Amikor Rárósmúlyadon és Petőn az új Ipoly-hidak átadásra kerültek, a ceremónián jelen levők és a hidakon azóta áthaladók megtapasztalhatták azt, amit a környéken lakók már évek óta kénytelenek elviselni. Az új hidak környékén húzódó, az országhatár és a 75 sz. első osztályú út közötti alacsonyabb rendű utak katasztrofális állapotát. A kátyúk olyan sűrűséggel hálózzák be a közutak felületét, mintha a gépkocsivezető járgányával egy jókora, kiterített szitán közlekedne.

            Az idei év elejére Dél-Szlovákia-szerte általánossá vált a kátyúkkal teletűzdelt utak látványa. A gépkocsik futóműve szó szerint szenved, roncsolódik. Rosszabb esetben tönkremegy. Ám lehet, hogy mára már az egész ország közútjait gödrök, kátyúk tarkítják. Kivételt talán az első osztályú utak képeznek. Az utóbbi két évben az előző közlekedési miniszter döntése alapján Európai uniós forrásokból új burkolattal látták el a legkritikusabb szakaszokat. Azonban a megyék hatáskörében levő másod- és harmadosztályú utak állapota rosszabb. A megyék többsége az utóbbi években az Európai Fejlesztési Bank (EFB) kedvezményes kamatozású hiteléből vagy uniós támogatással felújította közútjai egy részét. A maradék viszont siralmas állapotban van. Nyitra megye nem járta be ezt az utat, saját forrásaiból próbálta közútjait felújítani, új burkolattal ellátni. Ebben az évben itt 81 km hosszúságban kapnak a másod- és harmadosztályú közutak új burkolatot.  Több ez, mint a tavalyi 58 km, azonban akkor kimagasló teljesítmény, ha összevetjük a 2006-2011 közötti időszak tempójával.  Az akkori hat év folyamán összesen 85 km hosszúságban újították fel a Nyitra megyei közutakat. Ideje volt felgyorsítani, hiszen a megyei utak teljes hossza 2040 km s a korábbi ütemben 145 évig tartana az utak felújítása. Mivel Nyitra megye más megyékkel ellentétben Európai uniós forrásokból és EFB-hitelből nem újította fel közútjait, azok jelentős része rossz állapotban van. A másik oldalon igaz, hogy esetében a legkevésbé eladósodott megyéről beszélhetünk. Jelen helyzetben mi az előnyösebb?

            A vállalkozók által befizetett útadó a megyei önkormányzatok kasszáját gazdagítja, ám a megyék az adóbevételekből  korántsem tudják fedezni az utak karbantartásának költségigényét. A hosszúra nyúlt, csapadékban gazdag tél folyamán az utak szórása és karbantartása a megyék forrásait felemésztette. Néhány napja a közlekedési tárca igyekezett a megyéken segíteni, tartalékalapjából összesen 8 millió eurót osztott szét a megyék között a legszükségesebb javításra, amelyből csupán kátyúzásra futja. Burkolatfelújításra nem. A kátyúk foltozása pedig nem tartós javítás, sokszor még egy évre sem jelent megoldást. Hasonló cipőben járnak a helyi önkormányzatok a helyi jellegű útjaikkal. A hosszúra nyúlt, csapadékos télben minden pénzüket az utak megtisztítása emésztette fel, nem maradt forrásuk a kátyúzásra sem, a burkolatfelújításról nem is beszélve. Róluk azonban a közlekedési tárca megfeletkezett, nekik nem nyújtott segítő kezet.

            Novemberben megyei választások lesznek. A következő választási időszakban a közutak karbantartása mindenképpen fő prioritás kell, hogy legyen. Meg kell találni az eddigieknél sokkal szélesebb körű burkolatfelújítás lehetőségeit, forrásait. Akár az adóbevételek átcsoportosításával vagy célirányos uniós támogatással. Máskülönben Szlovákia kátyúországgá válik, a gépkocsijaink pedig tönkremennek. Ezen kívül az eddigiektől eltérő, korszerűbb  burkolatfelújítási technológiát kell alklamazni. Elég ha átlépjük az országhatárt,  Ausztriában vagy Svájcban, vagyis a zord téli időjárással méginkább sújtott országokban nem találkozunk kátyúk sokaságával. Ott az utak felülete egyenletes, toldozás-foltozásmentes. Nem lesz más megoldás, idehaza is a legkorszerűbb eljárások alkalmazását kell elsajátítani. Vagy mindez csupán anyagi lehetőségek kérdése?