A válság immár több, mint négy éve tart. Időtartamának elhúzódásával párhuzamosan egyre inkább gyengül a Lajtán túl élők szolidaritása Európa középső és keleti részével, elkötelezettsége térségünk felzárkózása iránt a kontinens fejlettebb részéhez. Mintha tompulna az unió alappillérének egyike, a szolidaritás elve és az abból fakadó kohéziós politika (felzárkózás, közeledés), mely szerint a gazdasági jólét, az életszínvonal fokozatos kiegyenlítése a béke fenntartásának alapfeltétele a kontinensen.

            Az unión belül létrejött laza csoportosulás, a Kohéziós Politika Barátai, az EU 15-ök (nem összetévesztendő az unió tagságával 2003-ig) Pozsonyban tartották meg csúcstalálkozójukat. Az Európai Unió számára rendkívül összetett időszakban létrejött laza csoportosulás fontosságára utal, hogy a csúcstalálkozón részt vett az Európai Parlament valamint az Európai Bizottság elnöke. A tanácskozás zárónyilatkozatát az uniós költségvetés meghatározó befizetőinek szánták még a következő hét éves programozási időszak költségvetésének megvitatása előtt. Az EU 15-ök kormányfői jól időzítették a figyelemfelkeltést. El szeretnék érni, hogy a következő programozási időszak kohéziós politikájának költségvetése ne csökkenjen az aktuális programozási időszak keretéhez képest vagy jóval csekélyebb mértékben csökkenjen, mint ahogyan azt eredetileg az unió költségvetésének nettó befizetői javasolták.

            Az unió gazdasága döcög, nem és nem tud beindulni.  Ezen belül a Közép- és Kelet-európai térség valamint a Mediterrán térség gazdasága súlyos gondokkal küzd, stagnál vagy recesszióba zuhant. Az EU 15-ök kormányai úgy vélik, hogy a súlyos tragédiák megelőzésére továbbra is fenn kell tartani az unió gazdagabbjai szolidaritásvállalását a szegényebbekkel. Hiszen Szlovákia esete jól példázza: a közpénzekből megvalósult beruházások, fejlesztések  76 százaléka az uniós költségvetésből táplákozott. A körszerűsítés, beruházások, fejlesztések nélkül térségünk gazdasága végképp leszakad, képtelen lesz lépést tartani a Lajtán túli gazdaság szereplőivel. Térségünk országai gazdaságának konkurenciaképessége jóval elmarad a gazdagabb országok konkurenciaképességétől. A 2004-től eltelt nyolc év kevésnek bizonyult az erőteljesebb felzárkózáshoz.

            A pozsonyi tanácskozás és annak zárónyilatkozata térségünkre lebontva a következőről szól: vajon a következő, 2014 – 2020 közötti programozási időszakban lesz-e elég forrás a Regionális Operációs Programban, újjáépíthetik-e majd a települések központját, felépülhet-e a komáromi Duna-híd, gyorsforgalmi úttal összekötik-e Kassát Miskolccal, Szlovákiában az északi vasúti európai folyosó mellett elkezdődik-e a Pozsony és Párkány közötti déli vasúti európai folyosó korszerűsítése, pályasebességének megnövelése 160 km/órára? Felépülnek-e további Ipoly-hidak, az országhatáron átívelő közutak és vasutak? Üzembe helyezhetünk-e újabb kompokat a Dunán, elkezdődik-e vajon az R7 és R2 déli gyorsforgalmi utak építése? Megannyi súlyos kérdés, mely régiónkat alapvetően érinti. Na ezért vagyunk a kohéziós politika barátai.

Szerző: farkasivan  2012.10.08. 20:27 2 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://farkasivan.blog.hu/api/trackback/id/tr384827462

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Szúrófény 2012.10.11. 05:47:34

Törött mankót ad a Szovjetunió nyomorultjainak az Európai unió!

