Az előző írásomat egy optimistább hangvételű résszel folytatom, amely az előttünk álló feladatokról és lehetőségekről szól. Tarthatatlan (ahogy az előző írásomban felsorolt példák is bizonyítják), hogy régiónk, Dél-Szlovákia fejlődédét alapvetően befolyásoló megannyi tervezet a megvalósítás kapujában rendre mellékvágányra kerül. 2013-tól a regionális érdekeink eddigieknél sokkal hatékonyabb érvényesítésére lesz szükség. Ahogyan a civilek összeszedték magukat az utóbbi két évben az anyanyelvhasználat térnyeréséért folytatott küzdelmünkben, úgy a gazdaság szereplőinek is összehangolt, közös fellépést kell tanúsítaniuk régiónk, Dél-Szlovákia fejlődése, gyarapodása érdekében. Immár nincs itt helye a széthúzásnak, a szétforgácsolt, összehangolatlan tevékenységnek (valakiknek ez a helyzet bizonyára nagyon megfelel). Ennek hátterében, a gazdaságpolitika és a régiófejlesztés terén kívánatos lenne a politikum összehangolt fellépése, a gazdasági szereplők együttes háttértámogatása.

            A rendszerváltozás óta, 23 éve a régiónkban nincs hatékony regionális érdekképviselete az iparosoknak, a kis- és középvállalkozóknak (KKV). Válaszul a kialakult helyzetre haladéktalanul létre kell hozni a Dél-szlovákiai KKV-k társulását, érdekképviseleti szervezetét, hogy megfogalmazza alapvető érdekeit és céljait régiónk vállalkozásainak gyarapodása érdekében. Magasabb szinten pedig régiónk gazdasága felemelkedéséért. Annak ellenére, hogy idén alaposan leromlott a vállalkozási környezet. A kihívásokra meg kell fogalmaznunk a válaszokat, közzösen kell megtalálnunk a gödörből kivezető utat.

             Illuzórikus elképzelés, hogy régiónkat tömegesen ellepik az ipari létesítmények, netán autógyár vagy újabb síkképernyős televíziógyár fog itt hamarosan termelni. Régiónk komparatív (összehasonlítható, kézenfekvő) előnyeire, adottságaira  kellene alapoznunk. Ez pedig a mezőgazdaság és a rá épülő élelmiszeripar illetve vidéki turizmus. Persze ez nem mindenható megoldás, egy karikacsapással nem oldja meg az összes problémánkat. Azonban több a semminél, az eddigi leépülés helyett a lakosság egy részének megélhetését jelentheti. Mély gondolkodásbeli változásra ösztönöz, a hosszú, folyamatos építkezés útja lehet. A vidék szerepe, jelentősége a jövőben megnő, az élelmiszerek esetében hamarosan újra az önellátásra fogunk öszpontosítani. Erre kell időben felkészülnünk, hiszen az ország más régióival szemben az adottságaink megvannak.

              A háztáji kistermelés mellett feltétlenül meg kell szerveznünk a terményfelvásárlói hálózatot, szövetkeznünk kell a helyi piacokkal és a helyi családi boltokkal. Akár regionális, kisléptékű üzletlánc(ok)ban is gondolkodhatunk, a helyi kisebb boltok bevonásával. Meg kell határozni a rokon-termékcsoportok regionális megjelenési formáját, márkaneveit, logóját. A vásárlókkal meg kell értetnünk, ha helyi terméket, terményt vagy szolgáltatást vásárolnak, azzal helyi munkahelyek létrejöttét és megtartását támogatják. Mindemellett el kell érnünk a jogszabályok módosítását, hogy a helyi iskolaétkezdék és más közétkeztetési szolgáltatók korlátok nélkül felvásárolhassák a helyi termelőktől a húst, zöldséget és a gyümölcsöt. Kiaknázatlan lehetőségeink vannak a vidéki turizmusban. Épüljön az akár a szőlészetre, borászatra, hévizi turizmusra vagy a kerékpárturizmusra. Összehangolt, regionális együttműködésre lesz itt is szükség.

              Magyarország mai kormánya a közbeszerzés törvényes keretét úgy módosította, hogy az megfeleljen a helyi gazdálkodóknak, termelőknek is. Nem kell ujjal Brüsszelre mutogatni, léteznek másutt is pozitív példák, csupán követni kell azokat. Magyarország hátrányos régióiban, a keleti megyékben lakók egy része nem keseredett el, saját kezébe vette sorsa irányítását. A helyi gazdaságfejlesztés keretében az önkormányzatokkal és a helyi vállalkozókkal szövetkezve háztáji kisállattenyésztésbe, gyümölcstermesztésbe fogtak, közösen megjelentek a piacon először a településükön, majd a közeli kisvárosban, később a megyeszékhelyen, végül a fővárosban. Ma a Panyolai Elixír az egyik legkeresettebb igazi pálinka országszerte. A komlóskai szilvalekvár, a „közlekvár“ hasonlóan ismert és keresett termék.

              Sorolhatnánk a pozitív példákat. A mi feledatunk az, hogy mindezt megszervezzük, elindítsuk a pozitív folyamatot. A helyi erőket kell összefűznünk, teret adva a természetes önszerveződéseknek. Nem kell feltalálnunk a spanyol viaszt, csupán bátorítani kell a helyi erőket és segítséget nyújtani számukra. Lehetőségeink keretében anyagi forrásokhoz kell juttatni őket. Az eddigi leépülés helyett régiónk végre találjon magára, kialakíthassa sajátos arculatát!

 

Szerző: farkasivan  2013.01.21. 18:39 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://farkasivan.blog.hu/api/trackback/id/tr335033012

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.