A fogyasztói árak ismét meglódultak. 2011-ben nem első ízben, azonban idén az emelkedés novemberben volt a legerőteljesebb, vagyis az infláció mértéke az elmúlt hónapban az éves rekordot is megdöntötte, elérte a 4,6 százalékot. Alapvetően a vasúti menetjegyek, az energiahordozók és a lakással kapcsolatok árak emelkedése befolyásolta a novemberi inflációt. A reálbérek pedig számottevően lecsökkentek.
Közben az energiaszolgáltatók bejelentették: januártól újabb jelentős áremelkedés várható. A lakossági földgáz ára 5,53 százalékkal fog megemelkedni, a villamos áram jövőre átlagosan 2 százalékkal lesz drágább. Miközben a földgázszolgáltató 25 százalékos áremelkedésre nyújtotta be kérvényét az árszabályozási hivatalba. Vagyis az Újév után hamarosan újra megemelkedhet majd az ára.
A társadalom egyre szélesebb rétegeinek komoly gondja lesz az alapvető létfenntartási költségek (koszt, lakás, egészség) megtérítésével. A javak újraelosztása, vagyis az állami költségvetés az eszköze annak, hogy bebiztosítsuk a társadalmi kohhéziót, a társadalmi békét. Lehet, hogy hamarosan eljön annak az ideje, amikor teljesen át kell értékelni a közteherviselés, az adózás és járulékbefizetés teljes rendszerét. Az államháztartás kritikus helyzetében a szociális piacgazdaság irányelvei alapján (a neoliberális gazdaságpolitikát követően) az újabb forrásokat ott kell keresni, ahol azok megtalálhatók. Lassan közbeszéd tárgyává válik a gazdagok közteherviselésének megnövelése a válság idején. Miután az egyik leggazdagabb amerikai, Warren Buffett felszólította az Egyesült Államok kormányát, hogy a válságra való tekintettel erőteljesebben adóztassa meg jövedelmét, megszólalt 16 francia milliárdos: az eddigieknél magasabb közteherviseléssel segítenének Franciország egyre rosszabbodó gazdasági helyzetén. Szlovákiában is megszólaltattak néhány milliomost: mit szólnak mindehhez? Tekintettel az újra elmélyülő gazdasági válságra többségében egyetértettek a javaslattal azzal a feltétellel, ha látják e lépés értelmét. Vagyis ha enyhül az állami intézményekben tapasztalható bürokrácia és korrupció, alapvetően javul az igazságszolgáltatás.
Társadalmi legitimitás és támogatottság hiányában nem működhet a legzseniálisabb gazdasági modell sem. Ennek hiányában elképzelhetetlen a piacgazdaság és a kapitalizmus működése. A szociális piacgazdaság nem ellentettje a kapitalizmusnak, sőt. A kapitalizmus egyik változata. A szociális piacgazdaságot a II. világháborút követően Németországban vezette be elsőként a CDU/CSU. Vagyis a jobboldali konzervatív párt. Más kérdés, hogy Szlovákiában ezt kisajátította magának a baloldali Smer. Tehette, mert a jobboldali pártok neoliberális gazdaságpolitikát folytattak.
A csattanó azonban most következik: a tavalyi parlamenti választások előtt 2010. májusában a Konrad Adenauer Alapítvány az Európai Néppárt (EPP) szlovákiai testvérpártjaival közösen szakmai konferenciát tartott Pozsonyban a szociális piacgazdaságról. Az SDKÚ, MKP és a KDH akkori elnöke, Mikuláš Dzurinda, Csáky Pál és Ján Figeľ nyitották meg a konferenciát. A szakmai rész első blokkjában, a szociálpolitika blokkban nem kisebb nevek, mint Iveta Radičová, Sárközy Klára valamint Július Brocka tartottak érdekes beszámolót a szociális piacgazdaságról. Azt követte a gazdaságpolitikai blokk, amelyben Eugen Jurzyca, Anton Marcinčin, valamint az MKP nevében én tartottam meg előadásomat a szociális piacgazdaság kiaknázatlan lehetőségeiről Szlovákiában. Mindannyian megállapítottuk, hogy annak vívmányait Szlovákiában is végre át kellene ültetni a gyakorlatba. Vagyis mindhárom jobboldali konzervatív párt kiállt a szociális piacgzadaság eszménye mellett.
Végezetül következzék a katarzis: tessék megnézni Németországban - egyelőre még víz fölött tartja az egész euróövezetet - milyen az adózás rendszere. Szlovákia példát vehetne Németországtól, ha már az eurózónában szorosan Németország árnyékában szeretne maradni, egy tapottat sem eltávolodva tőle. Példát vehetne arról, hogy németföldön hogyan teremtették meg a társadalmi kohhézió, a társadalmi összetartozás alapjait.
