Érdeklődéssel olvastam el Bugár Béla nyilatkozatát  a Most-Híd és a Magyar Közösség Pártja közeledésének szükségességéről. Szerinte ha mindkét párt sikeresebb szeretne lenni, akkor az együttműködési szándékot már most jelezni kell a választóknak, hiszen ők ezt akarják. Szerinte azonban az MKP részéről nincs erre meg az akarat, pedig a Most-Híd nyitott az együttműködésre.

            Nos, Béla és a Most-Híd további politikusai bizonyára legalább ennyire érzékelték a választók erőteljes akarátát tavaly ősszel is, amikor az MKP Országos Tanácsa, 2011. november  5-i határozatában a Most-Híd addigi elutasítása ellenére őszintén felkínálta a 2012-es parlamenti választáson a Most-Híddal közös listán való indulás lehetőségét. Nem klasszikus koalícióban, mert úgy gondoltuk, tekintettel a múltra és a helyi tisztségviselők közötti nem mindig felhőtlen viszonyra hatásosabb volna külön választási programot írni és a választási kampányt külön-külön lefolytatni. A választási program egyébként sem lehetne közös, a stratégiai célkitűzések helyenként igen eltérő megfogalmazása és tartalma végett. A szlovákiai magyarok eddiginél sokkal hatékonyabb, erőteljesebb érdekképviselete vezérelt bennünket a sokak által ránk nézve megalázónak vélt javaslatunk benyújtásakor. A Most-Híd visszautasította a közös választási listán való indulás lehetőségét olyan indokkal, amelyet talán saját maguk sem hittek el: szerintük a közös listán való indulással nem értük volna el a hét százalékos koalíciós bejutási küszöböt. Nevetséges indok volt ez, hiszen a közös lista üzenete akkora erővel hatott volna, hogy a lábbal szavazó, a választási urnáktól távol maradó magyarok jelentős része megválasztotta volna a közös listán szereplő pártok jelöltjeit. Ne feledjük el, hogy a szlovákiai magyarok enyhe többsége nem vett részt a választáson. A meghatározó járásokban, ahol a magyarság tömbben él az országos átlagtól jóval gyengébb választási részvételt regisztráltunk aminek következménye az lett, hogy az MKP újra a partvonalon kívülre került, a Most-Híd támogatottsága pedig visszaesett. A Smer pedig jóval megerősödött délen is.

            A közös választási lista minden bizonnyal azt eredményezte volna, hogy támogatottságunk talán a 12 – 13 százalékos értéket súrolta volna, 1990 óta a legtöbb magyar ajkú képviselő képviselhette volna a szlovákiai magyarságot a pozsonyi törvényhozásban.  Sőt, a 22 – 24 magyar képviselő megválasztásával egy újabb jobboldali frakció jöhetett volna létre a törvényhozásban, az MKP frakciója. Ennek követekeztében pedig Robert Fico ma nem kormányozna egyedül, koalíciókötésre kötelezük volna őt, emiatt pedig azóta egy sor intézkedés másként alakult volna és ezután másként alakulna a jövőben. Nem lehetne például az ő kívánságára szabott alkotmánymódosítást végrehajtani a köztársasági elnök jogköreinek módosításáról, az alkotmányos berendezkedés alapvető megváltoztatásáról. Akkor tehát a hídasok figyelemen kívül hagyták a választók akaratát, ma meg erre hivatkozva kiáltanak az együttműködésért. Különös, nemde?

            Bugár Béla szerint az együttműködés első körben az önkormányzati választásokon valósulhatna meg.  Nem derült ki, hogy melyiken. Ha a helyi önkormányzati választásra gondolt, akkor felesleges a sietség, hiszen az 2014 végén lesz.  Ha azonban a megyei választásokra gondolt, akkor bizony sietniük kell, mert azok egy év múlva esedékesek. Addig is sokat tehetnek a parlamentben, a kormánypárttal köztudottan jó kapcsolataikat felhasználhatnák arra, hogy a készülő közigazgatási reform folyamán megakadályozzák a megyék határainak és ezzel a megyei választási körzeteknek teljes átalakítását. Olyan körzetekre, ahol a mi esetleges együttműködésünktől függetlenül a negyedik választási időszakban még hírmondónak sem maradhat magyar ajkú megyei képviselő.

