A szlovák kormány 2011-re betervezett államháztartási konszolidációja felét az adóterhek megnövelésével szándékozta elérni, felét pedig az állami kiadások csökkentésével. A pénzügyminiszter bejelentése szerint a tervet túlteljesítették, hiszen a megvalósított konszolidáció csupán 16 százalékat érték el az adóterhek megnövelésével, 84 százalékát pedig fokozott takarékossággal, az állami kiadások lefaragásával. Ez dicséretes. Mindeközben le kell szögezni, hogy Szlovákia államadóssága tavaly 3,6 milliárd euróval megnőtt. Mit jelent ez az első látásra ellentmondásos helyzet? Semmi egyebet, mint azt, hogy az ország lehetőségeihez mért túlköltekezést, vagyis a kiadástöbbletet sikerült valamelyest, enyhén lecsökkenteni. De a tény attól tény marad: Szlovákia államadóssága tavaly súlyosan megnövekedett. Ez az a felelősség, amelyet lépten-nyomon olyannyira hangoztatnak? Nemcsak az óriásplakátokon és a sajtóban.
Az allamadósság növekedési ütemét a közeljövőben minden bizonnyal enyhíteni lehet, magát a növekedést semmiképpen. A 2011-re betervezett állami költségvetési hiány 3,9 milliárd euróra rúgott, miközben az adósságszolgálat elérte a 8 milliárd eurót. Ha a közeljövőben belső késztetésre, vagyis a következő kormány programja alapján (aminek valószínűsége egyenlő a nullával) avagy külső kényszer hatására, az Európai Unió ill. az euróövezet új szabályzata szerint záros határidőn belül az állaháztartás hiányát (ez sztatikus adat, egy gazdasági évre értendő, míg az államadósság dinamikus adat, a korábbi évekből máig felhalmozott hiányok fedezéséből adódó tartozás összege) le kéne fokozatosan nullázni, a kiegyenlített államháztartás idején az állami kiadások drasztikusan lecsökkennének. Képzeljük csak el, ilyen megközelítés alapján tavaly lecsökkentek volna 3,9 milliárd euróval, az állami kiadásokat egynegyedével kellett volna megrövidíteni.
Komoly dilemmája lehet a következő pénzügyminiszternek főleg, ha figyelembe vesszük, hogy januárban a hitelminősítő az országot leminősítette, ennek következtében jelentős kockázati felárral tudta csak Szlovákia értékesíteni állami kötvényeit a nemzetközi értékpapír piacon. A dilemmája abból adódik majd, hogy elhitesse a lakossággal: érdekükben cselekszik, tartja a szociális politika eddigi irányvonalát, miközben drasztikus diétára kell fognia az ország közigazgatását, hozzá kell látnia az államadósság tényleges lecsökkentéséhez. Amíg nem késő.
