A szlovák kormányfő előszeretettel hangoztatja, hogy a Szlovákiában megvalósult beruházások 70 százaléka az Európai Unió támogatásának köszönhetően valósulhatott meg az utóbbi tíz évben. Arról nem szokott értekezni, hogy vajon miért teljesít Szlovákia katasztrofálisan, hisz eltelt a programozási időszak 93 százaléka (a felhasználás lehetősége ugyan 2015 végéig megengedett), de az ország számára megítélt 11,4 milliárdos keret csupán 43 százalékát sikerült felhasználni. Ez az édeskevésnél is halványabb teljesítmény. A 28 tagország közül csupán Romániát és Bulgáriát előzzük meg. Górcső alá véve megtudjuk, hogy a Közlekedési Operatív Program (OP) ma csupán 34 százalékra teljesít, a Kutatás-fejlesztés OP 39 százalékra, a Társadalom Informatizálása alig 31 százlékra, míg az Oktatási-művelődési OP 30 százalékra. A közlekedési infrastruktúra fejlesztésének lemaradása mellett látható, hogy ott bukdácsol Szlovákia, ahol a magasabb hozzáadott értéket képeznék, ahol végre elrugaszkodhatnánk a gyártócsarnokoktól és a kétkezi munkától.
Ám e szerény teljesítményt is übereli egy felettébb csúfos jelenség. Régóta ismert, hogy az uniós alapok felhasználását mélyen beárnyékolja a korrupció, a politikai klientelizmus és a visszaélések sorozata. Szlovákiában különösen. „Megtudta“ ezt a kormány is, a napokban kapta kézhez Brüsszel elmarasztaló üdvözletét. A kérdés csupán az, hogy mekkora lesz a büntetés mértéke, meghaladja-e vajon a százmilliót, vagy sem. Ilyen lutriba fogott a fejlesztésekért felelős kormányfő-helyettes, miközben a járatasak és vájtfülűek (akik Brüsszelben informálódnak) tudják, hogy a büntetés végső összege ennek akár többszöröse is lehet.
Szlovákiában ugyanis sportot űznek az alapok felhasználását kísérő mellékessel, egymásra licitálnak a jutalék százalékát, a visszajuttatott hányadot illetően az egyes tanácsadók és a „pályázatíró vállalkozások”. Sokat mesélhetnének erről a polgármesterek, vállalkozók, a pályázó civil szervezetek vezetői. Brüsszel pedig mindezt megelégelte. Hivatalosan a közbeszerzési eljárásokba kötöttek bele az eurobürokraták. Talán figyelmeztetésképpen néhány hónappal a közbeszerzési törvény alapos módosítását követően. Úgy tűnik, mostanra sikerült átvilágítniuk az alapok szlovákiai felhasználásának félresiklott gyakorlatát.
A tetemes késés mellett ez a brüsszeli elmarasztalás nagyon rossz időben érkezett. Néhány hónapja a kormányfő még azt hangoztatta, hogy ebben a hét éves uniós költségvetési ciklusban Szlovákia háromszáz milliót nem fog tudni felhasználni. Mások mellett ezzel indokolták a közbeszerzési törvény alapos módosítását. Most pedig Brüsszel bemutatta, hogy tekint minderre, a kormány korrupcióellenes intézkedéseire. Nem kell különösebb jóstehetséggel rendelkeznünk ahhoz, hogy megsaccoljuk: a kormányfő által hangoztatott összeg többszörösétől kell majd Szlovákinak elbúcsúznia. A felhasználatlan összeg lehet másfél milliárd, vagy annál is több. A fent jelzett indokok végett. Csakhogy mindennek kárát a települések, vállalkozók és a leszakadt régiók látják majd, mert kevesbb közút épülhet fel, kevesebb ipari park létesülhet és kevesebb, rövidebb szennyvízhálózat kerül használatba. Nagy kár mindezért, a tehetetlenség és a telhetetlenség miatt magas árat kell majd fizetni.