            Az együttműködési javaslat azért szelektív, egysíkú, mert csupán az egyik lehetséges érintkezési felületet említi meg. Vajon miért nem szorgalmazzák az MKP társulását a kirajzolódó Népi Platformba, amelynek nem rejtett célkitűzése, hogy a következő parlamenti választáson komoly alternatívát mutasson fel, a Smer legyőzésének valós lehetőségét. Mindebben az igyekezetben miért nem igénylik az MKP öt százalékos választási potenciálját? Tévedés ne essék, az MKP nem „népiesedne”, mert a Most-Híddal ellentétben immár 12 éve az Európai Néppárt (EPP) tagja, együtt az SDKÚ-val és a KDH-val. Másokkal ellentétben nem kell népiesednie. Csupán szívesen megerősítené a pragmatikus oldalt, a jobboldali, keresztény-konzervatív pártok tömörülését, az erőteljesebb hátország elérése végett. Vajon a platformot létrehozó három párt komolyan gondolja Fico legyőzését vagy az egész csak egy marketingfogás?  S ha a három párt nagy ellenszenvük ellenére, mély lélegzetet véve, mégiscsak megszólította az SaS-t a megfelelő jobboldali köztársasági elnökjelölt megválasztása végett, vajon miért nem teszi ugyanezt az MKP-val? Nem fog hiányozni az 5 százalékos választási potenciál?

            Egyetértek Bugár Bélával, vele együtt kizárom én is a két párt egyesülésének lehetőségét. Azonban a két párt júniusi kétoldalú tanácskozását követően mégiscsak előremutató volt a hármas talákozók megszervezése, kiegészülve a Szlovákiai Magyarok Kerekasztala képviselőivel. Előremutató lehet  A szlovákiai magyarok megmaradásának és fejlődésének alapfeltételei c. nyilatkozat elfogadása, mert három év után elkezdődött az érdemi kommunikáció. Hogy a kommunikáció együttműködésbe torkollhat-e, azt majd a közeljövő megmutatja. Nem biztos. Ennek kerékkötője éppen a Most-Híd szelektív jellegű közeledési taktikája lehet. Azonban az eddigi folyamatokat  szemlélve meggyőződésem, hogy ha a kommunikáció nem torkollik valamilyen szintű együttműködésbe, akár  közös választási listába a soron következő parlamenti választások előtt, akkor megeshet, hogy egyik párt sem lesz 2016-ban megválasztva a pozsonyi törvényhozásba. Szeretném látni azt a felelős politikust mindkét oldalon, aki vállalja ennek a forgatókönyvnek a terhét és a felelősségét, hogy a kommunikáció és az esetleges együttműködés hiánya folytán 2016 után egyetlen magyar ajkú képviselő sem fogja képviselni a szlovákiai magyarságot a pozsonyi törvényhozásban. Főleg azután, hogy hamarosan megalakul a harmadik szlovákiai magyar párt vagy mozgalom. A kirajzolódó Népi Platform hamarosan eldöntheti a 2016-os parlamenti választásokra való felkészülést és a választási stratégiát. Abban az évben kiáltozni az MKP bevonásáért már késő lesz.

            Tudják ki tapsikol leginkább a felvidéki magyar politikai képviselet megosztottságán? A szlovák politikai képviselet, nekik ez a helyzet hihetetlenül megfelel. Felosztottak bennünket jó magyarokra és rossz magyarokra. Miért hagyjuk ezt? Ebből kellene levonni a tanulságot és a jövőben megfelelni a taktikai elvárásoknak. Újból hangsúlyozom, a szlovákiai magyarság érdekében. A szelektív együttműködésre, amikor a lehetőségek palettáján valamit kicsipegetünk magunknak,  a férgesét pedig félretoljuk, tényleg nincs meg az akarat az MKP-ban. Azonban a partneri kapcsolatokon alapuló, nem a fölérendelt és alárendelt szerepekből induló és nem a szelektív, hanem komplex együttműködési lehetőségről szóló vitát az MKP-ban hamarosan megejtjük és ebben a vitában majd magam is aktívan részt veszek. Közben ne feledjük el, hogy ugyan az MKP nem parlamenti párt, de két európai parlamenti képviselőnk tevékenykedik Brüsszelben, majd negyven megyei képviselőnk képviseli a polgártársainkat és az ország déli egyharmadában pártszínekben megválasztott polgármesterek és önkormányzati képviselők többsége az MKP színeiben lett megválasztva. Van tehát mire alapoznunk. 

Szerző: farkasivan  2012.10.22. 20:08 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://farkasivan.blog.hu/api/trackback/id/tr444863181

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.