A jelek szerint Brüsszel megelégelte az uniós források szlovákiai felhasználását övező visszaéléseket, területi diszkriminációt és politikai klientelizmust. Az Európai Bizottság július elsejétől ideiglenesen felfüggesztette 9 operatív program eredményes pályázatai uniós támogatásának kifizetését. Súlyos gond ez, több okból annak ellenére, hogy a pénzügyi tárcavezető a kormány ülésén bagatellizálta az eseményt.
Ennyire komoly szankciót az Európai Bizottság bürokratái ugyanis súlyos visszaélések, korrupció esetén szoktak alkalmzani. Nem egyedi esetről van szó, hiszen a Szlovák Nemzeti Fejlesztési Terv 11 operatív programja közül kilenc program esetében függesztették fel az uniós támogatás kifizetését. A konkrét pályázókat érinti legkeményebben az intézkedés, hiszen a pályázatok előkészítése, gyakran előfinanszírozása komoly anyagi ráfordítással jár. Az uniós támogatás késése (ha egyáltalán megérkezik) komoly költségtöblettel jár. A legsúlyosabb gond azonban az, hogy Szlovákia enélkül is halvány teljesítményt nyújtott eddig az uniós források felhasználását illetően a 2007-2013-as időszakban. A 11,4 milliárd eurónyi keret felét tudta csupán felhasználni, holott a hét éves uniós időszak tavaly lejárt. Érvényes ugyan az n+2 szabályzat, ennek köszönhetően 2015 végéig felhasználhatja a forrásokat, ám az idő sebesen múlik.
Effektíve egy év maradt a felhasználásra, ugyanis 2015 végéről vissza kell számolni k.b. fél évet, amely a gazdasági elszámolásra, az adminisztráció lezárására szükséges. Minden azon múlik hány hétig, hány hónapig és hány operatív programban tarja fenn az Európai Bizottság a kifizetések felfüggesztését. Korábban már leszögeztem, e szankció nélkül sem tudná Szlovákia felhasználni a teljes keretet sőt, feltehetőleg eurómilliárdoktól esünk el a felelősök tehetetlensége végett. Most pedig az EU szankciója súlyos mértékben bonyolítja a kialakult helyzetet. Hihetetlenül rövid idő marad a támogatások lehívására, emiatt jelentősen megnövekedhet a Szlovákia számára megítélt teljes keret fel nem használt része.
Ez pedig tragikus fejlemény, akárhonnan nézzük, hiszen a legtöbb beruházás esetében, amely európai uniós támogatással épül a költségvetés 85 százalékát Brüsszel állja, 10 százalékát az állami költségvetés, 5 százalékot a pályázó. Tehetetlenségénél fogva éppen erről az uniós támogatásról mond le Szlovákia. Amennyiben az eltervezett, ám meg nem valósult beruházásokat meg szeretné valósítani, 100 százalékban saját forrásokból kell azokat felépíteni. Ez pegig irreális. Az eddigi tapasztalatok azt jelzik, ilyen esetben gyakran a megvalósult beruházások támogatását bírálhatja felül vagy vonhatja meg Brüsszel.
Ezzel kapcsolatban jutott eszembe egy érdekes történet. A 2010-es parlamenti választás kampányában, mint parlamenti párt, az MKP vezetői hivatalosak voltunk egy szakmai tanácskozásra a Pozsonyi Amerikai
Kereskedelmi Kamara (AmCham) tagjaival, amelyen bemutathattuk választási programunk egyes elemeit a megjelent mintegy 150 vállalkozónak. A rendezvényen Csáky Pállal együtt voltunk jelen, a programunk gazdasági, területfejlesztési fejezeteit ecseteltem a szakmai tanácskozáson. Beszámoltam terveinkről, hogyan használnánk fel az EU-támogatások fel nem használt részét a 2007-2013-as uniós időszak fennmaradó részében. Az egyik jelen levő vállalkozó a vitában felszólalt, hogy teljesen felesleges az erőfeszítésünk, hiszen a Szlovákiának szánt teljes uniós keret le van kötve, csupán ki kell finanszírozni a fennmaradó pályázatokat. Vitába szálltam a vállalkozóval, majd érdekes szakmai vita alakult ki közöttünk. Az idő előrehaladtával úgy tűnik, a folyamatok mégis nekünk adtak igazat, jókora összeg volt még akkor szabadon, lekötés nélkül. Csupán az azóta eltelt négy év kormányzati tehetetlensége (az utóbbi két kormányra egyaránt érvényes) következtében egyre inkább kirajzolódik a súlyos teher, mely szerint a 11,4 milliárdos keret jelentős része felhasználatlanul marad. Ez pedig tragédia!
Farkas Iván, az MKP gazdaságpolitikai alelnöke
