A lengyel-magyar együttműködés stratégiai fontosságú volt a történelem folyamán mindenkor, ma is így jellemezhető.  Egymás támogatása, megsegítése az Európai Unió különböző testületeiben ma is napirenden van, nem lazult a lengyel-magyar barátság. Jelzésértékű volt, amikor a majdani Európai Költségvetési Unió előszobájának tartott költségvetési fegyelemről szóló egyezményt első fázisában Nagy-Britannia,  Csehország, Lengyelország és Magyarország ellenezte. Később az utóbbi kettő visszalépett, az egyezmény szövegének elutasításában Nagy-Britannia és Csehország a végsőkig kitartott. 

Kezdetét vette azonban egy új jelenség Közép-Európában : a szorosabb cseh-magyar együttműködés, amely a jövőben akár stratégiai fontosságú is lehet. A cseh kormány bejelentette, fontolóra veszik a magyarországihoz hasonló állapolgársági törvény jóváhagyását, hogy megvédjék stratégiai érdekeiket, megelőzzék a cseh nemzet fogyását. Majd később a cseh kormányfő, Petr Nečas látványosan kiállt Magyarország mellett az Európai Bizottsággal folyó vitájában, amely jövőre a kohhéziós alap támogatását szeretné egyharmadával lerövidíteni a magyarországi pályázók számára. Ott sántít az Európai Bizottság szándéka, hogy nem megtörtént vétség, hanem egy jövőbeni lehetséges vétség miatt büntetné Magyarországot. Az Európai Bizottság aggodalmai szerint ugyanis Magyarország 2013-ban túllépheti a 3 százalékos költségvetési deficithatárt, ezért a kohéziós pénzek felfüggesztését helyezte kilátásba.  Nem mellékesen megjegyzem, Magyarország nem tagja az euróövezetnek.  Akkor mire alapozható ez a sietség, a kemény szigor és az indokolatlan részrehajlás?  Amikor néhány hete Martonyi János magyar külügyminiszter miniszteri szintű egyeztetésen járt cseh  kollégájánál Prágában, a cseh sajtó egy része látványosan elhallgatta a látogatás tényét. Jelképes gesztusnak tekinthető, hogy júniusban Prágában barátságos labdarúgó-mérkőzésen összeméri erejét a cseh és a magyar fociválogatott.

Hogyan viszonyul mindehhez a mai szlovák kormány?  A kormány elnöke, Iveta Radičová nem támogatta meg a Magyarország melletti nyilatkozatot, elutasította a Visegrádi Négyek azon nyilatkozatának aláírását, mely elítélte volna, hogy a túlzottdeficit-eljárás keretében Brüsszel indokolatlanul, felesleges szankciókkal sújtsa Magyarországot. Tévedés ne essék, nem az előző kormány, ez a mai szlovák kormány döntése. Nem magyarázható ez másként csakis úgy, hogy Szlovákia kirekeszti magát Közép-Európa önálló arculatának kialakításából az Európai Unión belül. Nem érdekelt a szorosabb regionális együttműködésben szomszédaival, a térség legbefolyásosabb országaival.

Nagy kár. Pedig húsz év elteltével végre értelmet kaphat a Visegrádi Csoport országainak szorosabb együttműködése. A forrongó európai mindennapok közepette az eddigi sodródásunkat felváthatná egy sajátos Közép-európai arculat az Európai Unión belül.  Beteljesülhetne mindaz, amire húsz éve várunk. Remélem megváltozhat  Szlovákia hozzáállása a szorosabb, karakteresebb visegrádi együttműködéshez és optimistaként abban is reménykedem, hogy a parlamenti választás kedvező fordulatot eredményezhet Szlovákia hozáállásában.