Úgy hozta a sors, hogy sorrendben háromszázadik jegyzetem (2011. január 8. óta) az ügyfélkapukról és az adószabadság napjáról szól. Lehetne ez akár jelzésértékű, szimbolikus is, hiszen  eddigi jegyzeteimben többször foglalkoztam  a Párkányi Körzeti Hivatallal csakúgy, mint az adópolitikával és az adóterhekkel.

            A pozsonyi törvényhozás jóváhagyta a közigazgatási reform törvényét a helyi államigazgatásról. Októbertől megszűnik 248 speciális (ágazati) körzeti állami hivatal, ugyanakkor létrejön 72 járási hivatal, amelyekben öszpontosulhat a helyi államigazgatási hatáskörök többsége. Amikor néhány hónapja arról próbáltuk meggyőzni a Belügyminisztériumot, hogy tartsa meg a hálózatban a Párkányi Körzeti Hivatalt, a tárcavezető azzal érvelt, hogy Párkányban és a további kistérségek központjában létrejönnek az ún. kihelyezett ügyfélkapuk. Nos, a frissen elfogadott törvényben és a parlamenti vitában ennek semmi nyomát sem tapasztaltuk. A szavazást követően a tudósítások is arról szóltak, hogy az év végéig 72 járási székhelyen, vagyis a járási hivatalokban létrejönnek az ún. ügyfélkapuk. További városokban, kistérségi központokban, amelyek 1996-tól nem lehettek járási székhelyek vajon mikor jön létre kihelyezett ügyfélkapu?  A párkányiakat azonban nemcsak ez bizonytalanítja el. A Párkányi Körzeti Hivatalt eddig törvény garantálta. A jövőben az Érsekújvári Járási Hivatal kihelyezett osztályaként üzemelő ügyfélkapu a járási hivatal mindenkori elöljárójának és a politikai akarat kénye kedvének lesz kitéve. Csakúgy, mint a többi kistérség központjában létrejövő ügyfélkapu. A másik visszalépés az, hogy a járási székhelyeken kívül létrejövő ügyfélkapukban történő ügyintézés nem lesz azonnali, nem lehet majd megvárásra elintézni az ügyes-bajos dolgainkat. Legalább kétszer kell majd ellátogatni a kihelyezett fiókhivatalba. Egyetlen vigaszdíj az lehet a párkányiak és a környékbeliek számára (akárcsak a többi kistérségben élők számára), ha a kihelyezett ügyfélkapukban szélesebb körű lesz az ügyintézés lehetősége, mint manapság. Ha olyan ügyek is elintézhetők lesznek, amelyek lebonyolításáért ma a járási székhelyre kell utazni. Ez azonban a távolabbi jövő kérdése. Megállapíthatjuk, hogy a párkányiak számára a reform kezdetétől számítva, októbertől határozottan eltávolodik az államigazgatási ügyintézés.

            Tegnap volt Szlovákiában az adószabadság napja. Vagyis ebben az évben az átlagpolgár  képletesen tegnapig  az államkincstárnak dolgozott, mától pedig saját vagy családi kasszája javára. Az adó- és járulékterhek kiszélesítését és megnövelését követően kisebb csoda, hogy idén az adószabadság napja egy nappal korábbra esett, mint tavaly. Érdekesség, hogy az idén Csehországtól egy nappal, Lengyelországtól 8 nappal  maradt le Szlovákia, Magyarországot pedig 26 nappal megelőzte. Ebből leszűrhető, hogy Magyarországon ugyan egykulcsos a személyi jövedelemadó és alacsonyabb az adókulcs, mint Szlovákiában, mégis az adóterhek érezhetően magasabbak a Duna túloldalán. Részleteiben az adórendszerek alaposan különböznek egymástól, ebből adódik a látszólagos ellentmondás.

            A másik kirívó ellentmondás, mely szerint Cipruson idén március 14-ére esett az adószabadság napja. Az Európai Unióban mélyen leszakadva ott a legalacsonyabbak a személyi adóterhek. Ezzel párhuzamosan Ciprus néhány hónapja csődközeli helyzetbe került, tíz milliárdos mentőcsomagot kapott. Ma pedig újabb segítséget kér, máskülönben a közeljövőben államcsődöt jelenthet. Brüsszelben az első mentőcsomag feltételeként vajon miért nem követelték meg adókulcsainak megnövelését legalább az uniós átlag magasságára? Sorban a következő Írország, a második legalacsonyabb személyi adóterheivel. Görögország után az elsők között került bajba, tavalyelőtt súlyosan megbillent az államháztartási egyensúlya. Lassacskán lábadozik, hiszen számos mentőövet juttattak számára az euróövezet országai. Szembetűnő, hogy Szlovákia is kiveszi részét Írország és Ciprus megmentéséből, holott a szlovákiai személyi adóterhek jóval magasabbak az Írországban és Cipruson honos adóterhektől. Rendjén van ez így? Bizonyára nem. Amikor a mentőövekről döntenek az unió kormányfői, egyáltalán számbaveszik az adóterhek magasságát a bajba jutott országokban? Ha nem, az oltári hiba. Azonban ha igen, és nem követelik meg az adóterhek jelentős megnövelését úgy, hogy az adott ország elsősorban maga orvosolja betegségét, az még nagyobb szarvashiba. Az adószabadság európai uniós táblázata mindenesetre sokatmondó. Vajon meddig alkalmazható még a kettős mérce?