A Magyar Közösség Pártja tagjai, miután a polgármesterek írásbeli kérvényét a vasúttársaság elutasította, négy helyen kifüggesztették a vasútállomások magyar megnevezését. Múlt héten csütörtökön Kisújfalun, Szepsiben és Ekecsen, majd pénteken Őrsújfalun.
Ekecsen a magyar civilek egy csoportja helyezett ki tiltakozó feliratot a kezdeményezés ellen, majd a sajtóban és a véleményportálokon a szlovákiai magyar civil társulások fedőszervezete néhány vezetőjének heves reakcióját váltotta ki az MKP megnyilvánulása. Úgy gondoltuk, ha a civilek mellett többirányú figyelemfelkeltő nyomásgyakorlás lesz a vasúttársaság irányába, eredményesebbek lehetünk. Az anyanyelvi jogaink áltolános gyakorlásáért és elfogadtatásáért vívott küzdelmet senki sem sajátíthatja ki magának! Nem akartuk, hogy a kifüggesztett megnevezések másnap eltűnjenek, ezért azokat a civilektől eltérően magán- vagy önkormányzati tulajdonban levő ingatlanokra helyeztük ki.
Néhány nappal később pedig a Matica slovenská ellenőrzési osztályának dolgozói látogatták meg Kisújfalu községi hivatalát. Afelől érdeklődtek, hogy kik szerelték fel a vasútállomás magyar nyelvű megnevezését és kinek a tulajdonát képezi a telek illetve a fedett megálló, amelyre felszereltük a magyar megnevezést. Egyáltalán nem kell ahhoz politológiai egyetemi végzettséggel rendelkeznük, hogy feltárjuk: a Matica slovenská hivatalnokai nyilván azért jártak a helyszínen, hogy kinyomozzák, a Kultuszminisztérium kit büntessen meg „szabálytalan“ felirat kifüggesztése, ezzel az államnyelvtörvény megsértése végett. A felirat ugyanis egynyelvű. Nem érdekelte az ellenőröket (nyelvrendőröket?), hogy szemben, a vasúti sínek túloldalán, a vasútállomás homlokzatán több évtizede olvasható a vasútállomás szlovák nyelvű megnevezése.
Ezzel kezdetét veheti az állami hatóság zaklatása. Megfélemlítés is lehet az ellenőrzés célja. Mivel a vasútállomások magyar megnevezése nem a vasút ingatlanán lett kifüggesztve, a vasúttársaság vagy a vasúti rendőrség azokat nem szerelheti le. A büntetés kockázata a magántelek vagy a magánépület tulajdonosát arra sarkallhatja, szerelje le a vasútállomás magyar megnevezését. Vagyis fújjunk visszavonulót. Ijedtségünkben további vasútállomásokon se helyezzük ki a magyar megnevezést, pedig a sort folytatni szeretnénk. És egyáltalán mi köze van mindehhez a Matica slovenskának? Ő csupán előfutár, őt követi majd az államigazgatás zaklatása? Megfélemlítik az önkormányzatokat, az ingatlanok tulajdonosait és azokat, akik felszerelték a magyar megnevezéseket? Netán visszatér a kilencvenes évek derekán megtapasztalt gyakorlat nyelvrendőrségestül, szankcióstul ?
Végezetül: amennyiben a közutak mentén bő évtizede az útkarbantartó vállalat megkülönböztető kék színű táblán kihelyezi a település magyar (vagy az államnyelvtől eltérő más nyelvű) megnevezését érthetetlen, vajon miért nem teszi ugyanezt a vasúttársaság a vasútállomások homlokzatán? Miért kell erre tizenöt évet várni? Miért nem módosult végre a vasútról szóló jogszabály, amely e tekintetben a kisebbségi nyelvhasználatról szóló törvénnyel ellentétes értelmű? Figyelemfelkeltő megmozdulásainkkal csupán erre szeretnénk felhívni a figyelmet és el szeretnénk érni, hogy végre a vasútállomások homlokzatára kerüljön az állomások hivatalos kétnyelvű megnevezése.
