A reggeli hírekben olvasom, hogy egy banki teszt alapján az ország lakosságának 88 százaléka pénzügyi analfabétának számít. Ezzel Szlovákia az utolsó helyre került a 12 országra kiterjedő felmérésben.
Rögtön eszembe jutott a következő:
tavasszal néhány szakmai konferencián valamint előadásaim keretében bemutattam a Szemléletváltás kell térségünk felzárkóztatására című 12 pontban megfogalmazott intézkedéscsomagot. Közülük az egyik így hangzik: az alapiskolák 8. és 9. évfolyamában valamint a nem szakosodott középiskolák minden évfolyamában kötelezően bevezetném heti egy óra erejéig a pénzügyi és gazdálkodási alapismeretek tantárgyat, amelyet kizárólag szakképzett pedagógusok oktatnák. Semmiképpen sem szeretném a diákokat tovább terhelni úgy gondolom azonban, hogy ma a pénzügyi és gazdálkodási alapismeretek elsajátítása legalább olyannyira fontos, mint mondjuk az ízeltlábúak belső kiválasztási rendszerének leírása. Lehet, hogy a 21.század elején még fontosabb. Nem ártana, ha az emberek többsége képes volna kiigazodni a mára már igencsak változatos, összetett gazdasági környezetben. A mindennapokban eléjük táruló kérdésekre világos válaszokat tudjanak megfogalmazni, a kínálkozó lehetőségekből meg tudják határozni önmaguk és családjuk prioritásait. A szerződés aláírása előtt legyenek tisztában a fogyasztási- vagy jelzáloghitel felvétele hosszabb távú következményeivel.
Amikor a hetvenes és a nyolcvanas években sok tízezer társammal együtt részt vettem a közoktatásban, a heti 30 tanítási órába igyekeztek belesűríteni a kor követelményeinek legjavát. Igyekezni kéne ma is a fiatalokat felkészíteni az élet legfontosabb kihívásaira. Számba kell venni az élet adta lehetőségeket valamint a veszélyeket és a kockázatokat, a diákság részéről felmerülő kérdésekre pedig világos, érthető válaszokat kell adni. A lexikális, memorizált tudás mellett nem szabadna megfeletkezni a praktikus, mindennapi életben szükséges tapasztalatok, viselkedési formák átadásáról sem.