2004 óta az uniós támogatások rendszere a mezőgazdaságban egysíkú, káros és elhibázott. Csupán egyetlen típusú gazdálkodásnak kedvez: a sűrűn vetett kultúrnövényekkel való extenzív gazdálkodásnak. Miközben visszafejlődött sőt, leépült az állattenyésztés és a speciális növénytermesztés. Ma fele akkora területen művelik a szőlőt, mint az ezredfordulón, a zöldségtermesztés és a gyümölcsészet leépülése egyenesen katasztrofális méreteket öltött.
A mezőgazdasági dotációs politika ezen felül egyesek számára protekcionista, mások számára hátrányos megkülönböztetést jelent. Egyetlen kritérium van ma érvényben: a termőterület nagysága. A gazda uniós támogatás gyanánt hektáronként átlagosan megkapja a 178 eurót, függetlenül attól, mivel veti be a termőföldet. Semmivel sem kap többet a speciális növenytermesztéssel foglalkozó mezőgazdász, pedig költségei a gabonát termesztő gazda költségeinek többszörösére rúgnak. Nem is beszélve az állattenyésztő gazdáról, aki ugyanekkora uniós támogatásra számíthat, pedig a takarmány előállítása mellett húsmarhákat is tart.
Eközben ma két szempontból is kézenfekvő a hátrányos megkülönböztetés: igazságtalan az uniós dotáció területi meghatározása, amikor a legmagasabb bonitású, déli termőterületen végzett gazdálkodást alacsonyabb közvetlen területi alapú támogatás illeti hektáronként, mint az északi, gyengébb bonitású termőterületen való gazdálkodást. A megműveletlen, parlagon hagyott termőterület támogatása megközelítőleg akkora, mint a bevetett, megművelt terület támogatása. Ez pedig szlovákiai specifikum, ekkora privilégium sehol sem ilieti meg az unióban azokat a gazdákat, akik parlagon hagyják a földjeiket.
A földművelési tárca a napokban nyilvánosságra hozta szándékát, milyen módon változtatna az eddigi támogatási gyakorlaton, hogyan növelné meg a ténylegesen elvégzett munka után járó támogatást. A közvetlen területi alapú támogatás összegét lecsökkentené 130 euróra hektáronként. Azonban a környező országokhoz hasonlóan (Ausztria, Maggyarország, Lengyelország) kiemelt, megnövelt támogatásban részesítené a speciális növénytermesztést, vagyis a szőlészetet, a gyümölcs- és zöldségtermesztést. Az állattenyésztők számára ezentúl a haszonállatok száma lenne a mérvadó, nem a legelő vagy a termőterület nagysága. Ezáltal megszűnne a sűrűn vetett növényekkel való eztenzív gazdálkodáson kívüli mezőgazdasági termelés eddigi hihetetlenül hátrányos megkülönböztetése, demotiváló támogatási rendszere. Ezzel párhuzamosan megszűnne a sűrűn vetett kultúrnövényekkel való gazdálkodás eddigi kiemelt, preferált szerepe.
Dicséretes a földművelési tárca szándéka. Réméljük, hogy a kormány is elfogadja a széleskörű változásokat és nem ütkönek majd azok a brüsszeli bürokrácia, agrárpolitika ellenállásába. Mivel a környező uniós országok évek óta hasonló támogatási rendszert alkalmaztak, nem lehet gond az Európai Unió közös agrárpolitikájába (KAP) való beillesztéssel sem. Végre érdemes lehet majd Szlovákiában is szarvasmarha-állományt fenntartani, nyereséges lehet a zöldségtermesztés és a szőlészet vagy akár a gyümölcstermesztés. Ez lehet az alapja az élelmiszeripar fellendítésének. Emellett még a kisléptékű, kétkezi munkára igényes mezőgazdaság, a háztáji gazdálkodás támogatási rendszerét kellene kidolgozni és a közbeszerzés szabályzatát úgy átalakítani, hogy helyzetbe hozhassuk a hazai gazdaságokat, gazdákat, legyenek beszállítói az iskolai étkezdéknek és üzemi konyháknak. Mert ma még ez nem természetes.
