Euro 11.jpg              

Brüsszelben tárgyalóasztalhoz ültek az unió kormányfői. Az Európai Tanács ülésének legfontosabb napirendi pontja újra a gazdasági válság kezelése volt. A mediterrán országok erőteljes nyomása ellenére minden marad a régiben, Németország újra érvényesítette akaratát. Nem lazul a szigorú költésvetési fegyelem, a konszolidáció üteme, a célirányos  takarékosság. Egy kivétellel, Franciaország eshet enyhítébb elbírálás alá, kivételt kaphat a szigorú szabályozás alól. Ez a kivételezés azonban nem nyerte el a Közép-Kelet-európai tagországok tetszését, a szlovák kormányfőnek igaza volt, amikor kiejelentette: vagy mindenki enyhébb elbírálás alá esik, vagy senki. Senkivel se alkalmazzunk kivételt!  Nagyon helyes. Sorrendben negyedik országként Ciprus kaphat 10 milliárdos mentőövet. Különös, eddig nem alkalmazott feltételt szabtak számára: adóztassa meg a bankokban fekvő bankbetéteket.

             Milyen feltételek következhetnek ezután?  Az Európai Unió harmadik éve kezeli a válság szimptómáit, a tartós megoldást azonban még nem találta meg. Zajlik a tűzoltás, de az alagút végén a fény máig sem pislákol. Az unió tagországai többségében a pénzügyi, majd később a gazdasági válság adósságválságba torkollt.

             A válságból való kiútkeresésnél közelítsük meg a problémák gyökerét az ellenkező oldalról.  2008. szeptember 14-ét követően több ízben leírtam már: a gazdasági és a pénzügyi  válságból való kivezető utat a súlyos erkölcsi válság megoldásával kell kezdeni. Az erkölcsi válság a társadalmi élet szinte minden területére jellemző kisebb-nagyobb mértékben, ám a gazadságban és a pénzügyekben okozott olyan méretű károkat, amelyek következtében a világ 2008. szeptember 14-ét követően alapvetően megváltozott, soha többé nem lesz olyan, mint azelőtt volt.

            A helyzet orvoslását tekintve radikális megoldást tapasztalhattunk 2009-ben Izlandon vagy éppen most lehetünk annak tanúi Bulgáriában. A PIIGS országokban idő előtt sorra kicserélődtek a kormányok, azonban az ésszerű, konfliktusmentes, a többség által elfogadható orvoslás kezdetét éppen Svájcban mutatták be.  Az ottani népszavazáson a lakosság 68 százaléka mondott igent arra a jogszabály-javaslatra, amely szerint a magáncégek vállalatvezetői, vezérigazgatói immár nem szabhatják meg bérük, prémiumuk,  jutalmuk, bónuszaik és végkielégítésük összegét. Döntési, beleszólási  jogot kapnak a cég részvényesei, sőt dolgozói is! Azok a vállalatvezetők, akik megsértik a jogszabályt, fizetésük többszörösére rúgó pénzbüntetést  vagy börtönbüntetést kaphatnak. Erkölcsi mértéktartásra intették tehát a polgárok a vállalatvezetőket, behatárolták mozgásterüket. Érvelhetnek persze a hazai vállalatvezetők azzal, hogy az ő fizetésüket kollektív testület, az igazgatótanács vagy a részvényesek közgyűlése dönti el. Igen ám, de ha az ügy Svájcban, a demokrácia egyik fellegvárában, a gazda(g)ság kirakatországában  népszavazásra került, akkor minden bizonnyal ott is tarthatatlanná vált a helyzet, visszaélések és erkölcsi túlkapások sorára derülhetett fény a gazdaság általános hanyatlásának idején. Svájcban tehát megszűnnek a vállalatvezetők szűk körének kiváltságai, a többmilliós fizetések és a csillagászati bónuszok, végkielégítések. Kiváncsi lennék, nálunk egy hasonló témakörben megejtett népszavazáson hányan szavaznának igennel  a Svájcban feltett kérdésre? Nálunk ugyanis nemcsak a magánszférát jellemzi hasonló gyakorlat, az állami hivatalokat, állami részvénytársaságokat is. Gondoljunk csak a tavalyi végkielégítésekre a vasúttársaságnál és a közlekedési tárcánál. Számos más példát is említhetnék.

            Azonban a mértéktelenséget tekintve korántsem csak a vállalatvezetők kiváltságairól van szó. Szlovákia polgárai arról is értesülhettek a sajtóból, hogy a hazai bankok nyeresége negyedévről negyedévre emelkedett abban az időben, amikor 2009-től a gazdaság hanyatlásnak indult. Tavalyig érvényes volt ez, ám idén már más állapotok uralkodnak a bankszakmában is. A közbeszerzések (a közpénzekből megvalósult beruházások, beszerzések és vásárlások) területe is erkölcsi megújulásra vár. A Focus közvéleménykutatási ügynökség tavalyi felméréséből, amelyet a Transparency International Slovensko (TIS) számára készített kiderült, hogy a felmérés folyamán megkérdezett, a közbeszerzésekben részt vevő szlovákiai vállalkozók  73 százaléka szerint a közbeszerzések folyamatát mindig vagy gyakran korrupció övezi. A közügyek tisztaságának mértékét figyelemmel követő civil szervezetek tavaly közreadták kvalifikált becslésüket arról, hogy a szlovákiai közbeszerzések  teljes éves végösszegének 12 – 15 százaléka nem a beszerzett áru és szolgáltatások kifizetésére szolgált, hanem a szürke gazdaságban landolt. Miközben 2012-ben 3,9 milliárd euro összegben történt közbeszerzés.

            Itt az ideje tehát a gazdaságban és a pénzügyekben is elindulni az erkölcsi megújulás útján, meg kell szüntetni az eluralkodott mértéktelenséget és a határtalanul önző hozzáállást.  Vissza kell térni az ésszerűség és a méltányosság keretei közé. A gazdasági válságból való kilábalás egyik előfeltétele éppen ez lesz. Svájci mintára, persze népszavazás nélkül kellene elindulni ezen az úton, olyan jogszabályozást kellene bevezetni, amely végérvényesen megszünteti a rendszerváltozás utáni 23 évben tapasztalt erőteljes kilengéseket. Amíg nem késő.

 

Szerző: farkasivan  2013.03.18. 16:40 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://farkasivan.blog.hu/api/trackback/id/tr815143616

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása