Az egyedül kormányzó IRÁNY (SMER) párt a populizmust tökélyre emelte. A párt munkamódszere felettébb egyszerű: gyakran készít közvéleménykutatást a társadalomban rezonáló kérdésekről, majd az eredmény függvényében javasol törvénymódosítást, irányítja a közbeszédet vagy tudatbefolyásolást végez.  Az utóbbi történik meg leggyakrabban. Nem saját találmányom ez, a baloldali párt alelnöke, a  pénzügyminiszter vallotta ezt be a köztévé Lámpa című éjféli műsora egyik tavalyi adásában, amelyben az Euró jövőjét taglalták.

            A 2012-es parlamenti választás előtti kampányban az óriásplakátjain országszerte elhintette (és a választókkal elhitette), mennyire elkötelezett a biztonság (istoty) megtartása iránt, az élet minden területén. Lássuk, egyedüli kormánypártként mennyire teljesíti korábbi igéreteit.  Néhány napja a kormány elfogadta a jövő évi állami költségvetést, amelyből kiderült, hogy a fejezetek (szaktárcák) többségében abszolút értékben is lecsökken a költségvetés az idei büdzséhez képest (hosszú idő után első ízben). Ennek megfelelően tiltakoznak, magasabb béreket követelnek a pedagógusok, tűzoltók, más közalkalmazottak, nővérek sőt tiltakozik az egész egészségügy, hiszen az állami biztosítottak után jövőre a kormány az ideinél jóval kevesebbet szán befizetni az egészségügyi biztosításba. A kormány ülését követő sajtótájékoztatón, amikor ez kiderült,  a sziporkázó kérdések hallatán a kormányfő csupán széttárta a karját és röviden tudatta: ennyire telik. Nagyon tanácstalannak, tehetetlennek tűnt, majd megkérdezte az újságírókat: netán más országban élnek, nem tudják milyen a szlovák gazdaság helyzete?

            Mi pedig megkérdezhetnénk tőle: ez volna az a magas fokú biztonság az élet minden területén, amit a választások előtt hirdettek? Amire rákattant a választók akkora hányada, amekkora az Irány számára az egyedüli kormányzást biztosította. Kényelmes, belső koalíciós vitáktól mentes kormányzásnak tűnt ez a négy éves időszak (első ízben kormányoz egyetlen párt Szlovákiában), mégsem tudtak vele mit kezdeni, nem tudták megzabolázni a gazdaságot. Na ezért menekül a kormányfő a köztársasági elnök sokkal kényelmesebb székébe. Mivel közjogi szempontból magasabb tisztségbe tart, azt sem mondhatják el róla, hogy kormányfői tisztségben kudarcot vallott, ezért menekül el a felelősség elől. Kiderül majd, hogy utódja sikeresebb lesz-e a gazdaság talpra állításában, csak közben az Irány ne hulljon darabjaira, a belső feszültség és az egymással vetélkedő belső erők ne feszítsék szét a pártot. Eddig a vezér képes volt összetartani az Irányt. Ha megválasztják köztársasági elnöknek, nemcsak pártelnöki tisztsége szűnik meg, hanem  párttagsága is.

Azután megmérettetik a vezér nélküli párt, kiderülhet, hogy munkamódszerük fejlődésének iránya megfelelő volt-e vagy sem. Mindenesetre a jobboldal régen sóvárog egy ilyen külső, objektív, tálcán felkínált  lehetőségért. Csakhát addig a jobboldali megosztottság megváltozhat? Aligha. Máig sem derült ki, hogy az önjelölt új arcok közül ki lehetne az igazi jobboldali vezér. Új korszak kezdődhet tehát a szlovákiai politikai porondon, máig nem tapasztalt, meglepő pártkombinációk hatalmi szövetsége jöhet létre. Ez pedig kedvezhet a parlamenten kívüli pártoknak, így az MKP-nak is.