Február óta a pénzügyminiszter képletesen szólva elbújt a közvélemény elől, nem tájékoztatta a nagyérdeműt sem tárcája, sem pedig a közpénzek állapotáról. Helyette csupán a tárca szóvivője szólalt meg, ha muszály volt. A minap mégis előbújt a háttérből és bejelentette, hogy 350 milliós űr tátong az államháztartásban, jövőre pedig a tervezetthez képest máris 600 milliós bevételkieséssel számol. Miközben nem a kiadási oldallal vannak gondok, a bevételi oldal döcög. Örvendetes, hogy immár nem az adó- és járulékterheket növelné meg, a kiadási oldalon próbál takarékoskodni.
Vajon miért akadozik a költségvetés bevételi oldala és vajon megállja a helyét, ha cselekvőképtelenségük elleplezésére a kormány tagjai folyton a gazdasági válsággal indokolják a kedvezőtlen folyamatot?
A kormányzat tavaly őszi konszolidációs költségvetési csomagjának hatására ősztől a kis- és közepes válallkozók ezrei nyitottak fiókvállalatot a szomszédos országok valamelyikében, főleg Csehországban és Magyarországon. Aktivitásukat önfenntartási ösztönüktől vezérelve lassan, de biztosan áthelyezik oda, ahol nem húzzák le róluk a „77 bőrt“. Emiatt egyre kevesebb adóalany adózik Szlovákiában. Az ilyen jellegű mozgásokra olyannyira érzékeny szlovák államháztartás megérzi a kedvezőtlen folyamatot. Pozitív előjellel megérezte 2005 – 2009 között is, amikor fordított irányú folyamat zajlott le, ide vándoroltak a magyarországi kis- és közepes vállalkozók.
Nem beszélheti ki magát a kormány minduntalan a gazdasági válságra. A kedvezőtlen külkereskedelmi tendencia láttán vajon miért nem ösztönzi erőteljesebben a belső fogyasztást? Az élelmiszerek piacán is egyre csökken a hazai termékek pozíciója. Miért nem alkalmaz hatékony megoldást a kedvezőtlen folyamat megfordítására, a hazai éllemiszerek erőteljes legiszlatív védelmére? A szomszédos (szintén EU-tag) Ausztriában például törvény kötelezi az áruházláncokat, hogy pultjaikon legalább 70 százalékban hazai élelmiszert kínáljanak a vásárlóknak. Egy közvéleménykutatás a minap alátámasztotta, hogy nálunk ez az arány 44 – 45 százalékos. Bebizonyosodott a döbbenetes arány, amelyről jó ideje folyamatosan számot adunk. A hazai élelmiszer ugyanis hazai munkaerő kétkezi munkájának eredménye, a termelő és a gyártó is itt adózik és itt vezeti el a járulékokat.
A legkevésbé érthető azonban az, hogy rossz, elhibázott döntéseinek következményeit nem magán viselné el a kormány, nem az állami kiadásokat nyirbálná meg, másokat büntetne meg. A pénzügyi tárcavezető kijelentette, mintegy 300 önkormányzat túlközltekezik, nem tartja be a konszolidációs memorandumot. Emiatt hozzányúl az önkormányzatok költségvetéséhez, megváltoztatná az eredeti hatásköreik költségeit fedező személyi jövedelemadó elosztásának (ún. részadó) rendszerét. Mit szól ehhez a fegyelmezett 2.628 helyi önkormányzat és a 8 megyei önkormányzat? Az egytized fegyelmezetlensége végett büntetné a pénzügyminiszter a fennmaradó kilencven százalékot? Ki hallott már ilyet?
Pedig spórolásra bőven akad lehetősége az állami költségvetésben is, nem kell megbüntetnie az önkormányzatokat. Az éves állami költségvetés kiadási oldala 2007 – 2012 között a gazdasági válság ellenére megnövekedett 50 százalékkal, ennek ellenére az önkormányzatoké stagnált, helyenként effektíve lecsökkent. 2011-ben az egyes minisztériumokban és a hozzájuk tartozó különböző intézményekben a bértömeg megnövekedett 16 – 23 százalékkal, miközben a rekordot éppen a pénzügyminisztérium állította be. Ha létezik út felfelé, akkor megszorult helyzetben lefelé is meg kell találni az utat. Az állami közbeszerzéseknél kellene visszafogni a gyeplőt, a felesleges állami fogyasztást kellene meggátolni. Százmilliókat lehetne így évente megtakarítani. A szociális juttatásokat kellene végre célirányossá tenni, csupán a valóban rászorulók kapjanak állami támogatást! E területen továbbá a visszaéléseket kellene megszüntetni. Nem normális az a helyzet, amikor a munka nélkül tengődő családapa állami segélyként többszörösét veszi fel annak, amit az őt kiszolgáló hivatalnok, családanya állami szolgálata, munkája után havonta felvesz. Júliustól újra valorizálódik a karhatalmi erők nyugdíjba vonult, egykori dolgozóinak kiszolgálási illetménye. Erre ugyebár futja az állami költségvetséből.
Bőven van tehát lehetősége a pénzügyminiszternek visszafogni az állami kiadásokat, csupán mély lélegzetet kell vennie, meghozni a bátor döntéseket. Nem a kézenfekvő, legegyszerűbb megoldást kellene alkalmaznia. Mások költségvetését megcsapolni, ezzel az önkormányzatokat taszítani elviselhetetlen helyzetbe.
