A párkányi hulladékégető ügyében a nyilvánosság, a tervezett beruházás által érintett polgárok kisebb hányada olvasta el a potenciális beruházó, a HC Logistik által az állami hatósághoz, a pozsonyi környezetvédelmi tárcához benyújtott beruházási szándék 150 oldalt meghaladó tanulmányát. Emiatt, a lényeget megragadva szeretném tájékoztatni a széles nyilvánosságot az anyag tartalmáról. Eközben senki sem vádolhat részrehajlással, hiszen a potenciális beruházó által beterjesztett tanulmány leegyszerűsített szövegét tárom az olvasó elé.

ipar_2.jpg     Mindenekelőtt azzal kezdem, hogy az Európai Unió irányelvei alapján a pirolízis (nevében a görög piros szó – vagyis égés) és a plazma alapú hulladék-feldolgozási technológia egyértelműen hulladékégetésnek minősül, mivel e technológiák károsanyag kibocsátása megegyezik a hagyományos, hulladékégetés-technológiák károsanyag kibocsátásával.

      A beruházó által Párkányba szánt pirolízis eljárással működő hulladék-feldolgozó évente 20 ezer tonna műanyagot és gépkocsi-gumiabroncsot dolgozna fel. 4 reaktora lenne, amelyekben felhevítik a gumit és a műanyagot 520 Celsius fokra. A folyamat beindításakor csakis földgázzal hevítik a hulladékot, mert akkor még nem keletkezik a folyamatban kellő mennyiségű szintetikus gáz. Az ekkor keletkező szintetikus gázokat kéményen keresztül kiengedik a szabadba. A technológia megnevezésében olvasható az innovatív megjelölés, amely annyit jelent, hogy a folyamat beindításához nem használnak katalizátort. Az innováció elméletét a Kassai Műszaki Egyetemen alapozták meg, ám a gyakorlatban máig sehol sem próbálták ki. Az égési folyamatban keletkező szintetikus gázok egy részét visszaszolgáltatják az égési folyamatba, összekeverik földgázzal, majd e keverék hevíti tovább a műanyagot és a gumiabroncsot. A felesleges szintetikus gázokat kéményen keresztül engedik ki a szabadba. Ez a folyamat első fázisa, amely környezetszennyezést okoz. A folyamat végén alacsony minőségű fűtőolaj keletkezik, amelyet a rendszerhez kapcsolódó erőműben szándékoznak elégetni. Az erőműnek természetesen károsanyag kibocsátása lesz, amely füst formájában, kéményen keresztül terhelné meg környezetünket. Ez pedig a folyamat második fázisa, amely környezetszennyezést okoz. A folyamat során a feldolgozott 20 ezer tonna műanyag és gumiabroncs mellék-termékeként létrejön 11 ezer tonna salak, amelyet nyilván valahol el kell majd helyezni. Ez pedig a folyamat harmadik fázisa, amely környezetszennyezést okoz. Ismerős a garamszentkereszti alumíniumkohó szomszédságában levő vörös salakhegy vagy az egykori szeredi nikkelkohó szomszédságában heverő fekete salakhegy?

      A szándéknyilatkozat tanulmánya számos helyen ködös megállapítást, feltételes módban írt mondatokat tartalmaz. Felrótták ezt a SzK Környezetvédelmi Minisztériumának munkatársai is azon a szakmai fórumon, amelyet a minisztériumban szerveztek meg 2017.február 28-án, a beterjesztő, az érintett önkormányzat, az állami hatóság dolgozói és a szakmai szervezetek részvétele mellett. Szerintük ez komoly kockázati tényező, hiszen a tanulmány tartalmilag éppen a kulcskérdésekben, a fontos részletekben leghiányosabb. Sőt, mi több, a beterjesztett, innovált technológiával működő hulladékégető a gyakorlatban sehol sincs üzembe helyezve. Az állami hatóság képviselői kinyilvánították, hogy a beruházónak be kell bizonyítania, hogy a keletkező szintetikus gáz tisztasága a földgázával megegyező. Amennyiben kevésbé tiszta, úgy tekintenek majd a feldolgozóra, mint hagyományos hulladékégetőre és a keletkező melléktermékekre, mint hulladékra. Ha a beruházó nem bizonyítja be a keletkező szintetikus gáz megfelelő (földgáz szintű) tisztaságát, nem kapja meg az állami hatóság beleegyezését a beruházás megvalósításához. Amennyiben a folyamat végén keletkező folyadék nem éri el a másodlagos energiahordozó minőségét, hulladékként tekintenek majd rá. Mivel e hulladék gyúlékony anyag, veszélyes hulladékként tekintenek majd rá, amelyet nem égethetnek el kazánban. Nem hasznosíthatják energetikai célra. A keletkező szilárd anyagra, salakra is érvényes: amennyiben nem termék, nem gyártmány, akkor hulladék.

         Az állami hatóság megállapította továbbá, hogy meg kell vizsgálni a levegő mai minőségét, szennyezettségét és modellezni kell a várható változásokat a hulladékégető telephelyén kívül, a szélrózsa minden irányában. Amennyiben a hatástanulmány felvázolja más környékbeli települések potenciális szennyezését, akkor azokat is be kell vonni a hatástanulmányba. Hasonlóan be kell majd vonni az érintett magyarországi településeket is, mivel Magyarország kormánya kérvényezte részvételét a hatástanulmány kidolgozásában.

         Párkányban az egykori papírgyár szomszédságában 2009-ig üzemelt a víztisztító állomás. Mivel a pirolízis technológia vízigényes, felmerül a kérdés, hogy a beruházó felújítja a tulajdonába nem tartozó egykori víztisztítót avagy új víztisztítót épít? A benyújtott szándéknyilatkozatban erről nem tett említést. A járásbeli Szímőn valamint Liptóújvárban (Liptovský Hrádok) 2015-ben próbálkoztak hasonló hulladék-feldolgozó megépítésével. A helyi és a környékbeli lakosság, szakmai és civil társaságok erős ellenállása végett e beruházások meghiúsultak. Más. Ázsiában az elmúlt években két helyen is felrobbant a pirolízis technológiájú hulladék-feldolgozó egyik reaktora, a közelben raktározott gumiabroncs-hegyek is kigyulladtak, majd akkora tűz keletkezett, hogy hetekbe tellett, míg eloltották. Közben hetekig fekete füst lepte el a környéket, komoly megbetegedéseket és szövődményeket okozva a környékbeli lakosság tízezreinek.
A nyilvánosság jelentős része úgy gondolja, hogy a beruházás folyamata - azzal, hogy Párkány város képviselő-testülete ellene szavazott – befejeződött. A küzdelem február 14-én valójában elkezdődött, folytatódik fog és bizonyára hosszúra nyúlik majd. Az egészséges polgári ellenállásra továbbra is nagy szükség lesz. El kellene érnünk, hogy a Párkányi régió felnőtt lakosságának többsége tiltakozzon a beruházás ellen. Aki még nem írta alá a petíciós ívet, tegye meg, hiszen az aláírások gyűjtése folytatódik.

        S végül a kérdések kérdése minden bizonnyal a következő: vajon Párkány városának és környékének mi szüksége van erre a beruházásra? E kérdésre máig várjuk a kezdeményező vagy támogató illetékesek, köztük Párkány polgármesterének válaszát.

(a mellékelt fotó csupán illusztráció)


Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

Szerző: farkasivan  2017.03.21. 06:48 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://farkasivan.blog.hu/api/trackback/id/tr6612357485

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.