Az új francia államfő, Emmanuel Macron augusztus végén Közép-Európában és a Balkánon vizitelt. Látogatásával két stratégiai célt követett: új, fiatal francia államfőként átvegye Németországtól a kezdeményezést Európa jövőbeni geopolitikai irányának meghatározására és kísérletet tegyen Közép-Európa, azon belül a Visegrádi Együttműködés (V4) megosztására. Sőt, mi több, a kétsebességes Európa projekt keretében szívesen átnyúlna Magyarország és Lengyelország feje fölött, a gyorsabb sebességű, kemény magba szívesen bevonná Romániát és Bulgáriát. Álljunk meg itt egy pillanatra. Feltűnik, hogy a francia államfő csakis a menekültekkel való bánásmód prizmáján keresztül tekint Európa jövőjébe, miközben számára a periférián elhelyezkedő országok alázata sem elvetendő tényező. A gazdaság, a törvényesség, az államháztartás helyzetére, a közállapotokra fittyet sem hányt. Máskülönben azon két balkáni országot, amelyek az Európai Unió forrásainak felhasználása terén kezdetektől a tagországok listájának legalján kullognak, az európai források felhasználása hatékonysága és a korrupció elmélyülésének tükrében, meg sem szólította volna. Persze, a francia-román szövetség a régmúltból ismert s máig tart. Mi magyarok ezt számos történelmi eseményben megtapasztalhattuk, nemcsak 1920-ban.
Világítsuk meg a témát Párizs szemszögéből. Nagyon merész stratégiai elgondolás volt a befolyási, együttműködési övezetek átrajzolása egy olyan kezdő államfőtől, akinek népszerűsége odahaza megválasztása óta a negyedére zsugorodott össze. Nyilván a munkaügyi és gazdasági reformja végett. A napokban széles tömegek vonultak utcára Párizsban és másutt, sztrájk bénította meg Franciaországot. Merész mérce olyan gazdasági paraméterek teljesítésének számom kérése a Közép-Kelet-európai országoktól, amelyeket Franciaország maga nem teljesít. Gazdasága a válság 2008-as begyűrűzése óta sem állt talpra. Gazdasági növekedése jelentéktelen, munkanélkülisége magasabb, mint Magyarországé vagy Szlovákiáé, az adóterhei egyre inkább növekednek és elfojtják a gazdaságot. Az államháztartási hiánya pedig egyre nő. A bejelentett sztrájkok száma egyre növekszik, az ország alapvető működése bénulhat meg. Ilyen körülmények között akarja a fiatal államfő újra rajzolni Kelet-Közép-Európa térképét, megosztani a Visegrádi Együttműködést, amely az utóbbi években példásan működött. A menekültáradat idején számos befolyásos Nyugat-európai értelmiségi, politikus és tollforgató mondta vagy írta, hogy Európa erkölcsi központjává a V4-ek csoportja vált. Vagy éppen ez a baj, ezért kellene megbüntetni, megtörni?
E témakörben nem hallottunk véleményt a választások előtt álló német kancellártól. Megszólalt azonban Jean-Claude Juncker, az Európai Bizottság elnöke, aki az európai unió választási időszaka félidejében értékelő beszédet tartott. Beszédében elvetette a kétsebességes Európát (Macronnal szemben) és egysebességes, szövetséges, de gyorsabban haladó unió terveit vázolta fel. Szerinte stratégiai változásokat kedvező helyzetben lehet és kell alkalmazni. Brexit után, számos viharral megtépázott állapotában az Európai Unió koránt sincs ma ilyen helyzetben. Hitet tett a bérunió mellet, vagyis az Európai Unió tagállamaiban a bérszinteket ki kell egyenlíteni. Ugyanazért a munkáért, ugyanazon a helyen minden munkavállalónak ugyanannyi bért kell kapnia. Megjegyzem, e javaslatot sem előnyünkre találták ki. Egyértelműen a Lajtán túliak javára. Emiatt lohol az európai ballib az egész Európát átölelő petíció sikeréért.
Más, figyelemre méltó gazdasági fejlemény osztja meg Nyugat-Európát. Németország és Oroszország bejelentette a Nord Stream II gázvezeték megépítését. Az Európai Parlament elvetette az Oroszország és Németország együttműködésének gyümölcseként megépített, Balti tenger alatt húzódó gázvezeték, a Nord Stream folytatását, kibővítését. Nem érte egyet a beruházás megvalósításával, amely az európai gazdaságot jelentős mértékben tenné függővé az orosz földgáztól. Németország álláspontja változatlan, Angela Merkel kiáll a beruházás mellett. Figyeljük majd meg, hogy a németországi választásokat követően e témában hogyan változik meg a szereplők hangneme, milyen irányt vesz a megaberuházás terve. Megkockáztatom, hogy megépítik. Ami Szlovákia számára rendkívül kedvezőtlen fejlemény, hiszen a második gázvezeték üzembe helyezésével éves szinten 300 millió euró bevételtől, tranzitdíjtól esne el.
Úgy tűnik, a francia államfő kísérlete a Visegrádi Csoport megosztására csupán kísérlet marad. Rendkívül fontos fejlemény lenne számunkra, hiszen Magyarország és Szlovákia egyazon gazdasági és politikai térben maradhat. Nem kell majd attól tartanunk, hogy a Lajtát követően a Duna lesz az új elválasztó vonal. Hiszen a Visegrádi Csoport létrejöttével a Duna bennünket immár összekötött, minden tekintetben. Ne hagyjuk, hogy mások ezt megváltoztassák!
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
