Évről-évre március 15-én ünnepeljük meg az 1848/49-es magyar forradalmat és szabadságharcot. A szlovák kormányfőnek e jeles dátum igencsak imponál, hiszen a parlament korábbi elnökével tavaly március 15-re íratta ki a köztársasági elnökválasztást, kormányzó többségének gyorsított eljárású törvénymódosítása következtében pedig idén március 15-én nyitná meg a nyugdíjbiztosítás egyéni számlákon vezetett második pillérét.
A forradalmat az jelentheti, hogy a 2015 januárjától folyósított, katasztrofálisan alacsony, esetenként 30 – 40 eurónyi összegű nyugdíjakat látva, a biztosítottak a megnyitást követően tömegesen hagyhatják el a nyugdíjbiztosítás 2. pillérét. A szabadságot pedig az, hogy a méltánytalanul alacsony nyugdíjfolyósítás és a rendszer negyedik megnyitása nyomán, a második pillérben résztvevők ezúttal az első igazi tapasztalatot követően maguk dönthetik el, elhagyják-e a nyugdíjbiztosítás második pillérét, visszalépnek-e az állami garanciával működő első pillérbe, vagy sem. A rendszer első három megnyitásakor, gyakorlati tapasztalat hiányában, viszonylag kevesen éltek a váltás lehetőségével.
A magán nyugdíjszámlákon vezetett, tőkefedezetű nyugdíjpillért Magyarországon, Csehországban és Lengyelországban is államosították védve a tömegeket, akik alacsony jövedelmük folytán, a nyugdíjkorhatárt betöltve alamizsnára, vagy még arra sem számíthatnak. Sőt, maga a rendszer megálmodója, José Piňera hazájában, Chilében is államosították a nyugdíjbiztosítás második pillérét. Izlandon nemcsak a nyugdíjbiztosítást, hanem szinte az egész pénzügyi rendszert államosították, védve ezzel a széles tömegek érdekeit. Emellett Izlandon az egy főre jutó hazai össztermék 2009 óta folyamatosan nő, tartósan az EU-28-ak átlaga és az eurózóna átlaga feletti értéket mutat. Izland tehát gazdasági helyzetét, a pénzügyi fegyelmet vizsgálva, kontinensünk egészséges magjába tartozik.
Fico a fentieknél rafináltabb, kifinomultabb stílusa folytán megvárta a számára kínálkozó alkalmat, amikor a rendszer államosítás nélkül, mintegy a polgárok akaratából omlik össze. Ezt az alkalmat pedig tálcán nyújtották neki a biztosítók, melyek kiváró, óvatos stratégiája okozta a második pillérben takarékoskodók jogos felháborodását 2015 kezdetén. Fico csak pöccint egyet a kártyaváron, csupán annyit tesz majd, hogy az átlagbér alatti jövedelemmel rendelkezők számára nyomatékosan ajánlani fogja a 2. pillér elhagyását. Mivel az egyetlen kormányzó párt, a Smer közvélemény-kutatási adatok alapján formálja politikáját, ezen belül szakpolitikáját is, mérget vehetünk rá, hogy a kormányfőnek igaza lesz, és a második pillérben takarékoskodó másfél millió ember döntő többsége, az átlagbér alatt kereső közel egymillió polgár elhagyja majd a második pillért. Azokat, akik eddig rendületlenül hittek a második pillérben, maga a 2004-es szlovákiai nyugdíjreform alkotója, a vonatkozó törvények beterjesztője, Ľudovít Kaník tétova megnyilvánulásai bizonytalanították el. Bevallotta, hogy tarthatatlan a helyzet, ám szerinte minden baj okozója a mai kormány, Fico első kormánya, valamint a 2008-ban begyűrűzött gazdasági válság. A rendszer gyakori megnyitása, a nyugdíjkifizetések szabályozásáról szóló törvény késése, valamint a második pillérbe irányuló nyugdíjjárulék-hányad 9 százalékról 4 százalékra történő csökkentése okozta a rendszer instabilitását. Radičová kormányában Jozef Mihál szociális miniszter előterjesztette volna a nyugdíjkifizetésekről szóló törvény javaslatát, ám erre már nem maradt ideje. Azt már elhallgatta, hogy a részvénypiacok bizonytalansága, kiszámíthatatlansága okozta azt, hogy a második pillérben takarékoskodók döntő többsége a kockázat nélküli, az állam által garantált, államkötvényeken alapuló alapokban tartja nyugdíj megtakarításait. Ez pedig hosszabb távon azt eredményezi, hogy az első és a második pillérből származó havi nyugdíjkifizetés összege alacsonyabb lehet, mint azok nyugdíja, akik az első pillérben maradnak.
2004-ben minden tapasztalat nélkül azért szavazott a párt a nyugdíjreform mellett, mert az első pillér, a kirovó-átutaló stratégia az idő előrehaladtával egyre nagyobb erőfeszítések árán lesz csak fenntartható. Fenntartható, ám a demográfiai mutatók folyamatos romlásával kevesebb ember fogja eltartani a nyugdíjasok egyre növekvő tömegét. Vagyis, fenntartható lesz, ám a járulékterhek idővel megnőnek. Ehhez pedig elengedhetetlen lesz a középosztály szolidáris hozzáállása. A második pillér fokozatosan lecsupaszított rendszerét komoly erőfeszítések árán lehet csupán rendbe hozni. Ehhez elsősorban vissza kellene állítani a járulékbefizetés kiegyensúlyozott rendszerét a két pillér között. Haladéktalanul el kellene fogadni a nyugdíjkifizetés szabályozásáról szóló törvényt. Amennyiben mindezekre nem lesz meg a politikai szándék, a második pillérben csupán azok maradnak, akik jóval az átlagbér felett keresnek. A magánszámlákon takarékoskodók száma tehát alaposan lecsökken. Hogy ilyen körülmények között a rendszer mennyire lesz fenntartható, azt nehéz megjósolni. Minden jel arra mutat, hogy a magánszámlákon alapuló nyugdíjbiztosítás lassú megszűnése kezdődhet el, a fent leírt fejlemények ezt jelzik előre. Más országokhoz képest a különbség csupán annyi, hogy mindez kifinomultabb, kevésbé drasztikus módszerekkel történik meg.
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
