Néhány hete Brüsszelben felmerült, hogy az Európai Bizottság szigorítaná a gépkocsik műszaki ellenőrzésének gyakoriságát szabályozó uniós rendeletet.  A bizottság fontolóra vette a személygépkocsik kötelező műszaki vizsgája gyakoriságának szigorítását az eddigi kétévenkénti ciklusról éves ciklusra. Ennek a javaslatnak csupán egy racionális indoka lehet: ösztönözni a gépkocsi-tulajdonosokat új gépkocsik vásárlására, mert az európai autóipar komoly kereslethiánnyal küzd (az új gépkocsit négy éves koráig nem kell műszaki vizsgára vinni). Persze surranópályán a szigorítás haszonélvezői a műzsaki vizsgaállomások tulajdonosai lennének. Sőt, a feladatok megduplázása következtében új vizsgaállomásokat nyithatnának.

          A szigorításnak azonban van egy nagyon komoly lélektani következménye, amelyet a beterjesztők nem vettek fontolóra: az intézkedés hihetetlenül felbosszantja a gépkocsik tulajdonosait, az unió mintegy 400 millió polgárát. Nyilvánvalóan, hiszen műszaki szempontból semmi sem indokolja a műszaki vizsga gyakoriságának szigorítását. A javaslat beterjesztésénél  iszonyúan szemet szúr a gépkocsigyártók lobbija. Egyáltalán hol a határ?  Ha a szigorítás következtében nem élénkül fel az új gépkocsik piaca, akkor ad absurdum a jövőben a gépkocsinkat akár negyendévente kell majd vizsgára hordani?  Hasonló cipőben járnak a kerti kistraktorok tulajdonosai, a jövő év elejétől mindennemű kerti kistraktort rendszámmal kell majd ellátni, azután pedig rendszeresen műszaki vizsgára hordani. Jobb esetben, újabb vagy kevésbé régi traktornál ez megoldható. Rosszabb esetben, régebbi kistraktor helyett pedig a szőlésznek olyat kell vásárolnia, amelyik a közúti forgalomban használható, vagyis rendszámmal rendelkezik.

          Az Európai Bizottság javaslata kapcsán eszembe jutott egy 2007-es történet. A szlovákiai KRESZ, a közlekedési szabályzat törvénye alapos, széleskörű módosításának előkészületeit tárgyaltuk a törvényhozásban. Az egyik passzus elrejtve, diszkréten  tartalmazta a gépkocsik eredetiségvizsgálatának teljeskörű beveztését. 2007-ig csupán az egyénileg behozott  gépkocsikra volt kötelező az eredetiségvizsgálat. A módosítás következtében a műszaki engedély mindennemű változására kiterjesztették volna akkor is, ha mondjuk az apa adja el fiának a korábban újonnan megvásárolt gépkocsit. Arra az esetre is, ha a vállalati sofőr megvásárolja a cégautót, miután az lefutott 300 ezer kilométert. Számos esetben teljesen felesleges és igencsak drága aktus lenne, az akkori módosítás következtében a vásárló minden esetben kifizetné az eredetiségvizsgálat  4 – 6 ezer koronás díjszabását. Úgy gondoltam akkor, hogy ez helytelen, módosító indítványt nyújtottam be a javaslat ellen. A sorsdöntő a képviselőkollégák parlamenti bizottságokban történő szavazása mellett az volt, hogy a módosító javaslatomról sajtótájékoztatón számoltam be, elmagyaráztam a módosítás lényegét és a szlovák hírtelevízió mindezt egyenes adásban közvetítette. Beszámoltam arról is, hogy ezzel a módosítással évente 1,5 milliárd koronás üzlet képződne néhány bennfentes számára valamint a gépkocsivásárlók pénztárcája kárára. A módosító indítványom sikeresnek bizonyult, melynek következtében máig csupán az egyénileg behozott gépkocsik esetében kötelező az eredetiségvizsgálat.  Másképpen szólva, az elmúlt öt év folyamán sokkal hasznosabb dolgokra maradt a gépkocsik tulajdonosai pénztárcájában mintegy 7,5 milliárd korona (5 x 1,5 milliárd), vagyis 249 millió euró. Gazdasági nyelven: ennyivel bővült a vásárlóerő a gazdaság, a kereskedelem más, hasznosabb területein. A kulcsmondat pedig a következő: ha az eredetiségvizsgálat abszolút mértékű kibővítése biztonsági szempontból olyannyira fontos lenne, akkor már régen törvényes keretbe foglalták volna.

          Az eset aktualitását az is adja, hogy a médiában az eredetiségvizsgálat bővítésének támogatói újra aktivizálták magukat, újra beindult a tudatbefolyásolás. Szó se róla, a szervezett és az eseti bűnözést igenis ki kell szűrni. Azonban a rendőrség tarsolyában olyan eszközök találhatók, amellyel hatékonyan felvehetik a harcot a bűnözőkkel. Nincs szükség arra, hogy a cégemtől megvásárolt gépkocsi esetében 200 euróért nyomozzon az eredetvizsgáló az után, hogy véletlenül nem lopott kocsit vettem-e a saját cégemtől, ha az az új gépkocsit márkakereskedőnél vásárolta. A gépkocsik tulajdonosai számára október elején bevezetett regisztrációs luxusadó és a pénzügyi tárca intézete által javasolt cirkulációs adó mellett erre az új „adóra” nincs semmi szükség. A jegyzet második része akár frappáns válasz is lehetne a SME napilap mai kiadásában olvasható kommentárra, melynek alcíme: „Ha a bürokrácia megengedné, hogy működésének megváltoztatására elegendő legyen az egyéni képviselői módosító indítvány (megj.: a törvényhozásban), akkor csorbát szenvedne a tekintélye. Ezért az ilyen jellegű változás megengedhetetlen.”   Na tessék…..