Az európai uniós karámba a támogatás ígéretével csalogatják, terelgetik a Kelet-európai marhákat. Önérzet már régen nincsen, csak a potyalesők tátott szája, zsebe. Régen, csak a beteg, a törött lábú, vagy a részeg ember szorult „támogatásra”
De miből lészen a támogatás? Természetesen a tagállamok befizetéséből. Az agyon reklámozott támogatás, 300 millió Euróval több a saját befizetésünknél! Akkor mi az értelme? Ki nem találják, (az ostobák). Józan paraszti ésszel gyorsan kitalálható. A saját pénzem arra költöm, amire én akarom, ami nekem fontos. Olyan dologra, beruházásra, ami később pénzt hoz. Ezzel ellentétben mire adják a támogatást? Csatornázásra, szemétlerakóra, (amiért a használat díjat majd nékik fizetjük, mivel előbb privatizálták, tehát a pénzüket magukra költik, a maguk „üzletébe” történik a beruházás!) környezetvédelemre, értsd: patakmeder, erdő takarításra, stb., ami ugyan fontos, csak éppen „el nem adható”. Széchenyi tudta: „a legnagyobb baj, hogy túl sokat fordítunk nem termelő beruházásokra, anélkül, hogy az itthoni árualapunk meglenne. Ne fényűzési cikkekbe, hanem csak olyanba fektessük a pénzt, ami pénzt hoz!” A mai okosoknál ez nem szempont? Kaphatsz még területalapú támogatást, ha paraszt vagy, hogy megtermeld az alapanyagot, az általuk előzetesen már megvásárolt élelmiszeripar számára! Ki van ez találva. Akit be lehet csapni, az meg is érdemli” — mondja a csibészek erkölcse. A mi vezetőinket nagyon könnyű becsapni, vagy megvásárolni? Valódi csibészek Ők is? Csak mi „nem ismerjük Őket meg”? Ez a „támogatás” olyan tisztességtelen, mintha a törött lábú embernek törött mankót adunk, amivel majd a másik lába is eltörik, a mankó végleges kimúlásakor! Magyarul: ami néked kell, azt majd mi megtermeljük, eladjuk néked kelet-európai kizsákmányolt, te már úgy is megszoktad, hogy olcsó kuli, melós legyél. Legfeljebb a helytartóid- kormányzóid gazdagodnak egy kicsit, az igazi haszon a Birodalomé! Közben megemlítik a versenyképesség kényszerét, mármint Japánnal, és Amerikával kell versenyezned. Igen a japán „csoda” a japán emberek önkéntes rabszolgaszintű munkarobotja híres a világban. Amerikának ott vannak a valódi rabszolgák leszármazottjai, meg a mexikói bevándorlók tízmilliós éhbéren foglalkoztatott munkaerő tömege. Európa honnan vegye hát az egyötödös (már a hazai bér egyötödéért) dolgozó embereket a versenyképességhez? Természetesen a határon túlról, (akkor is, ha a határon belül kerülés trükkjével csalogatják kizsákmányolás csapdájába) Mi kell ehhez? Kicsaljuk a pénzét, aztán olyan dolgokra költetjük vele, amivel nem jelenik meg a piacon konkurenciát teremtve a mi termékeinknek. Szakállas kapitalista fogás ez, akkor is, ha polgárira keresztelték. Elvenni a nyersanyagot aprópénzért, és megvetetni a készterméket harminc, ötvenszeres áron! Ennyiből áll a nyugat gazdasági csodája, aki meg ezt leleplezi, a szemétdombra való gazember, lásd Marx sorsát.
Csak az a csekély szépség hibája van, hogy ha a termék árában egy-három százalék a munkabér, miből lesz a kulinak, rabszolgának, pénze megvenni, a mérhetetlen tömegű így megtermelt árut? Nem ez az egyetlen önpusztító ostobasága az emberiségnek, de talán az új Spartacus lázadás harca lesz az a végsőharc, amely mindent elpusztít.
Néhai Gáspár Gyula bácsi (a Miskolci Egyetem matematika professzora) mesélte 1980-ban, hogy „felvesszük a nemzetközi kölcsönöket, aztán jönnek a vörös, vagy rózsaszín elvtársak, és kapnak ötven-százmilliós csekkeket, és hozzájuk mennek kiváltani! Jókat röhögnek rajtunk, mire költjük a pénzüket!) „Röhögni” ma még jobban „röhögnek” (gondolom) mert a saját pénzünket költetik velünk arra a kötélre, amely végképp megfolytja a magyar gazdaságot!
EZT ÁTLÁTNI KEVÉS A POLITIKAI VEZETÉS ESZE?
megjelent a Kapu Fólyiratban 2006

