A minap kiderült: a Nemzetközi Valutaalap (IMF) alaposan mellétrafált Görögország gazdasága alakulásának megítélésénél a kritikus időszakban, 2010-2012 között. 2010-ben kötötték meg Görögországgal a megállapodást, a számára nyújtott tetemes pénzügyi támogatás feltétele pedig a súlyos megszorítások átültetése volt. Az IMF részéről itt történt a súlyos tévedések sorozata, a valutaalap mélyen alábecsülte a széleskörű megszorítások következményeit a görög gazdaság teljesítőképességére, azon túl pedig a görög államháztartásra. Emellett az is kiderült, Görögország messze nem teljesítette az IMF kritériumait, hogy tetemes segélyhez jusson. A nemzetközi pénzügyi szervezet Görögország esetében alaposan lazított belső szabályzatán, hogy szövetkezve az Európai Központi Bankkal és az Európai Bizottsággal együtt segélyezzék Görögországot, első körben 110 millárd eurót folyósítottak számára. Ne feledjük, ebben az első csomagban az euróövezet országai közül egyedüliként Szlovákia nem vállalt szerepet Görögország megsegítésében.
Mindebben csupán az a szokatlan, hogy az IMF belső elemzésében beismerte a súlyos tévedést, a belső elemzés pedig nyilvánosságra került. A téves elemzés következtében Görögországra erőszakolt megszorítások, szankciók aktuális, 2013-as következménye: az ország hatodik éve küzd recesszióval, amely egyre inkább elmélyül. A munkanélküliség alulról ostromolja a 30 százalékos határt, miközben a fiatalok körében több, mint 60 százalékos. A Nemzetközi Valutaalap beismerő vallomása akkor lesz számára rendkívül terhelő, ha Görögország gazdasága hosszabb távon lesz képtelen talpra állni, tetemes hitelállományának törlesztése helyett további hiteleket és segélyt lesz kénytelen kicsikarni állaháztartási hiányának fedezésére. Akkor méginkább, ha netán bejelenti az államcsődöt.
A Görögország körül kialakított hajcihő nélkül, ha gazdasági teljesítőképességét korrekt elemzés vázolta volna fel, annak alapján elengedik a „kezét“, vajon hogyan alakult volna az Európai Unió, azon belül az euróövezet gazdasága, a válság ennyire elmélyült volna? Nem biztos, sőt. A Nemzetközi Valutaalap szerint azonban az Európai Unióval egyeztetett lépésekkel időt nyertek, hogy csökkentsék az eurózónát érő negatív hatásokat. A PIIGS országok veszőfutása nem ezt bizonyítja. Annyi biztos, hogy Görögországot a sorban követte Írország majd a többi mediterrán ország: Portugália, Spanyolország, majd Olaszország és Ciprus. A ferőzés pedig lassan begyűrűzik a kontinens kellős közepébe. Immár komoly gondokkal küzd Franciaország, Hollandia és Szlovénia.
2011-ben az MKP nevében számtalan jegyzetben, írásban és elemzésben adtam hangot kétségeinknek, vajon mennyire lehet hatékony a Görögországnak szánt pénzügyi segélyek sorozata. Aggodalmunk abból fakadt, hogy Szlovákia, az euróövezet legifjabb tagajaként rendre kivette részét Görögország megsegítéséből (az első csomagot leszámítva), több ízben erején felül, az ország gazdasági teljesítőképességét, a bérek és a nyugdíjak átlagos magasságát tekintve arányosan jóval nagyobb áldozatot vállalva, mint a pénzügyi unió legerősebb tagjai. Igencsak kérdéses volt a segély hatékonysága, vajon nem feneketlen kútba szórjuk-e az adófizetők pénzét, valamikor viszontlátja-e Szlovákia állami kincstára a Balkánra kiutalt tetemes kölcsönt. Kétségeink máig sem szűntek meg, a támogatás hatékonyságáról nem győznek meg bennünket a Görögország gazdaságáról árulkozdó adatok, a mindennapos társadalmi feszültség, az országban uralkodó káosz.
Mindez a komoly egyensúlyhiánnyal és adósságállománnyal küzdő országok mellett az egyik legfontosabb globális pénzügyi szervezet téves, elhibázott elemzésének következményeként történhetett meg. Vajon ezekután mennyire bízhatunk meg a nemzetközi pénzügyi szervezetekben, hitelminősítő intézményekben? Döntéseik alapvetően befolyásolják kontinensnyi területek gazdasági fejlődését vagy visszafejlődését. Emiatt a jövőt tekintve ez a szokatlan beismerő vallomás rendkívül rossz mementó.
