A pozsonyi törvényhozás nem engedte második olvasatba a kisebbségi kormánybiztos hivatalában kidolgozott törvénymódosítást a vasútállomások két nyelvű megnevezéséről, a javaslat tehát elbukott.
Legyünk őszinték, nem volt meglepetésszerű a honatyák döntése, hiszen a februárban és márciusban történtek azt sejtették, ilyen végkifejlete lesz a hosszúra nyúlt folyamatnak. Kisújfalun, két nappal a vasútállomás magyar megnevezése februári kifüggesztését követően megjelentek a Matica Slovenská ellenőrei. Márciusban a kéméndi vasútállomás magyar megnevezésének kifüggesztését megelőzte két különböző rendőralakulat helyszínelése, a községi hivatalban pedig a belügyi tárca dolgozói érdeklődtek hevesen a tábla kifüggesztésének körülményeiről. Mindkét esetben afelől érdeklődtek, ki függesztette ki a táblákat? Magánterületre, önkormányzati területre, netán állami tulajdonban levő területre kerültek a táblák? Ezek után senki sem gondolhatta komolyan, hogy az államigazgatás tiszta szándékkal azon lesz, hogy megszülessen a várva-várt törvénymódosítás, helyükre, az állomás szlovák megnevezése mellé kerülhessenek a hivatalos magyar, ruszin, ukrán és más nyelvű megnevezések.
Joggal kérdezhetné az el nem kötelezett polgár, mi az akadálya annak, ha a közutak mentén, a kék színű hivatalos táblákon immár 15 éve tájékoztatja a gépkocsivezetőket a települések szlováktól eltérő, leggyakrabban magyar nyelvű megnevezése, miért nem kerülhet ugyanez a vasútállomások homlokzatára? Az indokokat nyilván tudják az államigazgatás felelős dolgozói és a törvényhozás azon szlovák képviselői, akik nem szavazták meg első olvasatban sem a törvénymódosítást. Az indokok közül csupán kettőt neveznék meg azzal a kitétellel, hogy ezek nevetséges indokok, nem adnak jogalapot a múlt és a jelen elferdítésére, Dél-Szlovákia valóságos arculatának és jellegének eltitkolására.
Nyaranta, az év középső négy hónapjában aránylag sok Nyugat-európai és tengerentúli turista keresi fel térségünket a következő útvonalon: leszállnak Bécsben, megtekintik a patinás történelmi múlttal bíró osztrák fővárost, majd vonattal utaznak át Budapestre egy hosszabb hétvégére, onnan pedig EuroCity gyorsvonattal (általában napközben) továbbutaznak Prágába. Prága megtekintését követően visszarepülnek otthonukba. A turistának van egy fránya szokása, néha bizony kitekint a vasúti kocsi ablakán, ismerkedik a tájjal és a településekkel. Valakiknek nem érdeke, hogy ily módon is kidomborítsuk az ide érkező idegenek előtt térségünk kettős arculatát és kultúráját. Szlovákia területén a vasúti kocsikban még véletenül se tájékoztatják őt magyarul. Csupán szlovákul, angolul és németül. Pedig Budapestről gurul be a szerelvény Szlovákia területére, Párkányba (a turisták mellett feltehetőleg sok magyarországi utassal).
Ezen kívül úgy gondolja az államigazgatás (beletartozik a kormány és a parlament mellett a vasúttársaság vezetése is), hogy sok szlovák számára, akik soha életükben nem jártak az ország déli és keleti szegletében az okozna megütközést, hogy a vasúti menetrendben a déli és a keleti végeken levő vasútállomások megnevezése két nyelven jelenne meg. Felfigyelnének arra, hogy az ország számos településén jelentős számban élnek a szlováktól eltérő, más nemzetiségű polgárok. Na de ezek az indokok helytállók? A 21. században ily módon el lehet ferdíteni a múltat és a jelent, Dél-Szlovákia jellegét és arculatát?
Ezekután a kisebbségi kormánybiztos, A.Nagy László számára nem maradt más hátra, mint hogy lemondjon. Azt követően, hogy tavaly nyáron jelezte: 2012. szeptemberében helyükre kerül a vasútállomások hivatalos magyar, ukrán, ruszin és más nyelvű megnevezése a szlovák nyelvű megnevezés mellé. Különösen azt követően, hogy bevallotta: ezügyben államigazgatási obstrukciót tapasztalt az utóbbi hónapokban. A kormányfő pedig kijelentette: jöhet a ruszin kisebbségi kormánybiztos. Szemszögéből ítélve tehát vannak "jó" és "rossz" nemzetközösségek Szlovákiában. Bennünket ezzel a rosszak közé sorolt. Mi ezt tudjuk régen, nemcsak „Túrócszentmárton“ óta. Csak az a fránya százezer többletszavazat a déli járásokban 2012-ben a Smer javára, 2010-et követően, csak az ne lenne. Ezek a szavazók „megköszönhetik“ a kormánynak és a kormányfőnek a feléjük táplát bizalmat. Például akkor, ha újra nőnapi partira invitálja őket.
