetve ezzel a szocialista Smer elnökjelöltjének esélyeit erősítette? Valószínű, hogy a támogatás más módját választották, ám kérdéses, hogy ez a támogatás eljutott-e a választók tudatáig.
Az eddigi elnök megválasztásával és az első forduló eredményének tükrében leszögezhető, Nyitra megyében minden marad a régiben, a magyar megyei képviselők ellenében újra létrejön a szlovák nagykoalíció. Sajnos, nyolc év elteltével semmi sem változik meg, ez a konfrontatív felállás további négy évben fogja jellemezni Nyitra-megye politikáját.
Gyakran támadták, támadják a Népi Platformot alkotó pártokat, a jobboldali platform okafogyottá válásáról beszélnek, megszűnését sürgetik, amiért az országos politizáláshoz (amely valljuk be, vérszegény) hasonlóan képtelen az elvek menén való politizálásra a megyékben. Pozsony megyén kívül minden más megyében képtelenek voltak a közös fellépésre. Ám ha Besztercebánya megyében a Most-Híd korábban is megtámogatta volna Vladimír Maňkát, első körben vígan megnyerhette volna a választást. Nem volna ma Kotleba-ügy. Az MKP támogatása is kevésnek bizonyult, további pártra lett volna szükség az első fordulóban. A második fordulóra mögéje lihegve felsorakozó jobboldali pártok támogatása késő búbánat lett csupán. A jobboldali pártok mentsége: egy hónapja senki sem gondolt ilyen szélsőséges végkifejletre. Még Marián Kotleba sem. Viszont mementó mindazok számára, akik az eredményen meglepődtek: ne csodálkozzanak az emberek végső elkeseredésén, protesztszavazásán. Legközelebb máshol is hasonló eredmény születhet és a tendencia felerősödhet mindaddig, amíg meg nem oldódik a tipikus ellentmondás: míg a többgyermekes, munkanélküli, szociális segélyen élő roma apa havonta 700 eurót vesz fel szociális segély címén, addig az az állami hivatalnok, aki reggeltől estig dolgozik, kétszáz másik család mellett az illető apát is nyilvántartja, havonta kiutalja számára a szociális segélyt, tisztán a segély felét sem keresi meg. Hol itt az igazság?
Amikor a kormányfő Nagyszombatban nemzeti összefogásra szólította fel a szlovák pártokat és a szlovák polgárokat Berényi József ellen, sokan felszisszentek, ezek után vajon miért támogatja az MKP a Smer elnökjelöltjét Besztercebányán és Kassán? A besztercebányai végkifejlet elolvasható egy bekezdéssel feljebb, talán annyit hozzá kiegészítésül, hogy a kormányfő messze nem vetette be magát Besztercebányán olyannyira, mint Nagyszombatban. Pedig itt lett volna rá égetőbb szükség. Kassán az eddigitől kevesebb MKP-s megyei képviselő ellenére szakmailag felkészültebb, politikailag tapasztaltabb alelnöke lehet az MKP-nak. Utólag az is kiderült, ha Kassán a jobboldal pozsonyi mintára összefogott volna (jobboldali szlovák pártok együtt az MKP-val és a Most-Híddal), Rudolf Bauer nagy különbséggel megnyerhette volna az elnökválasztást. A választás előtt azonban nem volt ennek semmi jele. Jóval korábban kellett volna ösztönözni a jobboldali elnökjelölt köré csoportosuló szövetség létrehozását. Nem az utolsó két hétben.
Végül, mindebből levonva a tanulságot: láthatóan repedezik a Smer falán a vakolat, Besztercebányán és Pozsonyban egyenesen lehullott. Nem volt ettől távol Kassa és Nyitra sem. Kérdés, mikorra érik be az igyekezet, a Smer alapvető megyengítése. A következő parlamenti választáson vagy csupán négy év múlva, a következő megyei választáson. A köztársasági elnök-választás, az európai parlamenti választás és a helyi önkormányzati választás mindennek a folyamatnak fontos epizódja, mérföldköve lehet. Legyen is!
