Európa három paradigmális kihívás előtt áll. Az Ukrán háború és az erőteljes bevándorlás mellett a hosszúra nyúló görög dráma teheti próbára kontinensünk állóképességét. A görög törvényhozás hagyományosnak és sallangmentesnek egyáltalán nem nevezhető szavazását követően a kormány megtépázva ugyan, ám kiállta a próbát, átültette a trojka elvárásait tükröző súlyos megszorításokat (a trojka szótárában: reformokat). Kérdés, mit szólnak ehhez a görögök, kiéleződik-e vajon a görög belpolitikai helyzet olyannyira, hogy hónapok múlva előrehozott választások döntenek a hogyan továbbról.

gorog_adossag.jpg            Lássuk a megszorításokat (reformokat), amelyek az utóbbi öt év folyamán nem első ízben nyirbálják meg a görögök korábbi kiváltságait, amelyekről idehaza csupán álmodhattunk. A hozzáadott értékadó (HÉA) kulcsát az áru és szolgáltatások több csoportjára nézve megnövelik 13-ról 23 százalékra. Ide tartoznak majd az éttermi és szállodai szolgáltatások, amelyek érzékenyen érinthetik Görögország fő bevételi forrását, a turizmust. Figyelem, hamarosan a Görögországba nyaralni készülő turistáknak kell majd felkészülniük az árak jelentős növekedésére! Ám a másik oldalon az alap élelmiszerek, az energiahordozók és az ivóvíz (ami Görögország szigetein és egyes régióiban valóságos kincs!) esetében megmarad a 13 százalékos adókulcs, ami innen nézve mégiscsak aggályos. Mármint ránk nézve, ugyanis papíron Szlovákia gazdasága él, virul, évente jelentős mértékben növekszik, ám ennek ellenére az energiahordozók és az ivóvíz adókulcsa nálunk 20 százalékos. Görögország ötödik éve (más meglátás szerint több évtizede) súlyos gazdasági válsággal és egyensúlyhiánnyal küzd, lakossága számára a kormány az alapvető szolgáltatásoknál a harmadik jelentős érvágást követően is megvédte Brüsszelben a 13 százlékos adókulcsot. Vajon Szlovákia erre miért nem képes? Avagy nem is törekszik erre a kormány, nem szeretné lakossága számára meglazítani a nadrágszíjat? Görögország öt évnyi vesszőfutását követően sincs a két ország egy súlycsoportban, ami az átlagbéreket és a nyugdíjak átlagos magasságát illeti. Persze, jelentős különbséggel a görögök javára. Nem is beszélve az öt évvel ezelőtti szakadéknyi különbségekről.

            Az elfogadott megszorító csomagban a görög vállalkozások társasági adója megnövelését is megszavazták 26-ról 29 százalékra. A vállalkozási környzet Görögországban eddig sem volt példa értékű, tükrözi ezt az ország külkereskedelmi mérlege, amelyben a kivitel elenyésző és szerkezetét tekintve is hiányos, csupán nyomokban tartalmazza az ipari termékeket és a korszerű szolgáltatásokat. Ezek után a helyzet tovább romlik, nagyítóval kell majd keresni a sikeres vállalkozókat. Számomra talány, milyen agytröszt gondolhatta azt, hogy ilyen intézkedéssel megnövelhetők az adóbevételek. Emellett folytatódik majd az állami vagyon széleskörű magánosítása. Minden korábbi megszorítási csomag részét képezte az állami tulajdon masszív értékesítése. Szegény görögök, közösségi, állami tulajdonban lassan semmijük sem marad. Megnövelik számukra az általános nyugdíjkorhatárt is, 67 évre. Gondoljunk csak bele, öt éve még 60 éves korban léptek nyugdíjba, vagyis az utóbbi öt év folyamán hét évvel nyújtották ki számukra a korhatárt.