Szúrófény 2012.10.11. 05:49:31

Hová kerültünk?
Az Európa Unió elitklub tablója

Anglia: 1919-ben a világ szárazföldjének és népességének egynegyedét uralta és rabolta ki gyarmatbirodalomként. Azt megelőzően saját mezőgazdasági lakosságát földjéről elüldözte, hogy ott birkalegelő legyen, szövőipara számára, majd a városba özönlő munka ”kerülőket” (évi nyolcvan-százezer főt felakasztatott). Az Ír sziget lakosságának felét kiirtotta, más fél millió ír lakost Amerikába üldözött. A skótok között a tatárjáráshoz hasonló népirtást követett el. Indiában tízmilliók pusztultak el az angolok áldásos kulturális missziója nyomán.
Belgium: Az anyaország nyolcvanszorosát igázta le Közép-Afrikát kíméletlenül, kifosztották, a kényszermunkára fogott lakosságát gyilkolták, megcsonkították, hogy munkára kényszeríthessék.
Franciaország: későn lépett be a buliba, így ő Oroszországba, a Balkánra, Törökországba tőkekiviteli uzsorával, és kisebb gyarmatokkal kereste kenyerét.
Hollandia: az anyaország hatvanszorosát gyarmatosította, és a kereskedelmi hajózás, a gyarmati fűszer behozatala Európába üzletágat mondhatta magáénak.
Németország: Széttagoltsága okán kimaradt a buliból, az újra felosztás követelésével, két világháborúval, gázkamrával építette az európai kultúrát.
Olaszország: széttagoltsága és háborúi miatt, melyet az őket is gyarmatosítani próbáló Spanyol és napóleoni európer Franciaország leigázott, kimaradt, és késői „sakál jellegű próbálkozásával” Etiópiát hódítja meg 1936-ban, és Hitler elvtárs kénytelen megtámogatni Észak-Afrikába, sok ezer tankját, nehéz teherautóját, felszerelését elveszítve.
Portugália: a fűszer és a rabszolga kereskedelem, a nemesfém behozatali konjunktúra szintén a gyarmatok szerzésére ösztönözte, de serege és királya elpusztult, így maga is Spanyol uralom alá került. (a hóhér akasztása, és az európai szolidaritás másik arca).
Spanyolország: Mexikó és Dél-Amerika kirablásában jeleskedett, de az óriási mennyiségű arany és ezüstkincsből templomokat, katedrálisokat épített iparfejlesztés helyett, így hiába volt első, hamar alulmaradt a versenyben.

Falra hányt borsó? Szabó Dezső: A demokrácia problémája (1939?) részlet

„Így pld. A halál vak öngyilkosságú elfogadása az egy kisebb állam részéről, ha egy nála nagyobb, katonailag és gazdaságilag sokkal, erősebb állammal közös vámterületi viszonyba lép. Természetes: hogy eleinte nagy farsangi kimutatások történnek, hogy ez a viszony milyen lakodalmas szőlő, lágy kenyér és sárga lé az elnyelendő állam részére. És azután a becsábítás vállvetettséges és egymásrautaltságos görögtüzei után: a megközösvámterületezett áldozat csakhamar teljesen elveszti önsorsa intézésének lehetőségét, vak eszköz lesz az idegen érdek akaratában a végső elnyeletéséig. Hanem az áldozatul kiszemelt ország politikai kalandorai, közéleti gengszterei. Amint észreveszik, hogy egy idegen hatalom mind erősebb parancsot jelent „Hazájukban”. Bandita étvágyuk szemérmetlen mohóságával mind szemérmetlenebb, korlátlanabb felajánlkozással igyekeznek megszerezni az idegen hatalom támogatását minden zsiványságnál becstelenebb politikai törtetésük mellé. Mint bordélyossá züllött apa leánya testét pénzes uraknak: baromi arcátlansággal ajánlgatják fel a hazai föld egyes pontjait (Mai nyelven: privatizáció) a gazdasági függetlenséget, az állami függetlenség, a nemzeti élet minden biztosítékát. Az apokaliptikus versenyben az remél győzni, aki korlátlanabbul becstelen és sárosabb pofával tud végiggázolni meztelenre vetkeztetett anyja testén. Idegen júdáspénzből elő gaztényezett lapjaikban nem csak az idegen hatalom dicsőítését, hódító ideológiáját táncolják meztelenre vetkeztetett ringyósággal, hanem: denunciálják nemzetük, fajtájuk minden védő mozdulatát, életösztönének minden jelenségét és vad hajrában uszítanak mindenki ellen, akiben a nemzeti védelem lehetőségét sejtik. A gengszter-olimpiásszá züllött modern politikai élet e szörnyű gazemberei, fertelmes anyáktól elvetélt hiéna-arcú ember bestiák dögletes versenyében nincs belső gátlás, nincs külső szentség, ami megállíthatná gerjedt iramukat.
süti beállítások módosítása