Hiteles, nyilvános, a sajtóban megjelent információkra alapozva közölte az Oxfam ügynökség, hogy 2016. végére a világ nyolc leggazdagabb emberének összesített vagyona maghaladja a világon élők szegényebbik felének összesített vagyonát. Nem hiszem, hogy akad a Földön olyan ép eszű ember, aki ezt helyesli, követendő példának tekinti. Még az érintettek sem. Hiszen úgy tíz–húsz éve ők sem gondolhatták, hogy cégfelvásárlásaik, bekebelezéseik - szaknyelven szólva a tőke koncentrációja – évek múlva ilyen mély szakadéknyi különbséget fog eredményezni egyes társadalmi csoportok között. A folyamat legrosszabb velejárója az egészséges, öntudatos, tettrekész középosztály rohamszerű eltűnése szinte minden kontinensen, kivétel nélkül.
Mindez a rohamosan terjedő globalizáció egyik leglátványosabb következménye. Az éppen aktuálisan, Davosban zajló Világgazdasági Fórum egyik fő témaköre a társadalmi csoportok életszínovala között tátongó szakadék enyhítésének szükségessége és a megoldás irányába mutató tényezők átültetése a gyakorlatba. A vagyoni különbségek lecsökkentése az egyes társadalmi csoportok közt. Az Oxfam elemzése bizonyára befolyásolja majd a témában felszólalók előadásának tartalmát. Legyenek azok államfők, pénzügyminiszterek, oligarchák vagy vezérigazgatók. A helyzet ugyanis tarthatatlanná vált. Ezt bizonyítják a 2016-ban lezajlott választások is, amelyek helyenként a hagyományos pártok jelentős meggyengülését, a mai világrenddel szembe forduló pártok látványos felfutását eredményezték. Az emberek már nem hisznek a meséknek, látványos fordulatért kiáltanak.
E tekintetben vajon mi a helyzet Szlovákiában, tágabb értelemben Közép-Európában? Évről-évre érzékeljük a néhány százalékos gazdasági növekedést, ám ez mit sem segít a középosztály rohamos lerongyolódásán, a kis- és közepes vállalkozók helyzetének stagnálásán. Nem is beszélve azokról, akik munkavállalóként (a szlovákiai árszinthez mérve) a minimálbérhez közeli éhbérért dolgoznak, gyakran három műszakban. Vagy szociális segélyen tengődnek. A szakadéknyi társadalmi különbségek enyhítése céljából javasolt az MKP a 2016-os választási programjában három olyan intézkedést, amely a táguló, szakadéknyi különbségek enyhítését célozta meg első lépésben. Nem vagyunk új adónemek bevezetésének hívei. Azonban a személyi jövedelemadó progresszivitását, lépcsőzetességét javasoltuk elmélyíteni. Mert valljuk, a mai társadalmi környezetben a legalacsonyabb bérért dolgozók megérdemlik, hogy jövedelmi adókulcsuk ne 19 százalékos legyen, hanem 10 százalékos. A másik oldalon, aki kiemelt jövedelmet kap havonta, annak adókulcsa növekedjen meg, vállaljon magasabb közteherviselést, mert neki telik rá. A neoliberális maszlagot ma már senki sem hiszi el, hogy az adókulcs azonos legyen mindenki számára (egyenadó), mert a magasabb fizetésből így is magasabb összeget fizet be az államkasszába. Ez így igaz, ám Oxfam elemzése igazolta, hogy ez mennyire téves felfogás, tévúton jártunk mi is, 2004 óta.
A másik javaslatunk a választási programunkban 2016-ban az volt, hogy az ingatlanadó a jövőben sokkal inkább tükrözze az adott ingatlan értékét, mint ma. Az ingatlanadó kiszabásánál mérvadó legyen az ingatlan elhelyezése és piaci értéke egyaránt. Hiszen egy, a hatvanas években épült sátortetős 10x10 méteres családi ház értéke teljesen más Losonc határában, mint mondjuk a főváros tágabb belvárosában. E változás szigora alól kapjanak kivételt azok, akik nyugdíjasok (teljesen más körülmények között, a régi rendszerben építették fel a mára már helyenként vagyont érő házukat) és akik szociális segélyen élnek. Esetükben az örökösödési eljárásnál lehetne magas adót kiróni. Viszont a produktív korban levő, kereső emberek vállaljanak a mainál jóval magasabb közteherviselést, ha luxus értékű ingatlanuk van. Harmadik javaslatunk volt az osztalék megadóztatása, amely azóta át lett ültetve a gyakorlatba,.
Hasonlóképpen, azon is el lehetne gondolkodni, milyen más luxuscikkekre lenne kiróható a hozzáadott értékadó magasabb adókulcsa a másik oldalon pedig alacsony, mondjuk 5 százalékos adókulcs az alap szükségleti cikkekre. Ha nem lesznek ehhez hasonló eszközök a gyakorlatba átültetve, a társadalmi csoportok között kialakult szakadéknyi különbségek Szlovákiában sem szűnnek meg, tovább elmélyülnek. És nem szűnik meg a középosztály rohamos elsorvadása sem.
A neoliberális gazdaságpolitika letűnő félben van. Itt az ideje, hogy megtegyük a kellő lépéseket Szlovákiában is és a tágabb környezetünkben, sőt a világon egyaránt. A félresiklott gazdaságpolitika következménye a társadalmi csoportok között elmélyülő, szakadéknyi vagyoni különbség és egyre több helyen a választók tiltakozó hozzáállása a hagyományos pártok programja iránt.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