            Mindezek fejében a trojkától máris megkapták a 7 milliárdos gyorssegélyt, tüstént teljesíthetik aktuális törlesztési kötelességüket. Néhány héten belül működésbe léphet számukra a harmadik mentőöv, teljes nevén az Európai Pénzügyi Stabilitási Mechanizmus, 82 milliárdos összegben. Jöhet a harmadik nekifutás. Ezúttal Szlovákia mekkora garanciát vállal majd, arányosan megállapítva, avagy attól magasabb összegben csakúgy, mint korábban? A száz pontos kérdés azonban az, hogy ez így meddig tartható, meddig lehet ezt eljátszani? Az ország aktuális tartozása 356 milliárd euró.Leszögezhetjük, hogy ez az összeg normális körülmények között és azon túl sem fizethető vissza. Hány mentőövre lesz még szükség, a  korábbi hiteleket hányszor kell még átfedni? Lehet ez akár egy végelen történet. És meddig fog mindehhez Szlovákia asszisztálni?

            Az MKP véleménye szerint itt az ideje annak, hogy Görögországot végre lekapcsolják a lélegeztető készülékről, mert a piramisjátékhoz hasonló megoldás csúnyán visszaüthet minden euróövezetbeli országra, amelyek immár garanciák sorát válallták és fogják vállalni a jövőben, ha nem lesz radikális változás. A hitelek átfedése újabb hitelekkel nem oldja meg a kialakult súlyos helyzetet. Egyetértünk a német pénzügyminiszterrel, Wolfgang Schäubleval, aki az Ekofinben egyedüliként sürgeti Görögország ideiglenes (egyelőre) kitessékelését az euróövezetből. Pesszimimusunk a jövőt illetően abból is fakad, hogy Görögország képtelen lesz végrehajtani a reformokat, megfelelni az elvárásoknak, fenntartani a további megszorításokat. Mert lakossága és a politika az utcára vonul. Ugyanis az emberek türelme és toleranciája is véges. Yanis Varoufakis, a néhény napja lemondott görög pénzügyminiszter lemodása előtt és a görög törvényhozás refromokat, újabb súlyos megszorításokat taglaló vitájában azt mondta, hogy a hitelezők zsarolják Görögországot. Ő tudja, hisz hónapokig a tűz közelében volt, sorozatban járt Brüsszelbe, az Ekofin tanácskozásaira. Inkább lemondott, nem nézhette tovább országa lassú lemészárlását.

            Rezümé gyanánt: a kialakult helyzet vészesen komoly, szinte megoldhatatlan. Olyan spirál, amelyet egyszer úgyis meg kell szakítani. Minél előbb, annál jobb, hiszen csodák nem léteznek, legalábbis a pénz világában. Sokkal jobb lett volna, ha megtették volna 2010-ben. A legfájóbb tapasztalat a következő: Görögország 1981-ben vált az Európai Unió tagjává. Brüszeli források alapján pénzügyi beszámolói, brüsszelbe eljuttatott mérlegei hosszabb távon valótlanok voltak. Kozmetikázottak, finomabban szólva. Ezeket azonban Brüsszelben elfogadták és a görögöket megdicsértéek, mert jó munkát végeztek. A gazdasái válság begyűrűzéséig a cekket kontinensünk gazdasági motorjai állták. A különbség annyi, hogy 2010-től már mindnyájan álljuk, beleértve a szegényebb Lajtán inneni országokat is, amelyek az euróövezet tagjai. Vagyis bőrünkre is megy a játék, ha játéknak nevezhetjük a véresen komoly történetet. Amely akár a felelősség megosztása elnevezést is kaphatná. A végére maradjon egy tanulság, amely egyúttal az egész történet motivációja is lehetett: az euró 2002-es masszív bevezetésétől számítva egyeten ország akad, amelynek külkereskedelmi mérlege magasan pozítív: Németország. Az euró bevezetésének igazi (lehet, hogy egyetlen) nyertese.

 

Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke

Szerző: farkasivan  2015.07.18. 06:44 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://farkasivan.blog.hu/api/trackback/id/tr377636808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása