Az utóbbi időben a vasutakról nem sok jót mondhattunk. Azonban ami most készül, az az eddigi értelmetlenségeket is felülmúlja. Menjünk csak szépen sorjában.
A rendszerváltozás évében a vasúti teherszállítás csúcson járt. Az ágcsernyői átrakodó állomás teljes kapacitással működött, az ország másik terjedelmes teher-pályaudvara, a párkányi kapacitását túlteljesítve üzemelt, mintegy ezerötszáz embernek adott munkát. A kilencvenes évek második felétől a Baltikum és Balkán közötti vasúti tranzitforgalom Pozsony és Budapest közötti szakaszon a szlovákiai (dél-szlovákiai) oldalról fondorlatos módon átkerült a magyarországi oldalra. A tárgyalások résztvevői közül voltak, akik kiszivárogtatták: amikor erről a változásról tárgyaltak a Szlovák Vasúttársaság (ŽSR) és a MÁV vezetői, a szlovákiai delegáció enyhén szólva nem harcolt kellő képpen azért, hogy zömében továbbra is Szlovákián keresztül haladjanak a teherszerelvények. Azóta más állomások mellett leépült Érsekújvár vasútállomásának teljesítménye és állománya, a párkányi teher-pályaudvarról nem is beszélve. Akkor az illetékesek alaposan cserbenhagyták régiónkat.
Tizenöt évvel később a forgatókönyv megismétlődni látszik. A Szlovák Vasúttársaság illetékesei a kelleténél újra gyengébben képviselhetik az ország és azon belül régiónk, Dél-Szlovákia érdekeit. Újra lemondhatnak térségünkről, az itt élő emberekről. Ha beigazolódik az, amiről szakmai körökben beszélnek, akkor az állami részvénytársaság újfent lemondhat Szlovákia és azon belül régiónk, Dél-Szlovákia érdekképviseletéről. Úgy hírlik, a következő vagy az azt követő vasúti menetrendben (már 2014-től?) a Baltikum és Balkán (vagy Berlin és Budapest) között, a IV. sz. Európai Vasúti Folyosón közlekedő EuroCity gyorsvonatok Pozsony és Budapest között a szlovákiai oldal helyett a magyarországi oldalon közlekednek majd. Leradírozzák tehát Érsekújvárt és Párkányt Európa vasúti térképéről. Nem nehéz elképzelni, mit fog ez okozni a két város közvetlen térségének. A fővárosban ezzel a változással végleg lassú elhalásra ítélnék Dél-Szlovákia nyugati részét, a Mátyusföldet. A vasúti teherszállítás, a 160-as, gömöri vasúti fővonalon történő személyszállítás, a vasúti szárnyvonalak leépítése és a vasúti kétnyelvűsítés ellehetetlenítése mellett újabb (lehet, hogy végzetes) csapást mérnek Dél-Szlovákiára, már ami a vasutakat illeti. Annak ellenére teszik ezt, hogy a mai, IV. sz. Európai Vasúti Folyosó szlovákiai szakaszán (Pozsony-Galánta-Vágsellye-Érsekújvár-Párkány) haladt egykoron az első királyi vasút Budapest és Bécs között.
Itt az ideje, hogy elsősorban az érintettek, vagyis Érsekújvár és Párkány városok elöljárósága, valamint kistérségeik értelmisége összefogjon, védjük meg közösen alapvető érdekeinket! Miközben az országos politikusok tehetnének az ügy érdekében a legtöbbet. Az MKP immár hetedik éve nem kormányzó párt, harmadik éve parlamenten kívüli párt. Azóta térségünk vasúti közlekedését illetően csak a teljes leépülésről számolhatunk be. Egyetlen pozitív kivétel csupán a Pozsony és Komárom között közlekedő RegioJet üzembe helyezése volt. Minden egyéb területen visszafejlődés tapasztalható.
A vasúti kétnyelvűsítés ellehetetlenítése mellett éppen a felvázolt vasúti terv lehet térségünk országos képviseletének töréspróbája, hiszen a jelek szerint a IV. sz. Európai Vasúti Folyosót az illetékesek leminősíthetik regionális vasúti szárnyvonallá, ami nem tetszhet sem Galántának, Vágsellyének, Érsekújvárnak, sem pedig Párkánynak. Ismét csak azt írom le: itt az ideje az összefogásnak, ez itt nem a széthúzás ideje. Dél-Szlovákia meggyengült országos politikai képviselete, ezen belül a szétforgácsolódott szlovákiai magyar politikai képviselet láttán tehetik meg az illetékesek újra, hogy térségünk lakossága érdekeivel szemben valósítanak meg stratégiai változásokat. Nem nézhetjük ezt tétlenül, cselekednünk kell!
