Érdekes jelenség tanúi lehetnek a Nyugat-Európában élők. Az interneten történő kereskedelem egyre erőteljsebb térnyerésének következtében komoly gondokkal küzdenek az áruházláncok, a kisebb-nagyobb bevásárlóközpontok. Főleg a belvárosokban találhatók. Hollandiában néhén év alatt az áruházak egynegyede tűnhet el végérvényesen, Nagy-Britanniában több százazer munkahely szűnhet meg rövidesen a kiskereskedelemben, kiürülhet kétmillió négyzetméternyi eladási és raktározási felület. Minálunk e jelenség szintén tapasztalható, de folyamata kevésbé drámai. Egyre több kisfuvarozó, logisztikai társaságok egyre több furgonja rója az utakat. Lehet, hogy néhány hónapon vagy éven belül az interneten történő vásárlás térnyerése és az áruházláncok bezárása itt is felgyorsul. Példa az áruházlánc eladására itt is akad, néha sikeres a kontraktus, máskor az anyavállalat a veszteség ellenére tovább folytatja a kiskereskedelmet. Ma már nem tudja a láncát értékesíteni.

            Persze, az on-line vásárlásnak megvannak az előnyei. A vásárló esetenként jelentős összeget takaríthat meg, összehasonlítva a kőüzletben vagy áruházban történő vásárlással. Magam is arra lettem figyelmes, hogy az utóbbi években egyre több műszaki cikket az internet-áruházak valamelyikében vásárolom meg. Akkor érdemes ezt, ha a vásárló pontosan tudja, mit is akar venni.  A jelentős árkülönbség abban rejlik, hogy az internet-boltnak nem kell számolnia raktározási költségekkel és bérköltségei a forgalmához viszonyítva jóval kisebbek.

            Viszont ez a folyamat, a vásárlási kultúra erőteljes módosulása egyúttal komoly lehetőségeket is jelenthet számunkra, régiónk számára. Amennyiben az áruházláncok forgalma idővel jelentősen lecsökken, gazdaságtalan lesz a fenntartásuk, forgalmuk egy részét minden bizonnyal átveszi az on-line vásárlás itt is. Emellett bővülhetnek a helyi piacok, kialakulhatnak újak, felértékelődhet a helyi termékek, termények szerepe. Gondoljunk csak bele: interneten mégsem lesz kapható az alap élelmiszer, a hús, a baromfi, a zöldség és a gyümölcs. Vagyis az áruházláncokban ma kapható szíriai paprika és a tunéziai paradicsom helyett újra lehetőség nyílik a hazai zöldség és gyümölcs nagybani értékesítéséhez más kereskedelmi csatornákon. A helyi piacokon újra megnő a hazai, vidékünkön termesztett zöldség és gyümölcs iránti kereslet, a vásárlók újra hozzászoknak a hazai ízekhez. Mert nem lesz más lehetőség.

            A folyamat nem lesz drámai, hónapok alatt a változás nem fog lezajlani. Ám nem árt felkészülnünk erre a kihívásra. Fel kell nőnük a feladathoz, már ami az előállítás, a kínálat oldalát illeti. Szakmai téren nincsenek kétségeim, inkább a tekintetben vannak, hogy található-e még térségünkben elég munkaerő ahhoz, hogy a kétkezi munkára igényes mezőgazdaságot újraindítsuk és ezzel megalapozzuk a helyi gzadságfejlesztést. Ne feledjük: térségünk kevés kitörési pontja közül éppen ebben adhat lehetőséget számunkra a sors, természeti adottságaink és régiónk komparatív előnyének összhatása. Éppen ezért kell felkészülnünk a kihívásra, tudatosan kell a folyamat egyes részet elterveznünk.  Egyszerűen élnünk kell a lehetőséggel!